Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

II. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSÉNEK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FELTÉTELEI - 2. A vízgazdálkodás fejlődésének nemzetközi tendenciái

ország legtisztább vízkészlete marad. E készlet­fajtát tekintve Magyarország relatív ellátottsá­gát a 79%-os érték fejezi ki, s ez az országok so­rában a harmadik helyre jogosít. Ennek az ad különös hangsúlyt, hogy Magyarország termé­szetföldrajzi adottságai magas szintű, intenzív mezőgazdálkodást tesznek lehetővé, s a mező- gazdasági termelésnek e vízkészlet az egyik alapvető tényezője. Minél nagyobb fokú haszno­sítása kulcskérdése a jövő mezőgazdaságának, és így alapvető feladata a mezőgazdasági vízgaz­dálkodásnak. A magyar vízkészlet-gazdálkodá­si módszertan és gyakorlat hosszú ddeig csak a csapadéknak a felszíni vizekbe jutó hányadát vette számításba. Az OMFB 1981. évi hosszú tá­vú koncepciójának egységes vízkészlet-megíté­lésébe már a csapadékkészlet is beletartozik. Az ország vízkészleteinek nagy hányada szár­mazik külföldi vízgyűjtőről Hollandia, Bulgária és Románia készletarányaival azonos szerkezet­ben: Hollandia 78% Bulgária 70% Magyarország* 65% Románia 51% A többi 23 ország átlaga : 10% Az idegen eredetű felszíni vízkészlet-ellátott­ság relatív mutatója 52%. Több befolyó készlet­tel a 27 ország közül csak Hollandia és Bulgária rendelkezik. Ezt az adottságot eddig kizárólag negatív tényezőként értékeltük, mint az ország függését a felvízi országoktól. Valójában ennek a helyzetnek lényegesen nagyobbak a pozitívumai. A csapadék lefolyó hányada adja az ország felszíni vízkészletének legkisebb összetevőjét. A készlet a vízfolyásokban, tavakban jelenik meg, felhasználása — amennyiben nem meder­beli hasznosításról van szó — vízkivételt és víz- szállítást kíván, az idegen eredetű készletekhez hasonlóan, amelyektől viszont két alapvető jel­lemzőben eltér; területi eloszlása sokkal egyen­letesebb mint a külföldről származó készleteké, valamint szennyezéséért, ill. megóvásáért és hasznosításáért egyedül mi tartozunk felelősség­gel. E készletfajtának az ország vízgazdálkodásá­ban mennyiségi arányait meghaladóan is nagy a jelentősége, mivel a területi vízhasználatok el­sősorban ezt a vízkészletet veszik igénybe mind forrásként, mind pedig befogadóként. Megóvásá­nak alapvető kritériuma lenne, hogy egy helyi vízfolyást ne akkor váltsunk ki egy bővebb vi­zű vízforrásból szállított (átvezetett) vízzel, vagy központi (regionális) szennyvíztisztítással, ami­kor az elapad, vagy szennyvízfolyássá válik; kü­lönösen, ha figyelembe vesszük, hogy a hazai lefolyást tekintve hazánk 2%-os relatív készlet­ellátottsági mutatóval Ausztrália után a legrosz- szabb adottságú ország. * A szakirodalomban és az I. fejezetben használt 95%-os külföldi eredetre vonatkozó érték a csapadék nélkül számított készletarányt fejezi ki. Itt a 114 km3 külföldi eredetű és az 58 km3 csapadék együttes össze­géből számított vízkészlethányad szerepel. A vizek minősége elsősorban az adott régió (vízgyűjtő) országainak gazdasági féjlettségi színvonalától, technológiai fejlettségétől függ. A víz felhasználása a gazdasági fejlődés különbö­ző jellegzetes szakaszainak megfelelően változik, s ezt közel sem lehet a gazdasági növekedés üte­mével azonosnak tekinteni. A gazdasági fejlettség ala­csony színvonalán (az iparosítás előtti korban) a víz egy főre jutó fogyasztása alacsony szinten mozgott, és hosszú idő alatt alig változott. A gazdasági fejlődés ex- tenzív — iparosodó — szakaszában a víz felhasználása meredeken növekszik, s egyedül e szakaszban a gazda­sági növekedés ütemét meghaladó, vagy azzal azonos ütemben is növekedhet, ami elsősorban a természeti készletek e szakaszra jellemző, bővülő mennyiségi igénybevételének köszönhető. A gyorsuló műszaki fej­lődés egyre újabb készleteket tesz hasznosíthatóvá, bár ezek egyre nagyobb ráfordítások árán termelhetők csak ki. A társadalmak általában e szakasz második felében jutnak el oda (a gazdaságban mutatkozó nega­tív jelenségek hatására), hogy természeti készleteiket számba vegyék, s felmérjék az extenzív fejlődés lehe­tőségeit és következményeit. Végül, ez a szakasz terem­ti meg azt a techmkai-technológaaii bázist, ill. fejlett­ségi szintet, mely alapja lehet a következő — intenzív — fejlődési szakasznak. A gazdasági fejlettség magas színvonalán a természeti készletek fajlagos felhasználá­sa egyre kisebb mértékű, sőt csökkenhet. A Magyarország feletti vízgyűjtő területeken a gazdasági fejlődés különböző szakaszaiban já­ró országok helyezkednek el. A Duna-vízgyűj- tőn elhelyezkedő felső két állam, az NSZK és Ausztria gazdasági fejlettsége, műszaki-techno­lógiai színvonala, kormányaik hathatós és igen szigorú intézkedései ezeket az országokat szeny- nyezés szempontjából ma már a kevésbé veszé­lyes területek közé sorolja. Az extenzív fejlődé­si szakaszban járó országokra — sa Duna min­ket érintő vízgyűjtőjén a szocialista országok tartoznak ide — eddig általában a mennyiségi növekedés volt a jellemző, és a természeti kész­letek használatbavétele is extenzív módon tör­tént. A közepes gazdasági fejlettséggel közepes műszaki-technológiai fejlettség párosul, s mivel a fejlesztés kedvező feltételeinek megteremtésé­hez rendelkezésre álló források ebben a szakasz­ban a termelés bővítésére — s nem elsősorban a fejlődés okozta környezeti károk megszünteté­sére —irányulnak, ez a fejlődési szakasz a leg- szennyezőbb. A jelenlegi világgazdasági szituá­cióban az országok egyébként is szűk forrásai­kat fokozott mértékben használják fel a gazda­ság stabilizálására külpiaci versenyképességük fokozására és ezzel ezt a tendenciát csak elmé­lyítik. Így a vízkészletek minősége területén a legjobb esetben a jelenlegi színvonal tartására számíthatunk, s eredményként könyvelhetjük el, ha a határainkon át a különböző irányokból érkező készletek minősége nem romlik. A vizet használó országok számára a vízminőség problémája döntési alternatívaként úgy jelenik meg, hogy vagy a használtvíz-bevezetések tisztítására for­dítja erőforrásait, megőrizve felszíni vízfolyásainak tisz­taságát és fenntartva azok teljes természeti erőforrás­potenciálját, vagy tisztítatlanul vezeti be a használt vi­zeket a folyókba, elszennyezve azokat, ebben az eset­ben anyagi erejét a kivett víz — vízhasználati céloknak megfelelő mértékű — tisztításra kell fordítania, ugyan­akkor elveszti a felszíni vízfolyásokban rejlő természeti erőforrások egy hányadát. (Vízi sportok, üdülés; állati 141

Next

/
Oldalképek
Tartalom