Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 2. Vízkészletgazdálkodás és szabályozás
rrv’/s körösi román vízkivétellel számoltak. Havi vízmérleg idősort készítettek az 1901—1952 időszakra és azt vizsgálták, hogs az 52 év mely hónapjaiban hány m3 vízhiány lett volna, és emiatt milyen növényeknél és milyen mértékben maradt volna el az öntözés. A vízhiányból terméskárt számoltak, majd lépcsőzetesen növelve a vízpótló művek kapacitását, meghatározták a kárfüggvényt, egészen a kár teljes megszüntetéséig. Az évi átlagos terméskárt és a vízpótló művek évi költségét összegezve az a következtetés adódott, hogy ez akkor minimális, ha a vízpótlás olyan mértékű, hogy több-kevesebb vízhiány csak az évek 20tí/o-ában jelentkezik. Nem szabad elfelejteni, hogy ez a megállapítás 1953- ban előrebecsült termésátlagok, 10%-os rizsterületi arány, igen kevés esőszerű öntözés, az alacsony árak, a kötelező terménybeszolgáltatás, az akkori mezőgazdasági, ipari, építőipari árak, kamatnélküliség stb. viszonyai között és 574 000 ha (1 millió kh) Tisza-völgyi öntözött területre érvényes. Az évi költséget a kamat úgy növeli, hogy a veszteségminimum a kisebb biztonságú vízellátás felé tolódik el; minél magasabb a kamatláb, annál gyakoribb vízhiány engedhető meg. Hasonló vagy fejlettebb, kifinomultabb számítás sajnos azóta sem készült. Ennek az a következménye, hogy a hasznosítható vízkészleteink megállapítása ma is tapasztalati, műszaki, agronómiái, szakirodalmi alapon nyugszik, nélkülözi a közgazdasági hátteret. A vízkészletek meghatározásában fordulópontot jelentett az 1961. évre vonatkozó Vízkészletgazdálkodási Évkönyv (megjelent 1962^ben). Ebben több évtized napi augusztusi vízhozamai alapján meghatározott 85% tartósságú vízhozam található mértékadó vízhozamként, de elvként leszögezi az öntözésnél az öt évenként egyszer megengedhető vízhiányt. A 85% tartósságú vízhozam a tapasztalatok alapján túlzottan biztonságosnak bizonyult, és 1970 óta —központi döntéssel — a több évtized augusztusi napi vízhozamokból előállított 80% tartósságú vízhozam a vízgazdálkodási mérleg kiindulási alapja, a mértékadó felszíni vízkészlet. Augusztus hónapot azért Választották, mert július 20—25. körül ér véget a csapadékosabb, ún. Medárd-időszak és ettől kezdve a Tisza- völgy folyóinak vízhozama rohamosan csökken. Több évtized alatt augusztusban gyakrabban észlelhető vízhiány, mint júliusban, kedvezőtlenebb a vízigény és a vízhozamok viszonya a júliusihoz képest. Így például az 1954. évi Kerettervben a tiszaburai (kiskörei) szelvényben a júliusi 250 m3/s vízigényt 52 év július hónapjában 32 esetben nem lehetett vízpótlás nélkül hiánytalanul fedezni, egy esetre számítva a hiány átlaga 127 millió m3/idény volt. Az augusztusi vizsgált vízigényt 225 m3/s-nák véve 38 esetben volt átlagosan 139 millió m3/idény vízhiány, a természetes vízhozamokhoz képest. A jelenlegi vízkészlet-nyilvántartás kiindulási alapja az 1965. évben kiadott második Vízgazdálkodási Kerettervben közölt vízhozam tartóssági értékhalmaz, melynek egy részét időközben a vízügyi igazgatóságok korrigálták. Az 1980. évi Vízkészletgazdálkodási Évkönyv szerint az ország augusztusi 80%-os összes természetes felszíni vízkészlete 2386 m3/s, amiből a nagy öntözési vízigényű Tisza-völgy csupán 260 m3/s-mal (ll%4oal) részesedik. A felszíni vízkészletnek a legjobban kézbefogható, irányítható része a tározott víz. A víztározás a hasznosítatlan vizet a fogyasztáshoz igazodó időbeli átcsoportosítással hasznosítható vízkészletté alakítja. A vízkészlet-gazdálkodásnak a tározó ősi, de költséges eszköze. A tározás hazánkban már a római időkben is ismeretes volt. A középkorban a vízimalmok duzzasztógátját rendszerint ügy alakították ki — különösen az ingadozó vízhozamú kis vízfolyásokon — hogy vizet is tároztak. III.-2. táblázat Országos nyilvántartásba vett tározók összesítése (1980) TVK egység száma és neve A tározók száma hasznos térfogata felülete db 1000 m3 ha 1. Észak-Dunántúl 24 21 695 967 2. Délnyugat - Dunántúl 10 3 861 183 3. Balaton 2 2 063 108 4. Dél-Dunántúl 45 42 060 1 749 5. Kelet-Dunántűl 25 40 242 1 524 6. Közép-Dunántűl 11 6 222 198 7. Alsó-Dunavidék 18 41 386 5 192 D. Duna 1 226 6 Duna víz gyűjtő összesen 136 157 755 9 927 8. Közép-Tisza és Mátravidék 49 49 112 2 575 9. Alsó-Tiszavidék 8 30 100 2 167 10. ÉszakMagyarország 14 23 965 789 11. Tiszántúl 35 94 152 14 053 12. Körösvidék 6 16 790 1 067 (5) (40 990) (1 318) 13. Felső-Tiszavidék 10 16 259 1 021 T. Tisza 10 11 929 648 (2) (110 000) (4200) Tisza vízgyűjtő összesen 132 242 305 22 320 (7) (150 990) (5 518) Magyarország összesen 268 400 060 32 247 (7) (150 990) (5 518) Magyarország összesen meder és hullámtéri tározókkal 275 551 050 37 765 A zárójeles értékek a meder és hullámtéri tározókra vonatkoznak. 247
