Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
II. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSÉNEK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FELTÉTELEI - 4. Az ágazatok fejlődésének vízgazdálkodási kapcsolatai
gyakorlat, hogy a kitermelt víz hőtartalma csak egyszer hasznosul és utána a víz esetleg kárt okozó módon elfolyik, pazarlás. Ezért a többcélú hasznosítások szervezése (pl. fűtés-fürdés- haltenyésztés), vagy ha kizárólag a hőenergiahasznosítás a cél a kitermelés és vízvisszatáplá- lás megoldása vezethet a jelenlegi felhasználási módok javítására. A fejlesztési lehetőségekről a II.—32. ábra ad tájékoztatást. Bemutatja, hogy az ország mező- gazdasági művelés alatt álló területeinek jelentős részén van lehetőség a hévíz felhasználására. A távlati tervek az ezredfordulóra a jelenlegi mezőgazdasági hévízkitermelés mennyiségét a jelenleginek kétszeresére becsülik (80—100 millió m3/év). A készletek szempontjából ennek akadálya nincs, a hévíz azonban nem megújuló készlet, tehát pazarlása nem megengedhető. 4.3. A bányászat vízgazdálkodási kapcsolatai A hazai ásványi nyersanyagok jelentős részének kitermelése során több-kevesebb víz megjelenésével számolni kell. Korábban a víz a bányászatban főképpen csak termelés^ költséget növelő tényező volt. A művelési mélység növekedésével és különösen a karsztos kőzetekben történő bányászattal a víz az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető tényezővé vált. A vágathajtás és a fejtés gépesítésével már a kis vízbetörések is akadályozzák a munkavégzést. A vízmentes környezet követelménnyé válásával alakult ki a szén- és a bauxitbányászatban a víz- háztartást jelentősen módosító aktív vízvédelem. A vízveszély elhárítása miatti vízkivételek mértékét jellemzi, hogy jelenleg egy tonna szén termeléséhez 1—30 m3 vizet kell kiemelni, és egyes bauxitbányákban a fajlagos vízkitermelés közel 200 m3/t értékű. A lényegében a Dunántúliközéphegység néhány helyén koncentráltan kitermelt és csak részben hasznosított bányavíz mennyisége eléri az összes ivó- és ipari hasznosítású karszt- és rétegvízkivétel harmadrészét. Amellett, hogy a vízvédelem esetenként számottevően növeli a bányászat önköltségét, a karsztvízszint, ill. a piezometrikus nyomás csökkentésével a Dunántúlon és a Mátraalján lényegesen (a vízhasználók számára kedvezőtlenül) megváltoztatja a vízháztartási viszonyokat. Az évente hasznosítatlanul elfolyó csaknem 250 millió m:i bányavíz pedig zömében legjobb minőségű vízkészletünk elvesztését jelenti. Ásványvízkészleteink és a bányászat főbb jellemzői Magyarország ásványvagyonát a nyersanyagok viszonylagos sokfélesége, de a készletek korlátozott mennyisége, és általában közepes vagy gyenge minősége jellemzi. Az adottságainkat a II.—48. táblázat szemlélteti, amelyben az országok igényeihez viszonyítva értékeltük a feltárt és reménybeli készletek mennyiségét, valamint viszonylagos gazdasági értékét, figyelembe véve a kereslet, a minőség, a feltárás és a bányászás feltételeit. 194 II.—31. ábra. A mezőgazdasági hévíznyerő helyek száma
