Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 2. Vízkészletgazdálkodás és szabályozás
Víz és vízügyi szolgáltatások Társadalmi gazdasági érdekek Q M mennyiségi jellemzők minőségi jellemzők R ráfordítások H hasznosulás folyamat jellemzési mutatók К vízszállítási kapacitás Z vízminőség kezelési kapacitás S tározó kapacitás N vlzforgatási kapacitás T a vízigényt meghatározó technológiák V veszteségek III.—10. ábra. Fogalmi és szerkezeti vázlat az igények és készletek együttes vizsgálatához A döntések megalapozásához különösen fontos a vízkészlet szabályozására és a vízkivétel növelésére irányuló ráfordítások összehasonlítása a veszteségek csökkentésére, vagy vízforgatási kapacitás növelésére vonatkozó ráfordításokkal; illetve a vízminőség védelmére és szabályozására irányuló ráfordítások összehasonlítása a kezelési kapacitások bővítéséhez szükséges ráfordításokkal. Az igények és a készletek vázolt vízforgalmi, vízminőségi és gazdasági értékelését többnyire a vízszolgáltató rendszerhez — mint területegységhez — célszerű kapcsolni. A vízhasználatok közül a nagyobbak egyedileg, a kisebbek statisztikailag jellemző csoportonként vonhatók be az értékelésbe. A mérlegelés időbeli tagozódása tekintetében a három alrendszerben lejátszódó folyamatok természetes időegységeihez {ciklusaihoz) kell igazodni. Számos vízhasználatnak van jellegzetes napi, heti vagy évszakos ciklusa, amelyek alapul szolgálnak a tározókapacitások és a vízminőségkezelési kapacitások megválasztásában. A vízkészletek természetes, vagy mesterséges tározó- kapacitása gyakran az éves és a több éves ingadozásokat is kiegyenlíti, tehát az ezzel összefüggő kérdéseket elsősorban ilyen hosszabb időszakok mutatód alapján kell elemezni. Mindebből következik, hogy igények és a készletek együttes vizsgálatában csak a teljes vízhasználati folyamatrendszer szerkezeti, területi és időbeli tagozódását figyelembe vevő mérlegek és mutatók adhatnak a valóságos viszonyokat tükröző jellemzést és gyakorlati következtetések levonására alkalmas értékelést. Ezek alapozhatják meg annak az irányzatnak a megvalósulását, amely szerint a vízgazdálkodás fejlesztésében a korábban elsősorban a vízkészletek és a vízügyi szolgáltatások bővítésére vonatkozó feladatokat fokozatosan fel kell váltani az egyensúly megtartásának más alternatíváival. Ezek sorából — példaként kiemelve — a vízszolgáltatási és vízhasználati tevékenység vonatkozásában a szivárgási és párolgási veszteségek és a rendszerből használat nélkül túlfolyó vízmennyiség csökkentése (például az üzemirányítás műszaki színvonalának és technológiai fegyelmének emelésével); a vízszállítási, vagy víztározási, valamint a vízminőség-kezelési kapacitás bővítése, illetve jobb kihasználása, és különösen a vízújrafogyasztás (újra használat) megvalósítása érdemel figyelmet. Hasonló alternatívák a vízigényt meghatározó technológiák és tevékenységek vonatkozásában a termelési (szolgáltatási) technológiák, vagy a termelési (szolgáltatási) tevékenység nyersanyag- bázisának módosítása; a termelési (szolgáltatási) tevékenység végtermék összetételének módosítása és a termelési (szolgáltatási) tevékenység részleges, vagy teljes átirányítása más területre. Az ezeket az igényeket kielégítő átfogó és egységes formában kezelhető vízmérleg mutató- rendszer kidolgozása, folyamatos figyelemmel kísérése nehéz, és ma még tudományosan kielégítően nem megoldott. 260
