Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
II. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSÉNEK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FELTÉTELEI - 2. A vízgazdálkodás fejlődésének nemzetközi tendenciái
pokat adnak — számos egyéb vizsgálat mellett — a tervezés prognosztizáló szakaszához. A hazai népgazdasági tervezés már hosszabb ideje kiterjedten alkalmazza a nemzetközi ösz- szehasonlító vizsgálatok módszerét; az alkalmazott módszertan, az elért eredmények nemzetközi érdeklődést is keltettek. A vízgazdálkodás területén a nemzetközi adatok gyűjtése folyamatos volt, de nemzetközi ösz- szehasonlító vizsgálatokat gyakorlatilag csak most végeztek. A Vízgazdálkodási Intézetben széles körű elemzések készültek a vízgazdálkodás nemzetközi összehasonlító vizsgálatának lényeges módszertani, statisztikai problémáira. Ennek eredményeképpen megjelent „A magyar vízgazdálkodás színvonalának nemzetközi összehasonlítása” című tanulmány, amely — a többi ágazathoz hasonlóan — most már a vízgazdálkodásiban is lehetővé teszi ennek a módszernek a sikeres fel- használását az elemző és a távlati munkákban. A vizsgálat elsősorban országos adatok összehasonlítását teszi lehetővé, és éves, illetve hosz- szabb időszakok átlagaként értelmezhető, melyek szükségképpen elfedik a belső területi és időbeli aránytalanságokat. A vizsgálatok nem terjednek ki a vízgazdálkodás minden lényeges tevékenységére; csupán a fő népgazdasági ágak vízfelhasználásának színvonalát, hatékonyságát kutatják. Emellett a különböző nemzetközi adatok tartalmában és értelmezésében jelentős eltérések lehetségesek. A magyar vízgazdálkodás nemzetközi összehasonlításának lehetőségei, módszere és megbízhatósága A rendelkezésre álló nemzetközi vízgazdálkodási adatok mennyisége és minősége elsősorban a vízkészletekre, a vízhasználatokra, ezen belül a vízkivétel jellegű vízigénybevételekre és az ellátottságra vonatkozóan tették lehetővé a számos országra alapozott, jól számszerűsíthető ösz- szehasonlítást. A mederbeni vízhasználatok közül a vízerö-hasznosítás és — lényegesen kisebb mértékben — a hajózás területén rendelkezünk összehasonlításra alkalmas adatanyaggal. A nemzetközi vízgazdálkodási adatok megbízhatósága a forrásoktól függően eltérő, de általánosságban messze elmarad az egyéb gazdaságterületek információinak megbízhatóságától. Az adatokat tartalmi, mennyiségi, ill. értelmezésbeli különbségekből eredő hibák és torzítások terhelik. Egy-egy információ megbízhatósága, használhatósága önmagában — az adathalmazból kiragadva — sokszor igen csekély. Az alkalmazott adatfeldolgozási módszer lényege viszont éppen az, hogy az adatok nagy számában kifejeződő összefüggéseket veszi csak figyelembe, csökkentve ezzel az egyes (esetleg durva hibával is terhelt) információk súlyát. Az országok gazdasági fejlettségének jellemzésére a Jánossy Ferenc által bevezetett korrigált GDP-t használtuk, mely a durva közelítéssel (például hivatalos valutakulccsal) meghatározott GDP-nek egy célszerűen összeállított naturális mutatórendszer alapján történő korrigálásából származik. A naturális-gazdasági mutatók alapján meghatározott gazdasági fejlettségi szintek alkalmazása lehetővé teszi, hogy olyan államok gazdasági fejlettségi szintjét is tárgyilagosan összehasonlíthassuk, melyek . valutája nem konvertibilis. A korrigált GDP mértékegysége $/ifő, értéke az 1970. évi nemzetközi vásárlóerejű USA-dol- lárra vonatkozik. Az összehasonlitásban ez a mutató az alap a nemzetgazdaságok általános fejlettségének számszerű kifejezésére, és ebből kerültek származtatásra az I960—1980 közötti időszak fejlettségi szintjeit kifejező mutatók a nemzetközi adatok felhasználásával. Jánossy a naturális-gazdasági mutatók alkalmazásának kidolgozása során a gazdasági fejlettségre jellemző és a nemzetközi statisztikában megtalálható, elsősorban fogyasztási, ellátási mutatókat alkalmazott; a földrajzi—természeti feltételeket nem vonta be a számításokba. Ezért annak érdekében, hogy a módszert eredményesen lehessen alkalmazni a vízgazdálkodásban is, szükségessé vált néhány olyan új mutató kialakítása, amely az egyes országok természeti—földrajzi viszonyait is bemutatja, és lehetőséget ad mindenekelőtt a mezőgazdasági vízigénybevétel és vízfogyasztás paramétereinek összehasonlítására. Ezek a mutatók viszont az országok éghajlati viszonyaival vannak összefüggésben. Részletes vizsgálatok alapján erre a célra a klimajellemzö mutató bevezetése látszott célszerűnek, amely a sokévi átlagos csapadék (C) és a júliusi középhőmérséklettel súlyozott sokévi átlagos középhömérséklet (Tévj TVii) hányadosa. Ez a mutató jó korrelációt mutat az egy hektár területre jutó, illetve az egységnyi mező- gazdasági termékre eső felhasznált víz mennyiségével, ill. az öntözött terület nagyságával; emellett a mutató előállításához szükséges adatok a nemzetközi statisztikából megállapíthatók. A nemzetközi öszehasonlító vizsgálatokba — a rendelkezésre álló adatok és a vizsgálat elé ‘kitűzött célnak megfelelően — 34 ország került bevonásra. Főként a velünk nagyjából azonos fejlettségű, illetve nálunk gazdaságilag fejlettebb országok vízgazdálkodásával történő összehasonlítás lehet számunkra hasznos, ezért elsősorban a közepesen fejlett és fejlett európai, ill. amerikai államokat vettük számításba. A végső pontok rögzítése miatt is vizsgálatra kerültek azök az országok, amelyek vízgazdálkodása vagy gazdasági helyzete valamilyen szempontból speciális (például Izrael, Egyiptom, Japán, India, Törökország). Az adatok túlnyomó többsége mind a 34 országra öszegyűjthető volt, néhány adatfajta esetében azonban meg kellett elégedni kevesebb adattal is. A 34 országot és jellemző alapadataikat a II.—2. táblázat tartalmazza, a gazdasági fejlettségi szint sorrendjében. 125
