Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 2. Vízkészletgazdálkodás és szabályozás
III.-4. táblázat folytatása 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 4. Kutas Kutas I—II. 12,00 6,00 6,00 __ 5. N agyfoki csatorna Csökmő-Halasi 3,10 1,60 1,50 _ 6. L. I—II.—III. HTVR. tározók 11,00 — 11,00 _ 7. S arkadér Nagyiván 31,50 — — — 8. N-XIV. Füredkócsi (bővítés) 74,0074,00KÖRÖSVIDÉK 1. Sebes-Körös Körösnagyharsányi 9,00 — 9,00 2. Fehér-Fekete-Körös Kisdelta 20,00 10,00 10,00 3. Sebes-Körös Dondorogi 9,70 — 9,70 4. Hosszúfoki csatorna Mezőgyáni 13,7013,70 FELSŐ-TISZAVIDÉKI 1. Tisza Tiszaszalkai h.ág 0,60 0,12 0,48 ___ 2. V II. sz. főfolyás Biri-Nagyréti 4,00 0,80 3,20 — 3. III. sz. főfolyás Laskodi 1,00 0,20 0,80 — 4. VIII. sz. főfolyás Nyírszőlősi 0,67 0,67 — — 5. Belfő csatorna Belvízi tározó 1,00 1,00 — — 6. Bódvaj-p. Fábiánházai 2,00 0,40 1,60 — 7. Szamos Szamos-Túr zárógáti 8,50 — 8,50 _ 8. Túr belv. főcs. Kisari belvíztározó főcsatorna 4,00 4,00 — — 9. Szamos Tunyogmatolcsi 7,00 3,50 3,50 — 10. Túr Túr jobb parti 15,00 3,00 12,00 — 11. Tisza Szabolcsveresmarti 20,00 4,00 11,00 — rendszerbe történő dunai átvezetés, melyből a Közép-Duna-vidéki, a Dunavölgyi- és a Kiskunsági-főcsatornákon keresztül az Alsó-Duna vidéki csekély természetes készletű területei részesednek. A meglevő létesítmények — tározók és átvezetések — kapacitásában még jelentős tartalékok vannak, amelyek jobb kihasználása lehetőséget teremthet új vízhasználatok, vízigények kielégítésére. Évszázados álom a Duna és a Tisza összekötése. A második Vízgazdálkodási Keretterv túlméretezett, 250 m3/s vízátvezetéssel számolt a Dunából a Tiszába. A közelmúltban végzett vizsgálat következtetése szerint (1. III.—3. Nagytérségi vízgazdálkodási rendszerek c. fejezet) a hajócsatornában csak annyi vizet kell átvezetni, amennyi abban a hajózás zavarása nélkül lehetséges (kb. 50 m3/s) és csak akkor, amikor a hajóút létesítése időszerű. Ettől függetlenül célszerű egy rugalmasan bővíthető vízátvezetési lehetőséggel számolni (Vác—Galga—Zagyva). Felszíni vízkészleteink összefoglaló értékelése Az ország felszíni vízkészlete a természeti földrajzi egységet alkotó vízgyűjtők magasabb részein keletkezve, gyakorlatilag teljes egészében külföldről származik. Ez a körülmény azt jelenti, hogy a vízfolyások felső szakaszán levő országok vízhasználata mennyiségi és különösen minőségi vonatkozásban befolyásolhatja vízhasználati lehetőségeinket. A felszíni vízkészletünk a Duna teljes vízgyűjtő területének 47%áról gyűlik össze; az évi lefolyás sokévi átlagértéke 120 milliárd m3; ebből az ország területén sok év átlagában 6 milliárd m3, száraz évben 4 milliárd m3, míg nedves években 10 milliárd m3 keletkezik. A vízkészletek területi megoszlása nagyon egyenetlen; túlnyomórészt (a vízkészlet 90%-a) a három nagy folyóban — Duna, Dráva, Tisza medrében — összpontosul. A vízikészlet legnagyobb hányada (az éves lefolyás 60%-a) a Duna medrében áll rendelkezésre. A vízkészletnek csak 10%-a jut a területet behálózó többi vízfolyásra. A vízfolyáshálózat sűrűsége gyér, km2-ként 300 fm, amely mind a vizek szétosztása, mind a káros vizek elvezetése szempontjából kedvezőtlen. A Dráva vízkészlete jelentős; aránya hazánk vízkészletében mintegy 20% és jelenleg a legkisebb mértékben igénybe vett. Az ország legvízszegényebb része a Tisza- völgy, amely hazánk területének közel fele; a lefolyás évi mennyisége viszont az országos mennyiségnek mindössze 21%-a (25 milliárd m3), a mértékadó időszakban pedig csupán 9%. Ugyanakkor a vízszükségletnek 40%-a (a mértékadó időszakban) ezen a területen jelentkezik. A készlet időbeli megoszlását tekintve, a mértékadó augusztusi hónapban az évi lefolyásnak — 80%-os tartóssággal — mindössze 5,3 %-ával lehet számolni. Vízelosztási szempontból a Duna- és Tisza- vízgyűjtő adottságai eltérőek. A Duna-vízgyüj- tőn szinte minden vízkészlet a Duna medrében összpontosul. A Tisza völgyében viszont a Sajó, 252
