Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
II. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSÉNEK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FELTÉTELEI - 4. Az ágazatok fejlődésének vízgazdálkodási kapcsolatai
Napjainkban a karsztvíztároló rendszert terhelő, közel 700 m3/perc értékű bányászati csapolások döntő tényezővé váltak és az időközben 100 пт* percre növekedett vízellátási célú vízikivételekkel együttesen jelentkező hatásuk eredményeként szinte a középhegység egészére kiterjedő és nagyméretű regionális karsztvízszint- süllyedés következett be (II.—40. ábra). Veszélyeztetetté vált a középhegység két legfontosabb, nagyértékű természetes megcsapolása, a budapesti és a hévízi termálrendszer. Természetes működésük fenntartása érdekében a bányászati vízemeléseket téliben és mértékben szabályozni, korlátozni kell. Az ebből fakadó érdekellentétek új vízvédelmi (bányászati) eljárások alkalmazásával, a bányászati vizek fokozott mértékű vízellátási hasznosításával, valamint racionális hévízgazdálkodással oldhatók fel. A bányavízemelésnek a felszíni vizekre gyakorolt hatása a Dunántúli-középhegységben és a Mátraalján közvetlenül észlelhető. Példaszerűen említhető, hogy Nyirád térségében elapadtak a Lesence-patakot tápláló források, és a bányavíz-bevezetések következtében kiegyenlített vízhozamú csatornává vált a patak. Tatabánya térségében elapadtak az Általér alsó szakaszát tápláló nagy források (Tatai források), de a bányavíz bevezetése következtében az Általér kis vízhozama nem csökkent. Visonita környezetében a külfejtés miatt részben új mederbe került a Bene-patak, és vízjárása a tározás, valamint a bányavíz zömének bevezetése miatt teljesen megváltozott. A bányászat fejlesztése során a felszíni vizekben számottevő változásra elsősorban az eocénprogram keretében számíthatunk. A nagyegyházi, a csordakúti és a mányi ipari minőségű bányavíz a Szentlászló-víz vízjárását fogja nagymértékben megváltoztatni. A tatabányai bányavízemelések megszüntetésével fokozódó gondokkal kell számolni az Általér térségében, ahol az évtizedek óta tartó folyamatos bányavíz-bevezetések megszűnése vízhiányt eredményezhet, és mind vízháztartási, mind vízminőségi szempontból veszélyes helyzetbe kerülhet a tatai öreg-tó. Említést érdemel a toronyi külfejtés várható hatása a Pinka-patakra. A bányavizek felhasználásának, hasznosításának igénye hosszú fejlődés eredményeként vált nyilvánvalóvá. E folyamatot az gyorsította, hogy a vízemelés jelentős önköltségnövelő tényezővé vált, ugyanis a. 60-as évek elejére a dunántúli szén- és bauxitbányászat a nyersanyag súlyát többszörösen meghaladó vízmennyiséget kényszerült a külszínre emelni. A hasznosítás indokoltságát növelte az a körülmény is, hogy a vízelvonásból származó károk egyre nagyobb hányadát a bányavállalatok a pénzbeni jóvátétel helyett vízszolgáltatással igyekeztek pótolni. E vízkárpótló vízellátási rendszerek váltak a bányavízre települt regionális vízellátó rendszerek magjává. Nem kis szerepe volt a bányavíz hasznosításában annak is, hogy az aktív védekezéssel működő bányáknál a kiemelt víz minőségének és mennyiségének változékonysága csökkent. 203 II.—41. ábra. A szénbányászati vizek hasznosítása
