Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 1. A vízgazdálkodás történeti fejlődése
1971 Külföldi III.—2. ábra. A Vízügyi Igazgatóságok által nyilvántartott mind az erdősültség mai állapota, mind a történeti változások tekintetében, az országos átlagtól lényegesen különböző helyzet található. Az erdősültségbeli változásokat a nagyobb tájegységek területhasználati értékében és vízháztartási adottságaiban bekövetkező hatások szem előtt tartásával а III.—3. ábra szerinti ösz- szefüggésekkel és sajátosságokkal lehet jellemezni. Az erdősültség és a befoglaló nagyobb tájegység területhasználati és gazdasági értéke közötti kapcsolatot leíró felső jelleggörbén az alábbi három szakasz különíthető el: 1. a kezdeti ,,T—A” szakasz, amelyben az éghajlati és más környezeti tényezőknek megfelelő „T” természetes „erdősültségi” állapot viszonylagosan kismértékű csökkenésével — ha az kellő körültekintéssel történik — a „területhasználati érték” általában igen jelentékenyen növelhető; 2. a közbenső „A—B” szakasz, amelyben az „erdősültség” további csökkentésével a „területhasználat érték” már csak kismértékben növekszik, sőt később fokozatosan csökkenni kezd; 3. az intenzív területpusztulási szakasz, amelyben az „erdősültség” további csökkentésével a „területhasználati érték” már igen jelentékenyen csökken, és az erdők teljes kiirtásával — a helyi természeti és területhasználati adottságoktól függően — minimumra csökken. Az erdősültség területhasználati szerepének fentiek szerinti alakulásában meghatározó szerepet játszó vízföldrajzi (vízháztartási, vízjárási Belföldi rendkívüli vízszennyezések alakulása 1971—1980 között C = csapadék, W= tározódon vízkészlet P= párolgás, L = lefolyás, L,= felszíni (árvízi 1 lefolyás, L2- felszínalatti (kisvízi) lefolyás 111.—3. ábra. Az erdősültség változásának hatása a terület használati értékének és a vízháztartási jellemzőknek alakulására 233
