Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
II. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSÉNEK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FELTÉTELEI - 4. Az ágazatok fejlődésének vízgazdálkodási kapcsolatai
a kevésbé homogén talaj domborzat, stb. viszonyok miatt a mezőgazdasági vízgazdálkodási feladatok felülvizsgálatát teszi szükségessé. A műtrágya-felhasználás növekedése és annak nagy adagban való alkalmazása, a vegyszeres növényvédelem és gyomirtás az adott területről eltávozó vizeknek veszélyes szennyező forrása lehet. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a minimális talajművelésre való törekvés, a kultivátorozást helyettesítő vegyszeres gyomirtás nem segíti elő a csapadékvíz helyben való megőrzését. Az üzemi szakosodás, kevés számú növény társítása, a kedvező termőhelyi adottságok monokultúrás termesztéssel történő kihasználása mind olyan folyamatok, melyek a termőtalaj víz- háztartásának egyirányú befolyásolását jelentik (azonos vízigény, gyökerezési mélység stb.), és bizonyos időn belül fokozott vízhiányhoz vagy víztöbblethez vezetnek. A technológiai folyamatokban az adott kultúrának és termésszintnek megfelelő optimális vízellátás mind nagyobb jelentőségű. A víztöbblet és vízhiány időszakos korrigálása adott termőhelyen, táblán végrehajtandó üzemi feladat. Már ma is van néhány olyan növényünk, pl. a burgonya és paprika, melyek biztonságosan csak öntözött körülmények között termeszthetők. Várható, hogy a termelési színvonal növekedése olyan mértékben meríti ki a gazdálkodás különböző elemeiben (fajta, műtrágya stb.) rejlő lehetőségeket, hogy a víz kerül minimumba. A növénytermesztés technológiai folyamataiban tehát előtérbe kerül minden olyan eszköz és módszer, amely a kultúrák számára az optimális vízháztartási viszonyokat biztosítja. A növénytermesztés technológiai fejlődésének összegzéseként utalni kell azokra a vizsgálati eredményekre, amelyek a termesztést befolyásoló tényezők változásának arányait vizsgálták az elmúlt 9—10 évtizedre vonatkozóan. E tényezőket egyes kutatók (Oroszlány, Erdős) önkényesen ugyan, de a természeti és termelési viszonyokat, valamint körülményeket a reál- folyamatoknak megfelelően értékelve, három csoportba sorolták: — időjárás (a termelés kockázatát változékonyságukkal esetenként meghatározó véletlen jellegű tényezők); — termesztéstechnológia (fejlődő agrotechnika); — termőhely (a termőhelyi adottságok állandó jellegű tényezői). E tényezők relatív termésképző hatását vizsgálva megállapítható, hogy a termesztéstechnológia egyre nagyobb szerepet kap a terméseredmények alakulásában. A termésingadozás véletlen tényezők következménye. Ezek között számottevő szerepe van a tényezők eredőjeként alakuló termőhelyi vízháztartási folyamatnak, ami az említett 9—10 évtizedben változatlannak tekinthető. Az utóbbi arra utal, hogy a technológiai fejlesztés nem merítette ki a termőhelyek potenciális lehetőségeit, és a vízháztartás szabályozása a termés növelésének még számottevő tartaléka. A növénytermesztés vízháztartási kapcsolatai A növénytermesztést befolyásoló véletlenszerű tényezők és termőhelyi adottságok a termesztéstechnika módszereivel kedvező irányba változtathatók meg. Mivel e tényezők között a vízháztartási viszonyoknak jelentős szerepük van, és a kedvezőtlen vízháztartási viszonyok bekövetkezésének esélye kockázati hatásként befolyásolja a termelésbiztonságot, azokat a tényezőket kell vízi, műszaki és agrotechnikai eszközökkel optimális összhangba hozni, amelyek a víztöbbletek és vízhiányok hatását a minimálisra mérsékelik. Ezek a beavatkozások a vízgazdálkodási és agrotechnikai műveletek egységes rendszerében hajthatók végre; eredményességük ezeknek a természeti tényezőkkel való összhangjától függ. A növénytermesztés és a vízháztartási körülmények szoros, kölcsönös kapcsolatban vannak. E kapcsolatok két irányúak : — a termelésbiztonság és eredményesség meghatározott vízháztartási feltételeket igényel; — a növénytermesztés módszerei visszahatnak a vízháztartási viszonyokra. A növénytermesztésnek — mint termelésitechnológiai folyamatnak — alapvető sajátossága a helyhezkötöttség, a földterület-használati igény, és a külső, környezeti feltételekkel, hatásokkal való szoros kapcsolat. A termelés eredményességét — a termőhelyi adottságok és az időjárási hatások, valamint — a termesztett növény biológiai-genetikai tulajdonságai, továbbá — a termesztéstechnikai műveletek együttesen határozzák meg. A természeti adottságok, tehát tudatos emberi beavatkozásokkal módosíthatók. Ezek szolgálnak alapjául — az emberi beavatkozásokkal együtt — a termelés fejlesztésének. Ahhoz tehát, hogy a növénytermesztés oldaláról a vízgazdálkodás kapcsolatait feltárjuk, foglalkozni kell azzal, hogy — a természetes vízháztartási adottságok milyen mértékben biztosítják — a termesztés-technológiák fejlődése mellett — a növénytermesztés feltételeit; — a vízháztartási feltételek biztosítása milyen beavatkozásokat tesz szükségessé, és ezek milyen agrotechnikai és vízgazdálkodási beavatkozásokkal valósíthatók meg; — a növénytermesztés várható fejlődési irányai milyen változásokat fognak előidézni a vízháztartási viszonyokban. A növénytermesztés termelő alegysége a tábla, tehát a vízgazdálkodási beavatkozásoknak ott 164
