Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
II. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSÉNEK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FELTÉTELEI - 2. A vízgazdálkodás fejlődésének nemzetközi tendenciái
XX Tényleges vízigénybevétel II.—10. ábra. a) Egységnyi növénytermelési értékre eső mezőgazdasági vízigénybevétel (1980) b) Egységnyi művelt területre eső mezőgazdasági vízigénybevétel (1980) c) öntözött terület, a művelt terület %-ában (1978) Az adatokból két lényeges következtetés vonható le. Az egyik, — a kézenfekvő — hogy az éghajlati adottságok szerint öntözésigényesebb országokban nagy vízfelhasználás mellett (2— 6 m3) állít elő a mezőgazdaság, egységnyi termelési értéket, s ehhez kiterjedt — a művelt területnek átlagosan 17%-át érintő — öntözött terület tartozik. A másik jellegzetesség az, hogy a legfejlettebb mezőgazdasággal rendelkező európai országok az előzőekhez képest igen kis mennyiségű (átlagosan 0,5 m3) vízfelhasználással állítanak elő egységnyi értékeket az éghajlati adottságaiknak megfelelően; ugyanakkor ezekben is viszonylag nagy az öntözött területek aránya. Ez Hollandiában talajvízállapot-sza- bályozást jelent, de Dániában elsősorban esőzte- tő öntözést. Hazánk klímajellemzőjét tekintve az első csoporthoz áll közelebb, vízfelhasználása a második csoporthoz, öntözött területeit tekintve viszont mindkettőtől elmarad. Ez arra utal, hogy a magyarországi természeti viszonyok között még igen nagy potenciális lehetőségei vannak az öntözéses gazdálkodásnak, de realizálásának alapvető feltétele a mezőgazdasági termelés további növelése, intenzifikálása, technológiai és munkaszervezési fejlesztése. Az első országcsoportnál, az országok egyes területein, a vízpótlás a termelés alapvető kritériuma; a második országcsoportnál, az öntözés nem alapvető, nélkülözhetetlen feltétele a termelésnek, viszont a termőhelyi adottságok egyik lehetséges szabályozó tényezője. Ha a termelés adott — magas — szintjén a talaj kedvezőtlen vízállapota már a többi tényező, például a tápanyag hasznosulásának gátjává válik, éppúgy intenzív, magas szintű technológiai szabályozást kíván, mint a többi tényező. A hazai mezőgazdasági termelés színvonala és csapadékviszonyai egyes térségekben már közel járnak ahhoz, hogy üzemi szinten kényszerülünk megoldani a vízháztartás szabályozást, azaz a talaj kedvező nedvességállapotban tartását. Az intenzív nagyüzem, az iparszerű mezőgazda- sági termelés lényegéből fakadóan hozta magával az áttérést, a kárszemléletű nagytérségi mezőgazdasági vízgazdálkodásról, a termeléstechnológiába szervesen beépülő, folyamatos üzemi vízháztartás-szabályozásra. Ennek megvalósítása csökkenti a termesztés kockázatát, elhanyagolása viszont kérdésessé teheti a magas termesztési színvonal eredményeit. Az öntözés jelentősége mai nagyságrendjében és szerkezetében kettős; egyrészt a rendszeres 135
