Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

II. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSÉNEK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FELTÉTELEI - 2. A vízgazdálkodás fejlődésének nemzetközi tendenciái

Gazdasági Vízgazdálkodási Nat и ráliák

(N/fö, N/ha, N/$, %, stb.J

II.—1. ábra. Az adatfeldolgozás módszerének elvi vázlata

sősorban az 1950—1980 időszak folyamatai voltak elemezhetők. Az 1980—2000 közötti időszakra vonatkozóan a rendelkezésre álló tervszámok, illetve prognózisok adatai szolgáltak alapul. (A vízhasználatok módszeres feldolgozására egyébként csak 1965-től kezdve volt lehetőség.)

Nemzetközi tendenciák a vízhasználatok alakulásában

Lakossági vízhasználat

A magyar vízellátás—csatornázás fejlődése szorosan összefügg az általános gazdasági fejlődés jellegzetes sajátosságaival, és magán viseli az infrastrukturális tartalékok felélése, ill. az infrastruktúra elhanyagolása miatt későn induló, nagy mennyiségi eredmények mellett új feszültségek forrásává váló fejlesztés jegyeit. Igen nagy az öröklött elmaradottság, felszámolására az elmúlt harmincöt év csak részben volt elegendő.

Az 1980-as évek elejére elért ellátottsági színvonalat nemzetközi összehasonlításban mutatja be a II.—4ja. ábra. A közművel ellátott területen élő lakosság (összlakossághoz viszonyított) aránya 1980-ban Magyarországon 73%. Ez az érték általános gazdasági fejlettségi szintünkkel arányos, ill. azt valamivel meghaladja. Magyarország görbéje mutatja azt a gyors fejlődést, amit a magyar vízellátás az elmúlt harminc évben megtett. Minősíti ezt a II.—4/b. ábra, mely

a belső vízvezetékkel ellátott lakások összlakás- számhoz viszonyított arányának nemzetközi alakulásáról tájékoztat. E mutató tükrében az 56%- os magyar érték, a szocialista országok többségéhez hasonlóan, az általános fejlettségi színvonalnak megfelelő ellátottsági szint alatt van, 1980- ban mintegy 20%-kal elmaradva attól.

A közcsatornával ellátott népesség %-os arányát tekintve szintén erősen elmaradtunk a névleges fejlettségünknek megfelelő színvonaltól; 1950-től kezdve enyhén növekvő mértékben, 15—20%-kal (II— 5. ábra).

Nemzetközi vonatkozásban különböző tendenciák figyelhetők meg. Egyes, erőforrásokban gazdag, fejlett államok párhuzamosan fejlesztik a vízellátást és a csatornázást, míg a legtöbb fejlett államban a fejlettség alacsonyabb szintjén a vízellátás erősen megelőzi a csatornázást. Az ötvenes—hatvanas években Hollandia, Belgium, Luxemburg, Ausztria, Norvégia 20—40%-os vízellátás—csatornázási ollóval rendelkezett, elsősorban az igen magas — 90% fölötti — vízellátottsági arány miatt. 1980-ig ezek az országok igen gyors fejlődéssel elérték azt, hogy a csatornaellátottság 10%-on belül megközelítette a vízellátottság értékét. Ezzel ellentétes tendencia tapasztalható a szocialista országokban, még az NDIOban és Csehszlovákiában is, ahol a vízellátás—csatornázási olló 1960-ban 10% alatt volt; ez 1980-ra az NDK-ban 16%-ra, Csehszlovákiában 20%-ra nőtt. Magyarországon az ellátott la127