Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

II. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSÉNEK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FELTÉTELEI - 4. Az ágazatok fejlődésének vízgazdálkodási kapcsolatai

hetőségek kihasználása számos ponton vízügyi természeti kincseink ésszerű hasznosításával függ össze. A hazai lakosság turisztikai, üdülési érdeklő­dése a hatvanas években, az utazási könnyíté­sek és a szervezett valutaellátás bevezetése után jelentős mértékben a közeli baráti államokba és a nyugati országok felé fordult; a hazai tájak közül a Balaton megtartotta ebben az időben még szinte kizárólagos vonzerejét. Az életszínvonal gyors emelkedése, a magán­gépkocsik számának ugrásszerű növekedése, a szervezett üdülés kiterjesztése a mezőgazdaság­ban dolgozókra és egyéb tényezők a hatvanas évektől kezdve egyre szélesebb rétegek igényét keltette fel a hazai üdülés iránt. Mivel a külföl­di turizmusnak határai voltak és vannak, felér­tékelődtek az addig figyelemre sem méltatott olyan helyek, amelyek valamilyen víz mellett biztosítottak üdülési lehetőséget. Ezek számát növelték a más célokból készült nagyszabású vízügyi létesítmények, mint víztározók, csator­nák. Kialakult e kisebb-nagyobb, üdülést szol­gáló helyeknek az ismerős közönsége, és megin­dult ezek minimális fejlesztése, a legszűkösebb egészségügyi, tisztasági feltételek biztosítása. Az általános hazai és nemzetközi gazdasági helyzet romlása nem csökkentette a hazai turis­ták igényét, de korlátozta a kielégítés módját, vagyis növelte a hazai lehetőségek kihasználásá­ra irányuló törekvést. A tradicionális, ismert, továbbá az utóbbi idő­ben kialakult üdülőhelyek és a további lehető­ségek fejlesztésének összehangolása érdekében 1982-ben elkészült az Országos Üdülőterületi Tervkoncepció. Eszerint a jelenlegi és javasolt üdülőterületek (10. melléklet) felölelik az ország értékes, üdülésre alkalmas tájait. A vízfelületek üdülésre való bevonására az ország területén a meglevőkön kívül még sok helyen van mód; a Duna—Tisza köze kivételével, egyébként szinte egyenletesen oszlanak el az ország területén; ezek hasznosítása jelentős mértékben tehermen­tesíthetné a Balatont. Fontosabb üdülőterüle­teink közül egyedül a Velencei-tó fejlesztése történt tervszerűen, mivel ott az infrastruktúra kiépítése megelőzte a tényleges üdülési objektu­mok kiépítését. Ennek előnyei különösen most jelentkeznek, amikor a távolsági szállítási díjak kétszeresére történt megemelése és a benzin rendszeres drágulása miatt megnőtt a Velencei- tó-hoz látogatók száma. A Ráckevei-Duna-ág és a Duna-kanyar térségében elsősorban az infra­struktúra fejlesztése elengedhetetlen. Az új fejlesztési lehetőségek a Körösök men­tén, a Tisza felső szakaszán, a Duna alsó szaka­szán, a Mecsek, a Mátraalja tározói mentén le­hetségesek. Jelentős üdülési lehetőséget biztosí­tanak a nagytérségi rendszerek, így mindenek­előtt a Kiskörei Vízlépcső tározóterének vízfelü­lete. Célszerű lenne ezt a lehetőséget minél előbb erőteljesen kihasználná, már csak azért is, mert ilyen igény van és mert az egész rendszer elsődleges funkciója az öntözés, jelenleg messze nincs kihasználva. A termálvizekre alapozott üdülés fejlesztése egyidejűleg szolgálhatja a hazai turizmus és az idegenforgalom érdekeit, és alkalmas arra, hogy az üdülést egész évre elnyújtsa s egyben gyó­gyászati célokat is szolgáljon. Az üdüléshez és a lehetőségek megteremtésé­hez kapcsolódó vízgazdálkodási feladatok követ­kezetes megvalósításának alapvető fontossága mellett hangsúlyozni kell azonban, hogy az üdülőterületek kiválasztása, célszerű hasznosí­tása, a beépítési és infrastruktúra tervek készí­tése komplex feladat, amely közös munkát igé­nyel, és ennek meg kell előznie a spontán fej­lődést. A továbbiakban a kiemelt üdülőterületek né­hány kiemelt vízgazdálkodási (és ezzel kapcso­latos környezetvédelmi) problémáját foglaljuk össze. A Balaton vonzása következtében az üdülő­létszám a tervezettnél lényegesen gyorsabb ütemben növekedett; csúcsidőszakban eléri a 800 ezer főt, ami 30%-kal meghaladja az elő­irányzatot. A Balaton üdülőkörzetében elsőrendű feladat a vízminőség romlásának megakadályozása, il­letve a vízminőség javítása. Visegrád—Szentendre—Üröm között a Duna jobb partján és Nagymaros—Vác—Dunakeszi között a Duna bal partján, valamint a Szentend­rei-szigeten a további üdülésfejlesztés a vízmű­vek fokozatos bővítését is szükségessé teszi. (A csatornázás többnyire csak az egyes települések belterületére terjed ki, a szennyvíztisztítás pe­dig többnyire megoldatlan.) A Duna-kanyar üdülési adottságaiban új felté­telt teremt a Nagymarosi Vízlépcső megvalósí­tása, amelynek kialakításánál az üdülési igénye­ket figyelembe kell venni. A Ráokevei-Duna térségében a kultúrált üdülés és fejlesztés alapfeltétele a víziközmű­vesítés. Az üdülés fejlesztésénél figyelembe kell ven­ni, hogy a Csepel-sziget parti szűrésű vízkészle­te a Budapest vízellátásának második alapvető fontosságú forrása. A Mátra—Bükk térségében a meglevő regio­nális vízműkapacitás csak erősen korlátozott fej­lesztést tesz lehetővé és ennek növelése a vízbe­szerzési nehézségek miatt igen költséges. A Közép-Tisza vidéken, a Kiskörei tározó környékén az üdülőterület kialakítására a vízi­közművesítés — a tervek szerint — célszerűen regionálisan oldható meg. A kiemelt üdülőterületek zsúfoltsága, a nagy távolságok idő- és utazásiköltség-igénye, a hét­végi kettős pihenőnap jelentősen megnöveli a keresletet a közeli, olcsó kirándulások, a hétvé­gi üdülés iránt. Hazánk nagy részén található 20—30 km-en belül olyan vízpart, vagy vízfeltárási lehetőség, ahol az igényeknek megfelelően vízparti üdülő- terület kialakítható. 159

Next

/
Oldalképek
Tartalom