Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
I. fejezet: TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK - 2. Vízfajtáink hidrológiai jellemzése
készletet, és így a tényleges párolgást. Szabad vízfelületeknél, humid területeken a tényleges és a potenciális párolgás megegyezik; arid és szemiarid területeinken a tényleges párolgás kisebb, mint a potenciális. A szabad vízfelület párolgásának jellemzésére Magyarországon 1951 óta fokozatosan üzembe helyezett 22 mérőállomás párolgásmérő kádjai megfelelő észlelési adathalmazt szolgáltatnak. Az egyes párolgásmérő kádak nemcsak a földrajzi pont légköri viszonyainak párologtató képességét jellemzik, minthogy az adatokat jelentősen befolyásolják az elhelyezés egyedi sajátosságai. A mérési adatokból az egyedi hatásokat ki lehetett szűrni és így a párolgásmérő kádak párolgását az ország egészére jellemző térkép megszerkeszthető fi.—9. ábra). A kádak által mért adatok mellett vízháztartási, energetikai és aerodinamikai vizsgálatokkal meghatározták (VITUKI) három nagy tavunk átlagos évi párolgását és annak havi megoszlását fi.—2. táblázat). 1-2. táblázat Nagy tavaink párolgásának átlagos évi menete (mm) Balaton Velencei-tó Fertó'-tó I. 9 7 13 II. 15 10 18 III. 30 26 37 IV. 73 78 68 V. 116 137 118 VI. 150 160 137 VII. 173 192 155 VIII. 158 153 127 IX. 107 103 76 X. 56 53 43 XI. 23 15 26 XII. 11 8 18 IV-IX. 777 829 724 X—III. 144 119 112 év 921 948 836 A kapott eredmények alkalmazhatóságát a kádpárolgás mért adatait is felhasználó vizsgálatok igazolják. A kádpárolgás adatai és a szabad vízfelszín párolgása közötti átszámítási tényezőkre (a VITUKI külföldi tapasztalatokra épített ajánlásai szerint) 0,80—0,95 körüli értéket célszerű alkalmazni, de ez a tényező szélső esetben 0,7—1,1 értéket is felvehet. Ezeket a tényezőket tehát felül kell vizsgálni. A térszín lehetséges párolgásának becslésére — hazai mérési eredmények hiányában — a VITUKI külföldi eredményekre támaszkodva grafikus eljárást dolgozott ki és adott közre. A talaj tényleges párolgása függ a talajban rendelkezésre álló nedvességkészlettől. Közvetlen mérések hiányában ezt az elpárologtatható vízkészletet a megelőző időszakban hullott csapadék súlyozott átlagával helyettesítik. A területi tényleges párolgás sokévi átlagának jó becslésére alkalmas a csapadék, a lefolyás és a párolgás átlagértékeinek egyensúlyára vonatkozó alapösszefüggés. A csapadékmennyiség és az éves lefolyás sokévi átlagára vonatkozó adatok közvetlen mérések alapján számíthatók, a számított értékek alapján az évi átlagos csapadék és az évi átlagos lefolyás izometrikus vonalaival megfelelő térképek szerkeszthetők, fi.—10. ábra, I.—12. ábra) A két térkép alapján bármely földrajzi pont évi átlagos tényleges párolgása számítható, és így az átlagos évi területi párolgás-térképe megszerkeszthető fi.—11. ábra). Az ország éves átlagos csapadékait ábrázoló térkép megtalálható az Országos Meteorológiai Intézet: Magyar- ország Éghajlati Atlasza (1962. Budapest) című hivatalos kiadványában fi.—10. ábra). Az éves lefolyás sokévi átlagát ábrázoló térképet az I.—12. ábra tartalmazza. 2.3. Felszíni vizek 2.31. Vízfolyások A felszíni víz igen rövid, a valóban a felszínen megtett út után a vízfolyások medrében halad az alacsonyabb szintek felé. Ugyanezek a medrek gyűjtik össze a források felszín alatti készletéből származó vizeket és ezek a medrek, források csapolják meg a harántolt víztartó rétegek talajvizét is. A vízfolyásokkal kapcsolatos vízgazdálkodási munka elsősorban a medrekben lefolyó vízhozam véletlen — időjárás szabályozta — folyamatainak a társadalom igényei szerint történő felhasználására, az általuk okozható károk kivédésére, sőt az egész vízjárásnak a társadalom igényei szerinti átalakítására összpontosul. A vízgazdálkodási tevékenység előfeltétele a vízfolyások vízjárásának ismerete. A vízjárás a mederben mozgó vízmennyiség időbeni változásainak sokszor nehezen megfogalmazható és egyetlen fogalomba alig sűríthető együttes elnevezése. Tisztázásához elsősorban a vízhozamviszonyok ismeretére van szükség, ami csakis a megfigyelt adatsorok statisztikai elemzésével és az eredményeknek a vízgazdálkodás igényei szerinti tömörítésével biztosítható. A vízhozamok idősora azonban a legtöbb esetben közvetlen napi észleléssel, méréssel nem követhető; a vízgazdálkodási jellemzés kulcsa a könnyen észlelhető és regisztrálható vízállások és a vízhozamok közötti kapcsolatnak, a vízhozamgörbéknek a sorozata. Ez a vízfolyások jellemzésével foglalkozó rész tehát első felében — a vízgazdálkodás igényeit szem előtt tartva — a vízhozamviszonyok leírásának módját ismerteti. A vízgazdálkodás egyes feladatai — külön- külön — a sajátos hidrológiai elemek részletesebb megvilágítását is igénylik; ezt jórészt a vízhozamidősorokból származtatható paraméte25