Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 2. Vízkészletgazdálkodás és szabályozás
Bées) ipari és települési szennyvizei is megtisztítva kerülnek a Dunába. Legfontosabb számunkra a Morva és a Vág folyókon levonuló, valamint a hazai Duna-szakaszon befolyó szennyvizek megtisztítása, aminek a Nagymaros—Adony közötti kavicsterasz értékes partiszűrésű ivóvizeinek védelme miatt van különös fontossága. összegezve megállapítható, hogy a Duna távlati hasznosításának tervezésénél reálisan a jelenlegi nagyságrendű és időbeni lefolyású vízkészlettel, továbbá a hazai szakaszon némi vízminőség-romlással kell számolni. A Duna vízkészlete igen lényeges számunkra a távlatban a Tisza-völgy vízgazdálkodási fejlesztése szempontjából is a tervezett — a tiszai vízhiányokat pótló — átvezetések miatt. A Duna—Tisza köze legnagyobb részének fejlesztése is a Dunából történik főleg a Ráckevei-Duna- ágon keresztül, valamint egyéb egyedi vízkivételekkel. A Tisza-völgyben a vízgazdálkodási fejlesztési lehetőségeinket Csehszlovákia, a Szovjetunió és Románia tiszai vízgyűjtőjére eső részein történő beavatkozások befolyásolják. Általánosságban megállapítható, hogy az eddigi tervek általában igen nagy jövőbeli vízfelhasználással számoltak, amelyek ma nem tekinthetők reálisnak. Lényeges azonban a vizek minősége, amelyben aránylag kedvezőtlen a helyzet. Célszerű a felettünk levő tiszai vízgyűjtő területet országonként áttekinteni. Csehszlovákia felől a Sajó, a Bódva, a Her- nád, a Ronyva és a Bodrog szállítja a vizet. Mennyiségi változást az eddigiekhez képest elsősorban a kelet-szlovákiai öntözések nagyobb fejlesztése okozna. Tekintve a klíma- és talajviszonyokat, csak az eddig bejelentetteknél kisebb fejlesztés valószínű. A tározóépítések legnagyobbrészt befejeződtek, már csak kisebb ivóvíztározásokat irányoztak elő. Az érkező víz minősége általában II. osztályú, kivéve a Sajó IV. oszt. minősítésű vizét. Fontos vízgazdálkodási feladat az egyre nagyobb gyakoriságú és magasabban levonuló árvizek megfelelő elhárítása. A Szovjetunió felől érkező víz I. osztályú, sem ebben, sem a mennyiségben változás nem várható. A lehetséges hegyvidéki tározók e században előreláthatóan nem fognak megépülni; így a vízjárás az eddigihez hasonló marad. A tiszai vízkészlet-gazdálkodás külföldi befolyásolásában Románia a meghatározó mind a terület, mind pedig a lefolyás vonatkozásában, a Szamos, a Kraszna, a Körösök, a Szárazér és a Maros vízfolyásain keresztül. A lefolyó vizek mennyiségében az eddigi vízjárás lényeges változása nem várható. A régebben jelzett átvezetésekkel, nagyobb öntözővíz-kivételekkel várhatóan nem kell számolni. A vizek minősége általában II. és III., kisebb részben IV. osztályú, így elsősorban ezekre kell tekintettel lenni. Összességében megállapítható, hogy a Tisza völgyében hazai területen folyó és tervezett munkák (kiskörei tározó fejlesztése, Csongrádi vízlépcső, dunai vízpótlás stb.) megfelelő fejlesztéséhez a vízkészlet biztosítható. A további vízgazdálkodási tervezést elsősorban a vízminőségi koncepció kialakítására kell koncentrálni, mind a külföldi, mind pedig a hazai szennyezési hatások kiküszöbölése érdekében. Felszín alatti vízkészletek A hazai vízkincs hasznosítható felszín alatti vízkészlete 18,5 millió m3/d-re becsülhető. Különös értéke, hogy nagyobb része természetes körülmények között, ivásra közvetlenül alkalmas, védett a felszíni szennyező hatásoktól (még katasztrofális események idején is), s viszonylag egyszerűen hozzáférhető a felszíni vízfolyásoktól távol eső területeken is. Nagyon kedvező adottságunk, hogy — kevés kivételtől eltekintve — az országban szinte bárhol lehet vizet kitermelni kisebb vízigényű ipari üzem számára. Ha ez nem így lenne, akkor rákényszerültünk volna a jelenleginél lényegesen több kisebb-nagyobb tározó építésére. Ez a kedvező vízszerzési adottság lehetővé tette a nemzeti erőforrás másirányú, produktív lekötését. A vízkészletek elhelyezkedését elsősorban a különböző vízvezető képességű földtani képződmények helyzete határozza meg. A készlet igénybe vételének lehetséges mértéke függ a vízvezető képesség mértékétől és az illető igénybe vett képződmény felszíni vizekkel való kapcsolatától, ahonnan a tartós utánpótlást kapja a képződmény. Az utánpótlódást a felszín alatti víz kitermelésével lehet elősegíteni, amely arányos a depresszióval. Talajvíz 73 000 km2-nyi területen van, kitermelési lehetősége területenként jelentősen eltérő. Az Alföld időnként igen magas, a terepszinthez közel elhelyezkedő talajvizei csak helyileg és viszonylag kis intenzitással termelhe- tők ki. A jelentősebb talajvíz-kitermelés területei a folyók utánpótlódási övezeteiben helyezkednek el. Kitermelés szempontjából leginkább az 1—2 1/s km2 (90—170 m3/d km2) lehetőséggel kell számolni, de jó adottságú területeiken elérheti a 2—6 1/s 'km2 (170—520 m3/d ikm2) értéket. A hasznosítást azonban a túlfinom szemcséjű víztartók és a vízminőség korlátozza. A hasznosítható készlet 3,5 millió m3/d. A partiszűrésű vízkészlet kitermelésére ösz- szesen közel 700 fkm hosszúságú hasznos folyószakaszon van lehetőség, ahol mintegy 7,5 millió m3/d a vízkészlet (I.—18. táblázat). Legjobbak az adottságok a Duna, a Rába, a Mura, a Dráva és a Sajó—Hemád kavicsteraszán, továbbá a Tisza magyarországi felső és alsó szakaszán. Ivóvízhasznosítás esetén vas- és mangántala- nítás, esetenként savtalanítás szükséges. Több helyen nitrát- és ammónia-szennyeződés tapasztalható. A hasznosítás mindinkább a vízminőségi problémák megoldásától függ. 254
