Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

II. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSÉNEK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FELTÉTELEI - 3. A népgazdaság fejlődésének hazai feltételei és irányai

rülmények javításának elengedhetetlen feltétele az infrastruktúra és ezen belül a termelő infrastruktúra következetes fejlesztése és korszerűsítése;

— az anyagi termelés két alapvető blokkja, az élelmiszergazdaság és a feldolgozóipar együttes szerepe és fontossága növekedni fog a termelőszféra egészén belül. Ezen belül az élelmiszertermelés lehetőségeinek fokozott kihasználása, exporbképességének javuló gazdaságosság melletti fokozása továbbra is alapvető stratégiai követelmény. Ugyanakkor a feldolgozóipar szerepének növelése szükséges mind a nemzeti jövedelem (GDP) megtermeléséhez, mind pedig különösen a külgazdasági egyensúly megteremtéséhez a szükséges konvertibilis valuták megszerzéséhez. A feldolgozó ipar korszerű színvonalra emelése nélkül távlati céljaink nem érhetők el;

— a kitermelő — alapanyag és energetikai -— blokk, valamint az építőipar-fejlesztés az előbbiek megalapozását kell szolgálja.

A makrostrüktúra arányainak valószínű, illetve kívánatosnak látszó alakulása után célszerű megvizsgálni az egyes blokkok várható fejlődését is, elsősorban a vízgazdálkodás szempontjából.

A gazdasági struktúra és a teqhnológiák alakulása

Jelenlegi helyzetünk és távlati céljaink alapján gazdasági fejlődésünket új növekedési pályára kell állítanunk. A gazdaságpolitika az eddigi növekedési dinamika fenntartása helyett az intenzív fejlődésre, a hatékony kereslet-vezérelt termelésnövekedésre, a jövedelemtermelő képesség emelésére helyezi a hangsúlyt.

A növekedés elsődlegessége helyett a termelés hatékonyságának növelése, a költség- és árviszonyok javítása, valamint a kereslet minőségi követelményeinek kielégítése válik elsődlegessé.

A növekedés ütemét az eddigieknél fokozottabban szabályozzák a külső és belső piaci körülmények; a volumenszemlélet helyett az értékszemlélet válik uralkodóvá.

A szabályozásnak, a központi irányításnak a teljesítménycentrikusságot kell elősegítenie.

Az új fejlődési pályára való átmenet időszakában alapvető feladat az intenzív növekedés tartalékainak fokozott feltárása és érvényesítése. A gazdasági fejlődés alapfeltétele, hogy az ipar váljék a távlati fejlődés döntő húzóerejévé és a társadalmi haladás fő teherviselőjévé.

Az ipar fejlesztésének főbb céljai és eszközei

A hosszú távú időszakban az ipar három elsődleges feladata a következő:

— az ipar — részarányához képest — növekvő mértékben járuljon hozzá a népgazdaság általános egyensúlyi helyzetének javításához, megszilárdításához. Kiemelt feladata az eddigieknél nagyobb hozzájárulás a külkereskedelmi mérleg, illetve a fizetési mérleg egyensúlyának javításához;

— a nemzeti jövedelem termelésében emelni kell az ipar relatív súlyát. A nemzeti jövedelemhez való hozzájárulás fokozását alapvetően a termelés általános hatékonyságának tartós és jelentős növelésével kell biztosítani;

— az ipar feladata mind az anyagi ágazatok, mind az egész népgazdaság energiaszükségletének kielégítése. Ennek során alapvető célnak tekintendő az anyagi ágazatok — ezen belül elsősorban az ipar — energia- igényességének csökkentése, az energiastruktúrának a hazai adottságokat figyelembe vevő alakítása.

A technológiai fejlesztés középpontjába azokat a területeket kell állítani, amelyeken a célkitűzések realizálása hosszú távon jelentős struktúrális változásokat eredményez. Ezek az ún. „húzó” területek, amelyeknek meghatározó jellegét dinamikus fejlődésük adja, és saját körükön kívül is strukturális átalakulást hoznak létre. Gazdasági fejlettségünk jelenlegi és hosz- szú távon elérendő színvonalából kiindulva, a következő területeknek kell elsőbbséget biztosítani:

— az elektronika, az elektronizálás. Ebbe beleértendő az elektronika, az információtovábbítás és feldolgozás összefüggő eszközei, megoldási rendszerei;

— a biológiai technika. A mezőgazdaság műszaki ellátottsága és a mezőgazdasági termékek feldolgozása széles fejlesztési spektrumokat gerjeszt a mezőgazdasági gépiparban, a vegyiparban, az élelmiszeriparban, a mezőgazdasági rendszerszervezésben, a technológiai ismeretekben;

— a fejlett technológiai eljárások. Az új technológiai eredményeket hordozó „húzó iparok” közül a szerszámgépipar a vegyipar, valamint a kohászat egyes ágai állnak előtérben, ezeken belül az automatizálás, a robottechnika, a termelés kisegítő folyamatainak gépesítése; a kohászatban a fi- nomötvözési eljárások bevezetése, a vegyiparban egyrészt az anyag- és energiatakarékos eljárások elterjesztése, a biotechnikai eljárások (ipari fehérje stb.), valamint a szolgáltatások. Az ipari termelés hatékonysága javításának fontos eszköze a termelési szolgáltatások iparszerűvé tétele.

Az állóeszközök fejlesztése

Az ipar állóeszköz-állományának, a beruházások befejezetlen állományának és a készleteknek az értéke 1980-ban 1200 milliárd Ft-ot tett ki. A szükségszerű pótlásigény a következő 20 évben 600—700 milliárd Ft-ra becsülhető. A jelenlegi állóeszköz-igényesség fenntartása meg150