Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
II. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSÉNEK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FELTÉTELEI - 4. Az ágazatok fejlődésének vízgazdálkodási kapcsolatai
— növekszik a mélyebb vízkészletek szeny- nyeződése; — a laza üledékekben másodlagos konszolidáció történik, s ennek hatására a felszínen süllyedések keletkezhetnek (pl. Visontán). E változások jellegéről és irányáról általában minden bányavízemelési hely környezetében van tudomásunk; mértéküket azonban — a hiányos figyelőrendszer miatt — nem ismerjük kellően. A borsodi szénbányák több mint 30 éve csapolják a Bükk-peremi miocén rétegvíztárolókat. Az intenzív és tartós csapolás feltehetően számottevő nyomás- és vízkészletváltozást idézett elő ezekben a víztározókban. A nógrádi szénbányákban a több mint száz éves vízemelés, a viszonylag kis intenzitás ellenére, az oligocén rétegvíztároló vízháztartását nem elhanyagolható mértékben módosította. A változások teljes mértékben nem ismertek. A Mátraalján 1960 óta termelnek bányavizet a Thor ez-külf ejtés vízmentesítése érdekében. E tevékenység hatását tervszerűen észlelik a külfejtés által érintett felső-pannon rétegű tárolókban. A jelenlegi 50 m3/perc átlagos vízkivétel helyenként 80 m-t elérő vízszintsüllyedést okozott, és veszélyezteti Gyöngyös vízellátását. Emellett másodlagos konszolidációt indított el a lignittelepek közötti homok és agyagrétegekben, aminek eredményeként a felszínen süllyedések alakultak ki. Az adottságokat és nyomásváltozást a II.—39. ábra szemlélteti. A recski rézelőfordulás mélyszintű bányászati kutatása és feltárása következtében a karsztvíz- tárolóban és a vele összefüggő andezit hasadék- víz-tárolóban már eddig is számottevő nyomás- csökkenés történt. Az állagmegóvási időszakban kb. 2 m'Vperc, magas sótartalmú víz kitermelésével és a Tárnába vezetésével kell számolni. A bánya megnyitása után a nagy intenzitású vízemelés miatt több száz méteres piezometrikus szintsüllyedés várható. Ennek következtében elapadnak a mátraderecskei kutak, és csökken a Bükkszéki forrás hozama. A bányászati vízemelések hatására a legnagyobb méretű változás a Dunántúli-középhegység vízháztartásában következett be. A Dunántúli-középhegység karbonátos-karsztos kőzetei egyetlen nagy víztárolórendszert alkotnak, melynek természetes táplálója a beszivárgó csapadék, fogyasztói pedig a források és nem utolsó sorban a hévízforrások. A karsztvíz-veszélyes szénbányászat fejlődése következtében a karsztvíztároló rendszer természetes forgalma fokozatosan átalakult. A középhegység térségébe települt szén, hauxit- és mangánbányák, valamint a zalai kőolajmezők termelése egyre fokozódó karsztvíz-elvonással jár és a 60-as évek második felétől kezdődően a bányászati megcsapolások már nem egy esetben meghaladták a természetes vízutánpótlódást. 200 77.—38. ábra. A vízemelés alakulása a védekezési mód függvényében
