Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 1. A vízgazdálkodás történeti fejlődése
W6 106 A lakások viz- és csatorna ellátottsága Közüzemi vízművek és sze nnyviz tiszt hók kapacitásának is az elvezetett szennyvíz mennyiségé- nek alakulása III.—6. ábra. A lakóhelyi vízellátás és csatornázás fejlődése 1940—1980 között )09m3/év 111.—7. ábra. Az ipari és a mezőgazdasági vízellátás alakulása az 1960—1980 időszakban jellemzőbb módozatát képviselték; az egy célú körzeti és regionális vízellátó rendszereket, amelyek a helyi forrásokból már nem fedezhető nagyobb vízellátási igényeket elégítenek ki és az 1950-es évektől kezdődően főként lakóhelyi és ipari vízellátás céljából létesültek; végül a körzeti, vagy regionális komplex vízellátó rendszereket, amelyek valamely adott terület valamennyi vízhasználati igényének közös víztermelő és vízszolgáltató létesítmények útján történő kielégítésére törekszenek és a legutóbbi években váltak a vízellátás és vízgazdálkodás fejlődésének jellemző irányzatává (bár történeti előzményei a gyulai élővíz-csatorna mentén kialakult többcélú vízhasználatok által egészen a múlt század végéig visszanyúlnak). Az egyre nagyobb területet és több vízhasználati célt ellátó közös vízszolgáltatási rendszer mind a hidrológiai adottságok, mind a műszaki és közgazdasági szempontok alapján megokoltnak és célszerűnek mondható. A vízellátás mai helyzete és további fejlődése tekintetében ezen a téren is a szolgáltató vízügyi intézmény és a vizet használó intézmények, illetve ágazatok közötti együttműködés feltételemek biztosítása, szabályozása látszik kulcsfontosságú feladatnak. Ennek hiányában a szolgáltatás bővítése marad a fejlesztés egyetlen, vagy leggyakoribb módozata olyan esetekben is, amikor pedig a vízhasználatok hatékonyságának fokozása, vagy a vízigények és a szennyező források szabályozása volna az össztársadalmi és népgazdasági szempontból kívánatosabb — és előnyösebb — megoldás. 238
