Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - Bevezetés
BEVEZETÉS A víznek földi körforgása közben, részben természeti okokból, részben iaz emberi tevékenységek miatt a fizikai, a kémiai és a biológiai tulajdonságai folyamatosan változnak. A felhasználási célokat térben és időben nem kielégítő mennyiségű vagy minőségű víz megfelelő állapotba hozása és fenntartása, valamint a víz káros hatásainak elhárítása sokrétű beavatkozást kíván. A III. fejezet elsősorban ezekkel a feladatokkal, a vízháztartás és a vízigények szabályozásának technológiai, jogi és közgazdasági módozataival foglalkozik. A fejezet kapcsolódik a természeti tényezőket, valamint a vízkészletek mennyiségi és minőségi jellemzését tartalmazó I.,. valamint a vízigények, a fejlesztési erőforrások, a politikai célok és feltételek bemutatását tartalmazó II. fejezethez. Ezek az adottságok és feltételek azok, amelyek mindenkor megszabják a vízgazdálkodás feladatait és lehetőségeit. A vízgazdálkodás számos hasznosítási és vízkárelhárítási szakterületre tagozódik. A III. fejezet szerkezetileg ehhez a szakágazati megosztáshoz igazodik tartalmát azonban a nagy víz- szabályozási munkák tapasztalatainak a vízgazdálkodás többcélúságának szem előtt tartása és az összefüggésekben való gondolkodásra törekvés jellemzi. Ma is érvényes a Tiszavölgyi Társulat ,, S ze r z ő dvé n y ének ” (1846. január 26.) azon megállapítása, amely szerint „a Tisza-völgy szabályozásának fogalma... az egész tisza-völgyi vízszerkezetmek bárminemű hasznosítását” is magában foglalja. Ez a III. fejezet vezérfonala, ami a vízkészletekkel való gazdálkodásnak és a vizek szabályozásának egységes vizsgálatát és megoldását jelenti. A történeti fejlődést áttekintő első fejezet a technológiai fejlődés és az ökológiai. feltételek viszonyának elemzésével igazolja a komplex szemlélet szükségszerűségét; rámutatva, hogy csak ennek érvényesítésével oldható fel az az alapvető konfliktus, ami a vízháztartás egységének és a társadalmi igények megosztottságának ellentmondásából fakad. Ma már általánosan elismert, hogy hazánk vízkészlete korlátozottan rendelkezésre álló természeti erőforrás, amellyel gazdálkodni kell. A vízkészlet elosztása, hasznosítása és fejlesztése, valamint — növekvő fontossággal — védelme összehangolt műszaki, gazdasági és jogi-igazgatási intézkedéseket kíván. Az ezzel a feladatkörrel foglalkozó vízkészlet-gazdálkodási fejezet rámutat a területhasználati tevékenységek vízháztartási következményeinek gazdálkodási jelentőségére. A fejezet összefoglalja a gazdálkodási és a szabályozási módozatok fejlesztésének szükségességét abból kiindulva, hogy a természeti és gazdasági folyamatok szoros összefonódása következtében a vízgazdálkodási feladatok eredményesen csak a készletek és az igények egységes szabályozásával oldhatók meg. Elsősorban a vízkészlet-gazdálkodás és a vízminőség-védelem által megszabott célok megvalósítását segíti elő a „felépítményként” kezelhető jogi és gazdasági szabályozás, valamint a vízkészletek és a vízigények feltárását, valamint a vízgazdálkodási létesítmények fejlesztését és működését szolgáló kutatás. A vízkészletek területi és időbeli elosztásának módosítására szolgálnak a nagytérségi vízgazdálkodási rendszerek. Az erre vonatkozó fejezet a folyócsatomázás, a tározás és a vízátvezetések helyzetét, továbbá a mai megítélés szerint hosszú távon indokolttá váló lehetőségeit foglalja össze, hangsúlyozva ezek többcélúságát. A 4., az 5., a 6. és a 7. fejezetek a körvonalazott szemlélethez igazodva elemzik a vízgazdálkodás hagyományos szakágazatainak helyzetét, és felvázolják fejlődésük irányát. A folyók és a vízfolyások szabályozásával nemkevésbé a nagytérségi rendszerekkel szoros a kapcsolata vízerőkészletünk hasznosításának. A fejezet bemutatja a folyók és a kisvízfolyások vízerő-hasznosítási lehetőségeit. A 10. alfejezet a magyar vízgazdálkodás működésének és fejlesztésének alapvető fontosságú adottságával, az osztott vízgyűjtőhöz tartozásából fakadó feltételekkel foglalkozik. A fejezetet a komplexitásra törekvés foglalja egységbe. Áttekintést ad a vízgazdálkodás valamennyi — műszaki, gazdasági és igazgatási — szabályozási feladatáról és kapcsolatáról, s megalapozza a további gazdasági és műszaki tervező munkát. 227
