Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
VI. fejezet. Öntözés
kodásúak. Külön említést érdemel ezen a területen az Ecsedi-láp, melynek lapos területek vízrendezése után kiszáradt tőzegje a legtöbb helyen kiégett. A táj ma már mezőgazdaságilag hasznosított. A területet vékony koturéteg borítja, melynek vastagsága 20—30 cm és televény tartalma 19%-on felül van. A láptalajok savanyúafc és az altalajban szénsavas- meszet tartalmazank. A Tisza-balparti sáv talajviszonyai nyírségi és ti- szavölgyi jellegű. A Tiszayölgy talajrétege általában az öntéstalajokhoz tartozó homokos, iszapos és agyagos üledékek, melyek részben mint folyami «hordalékok, részben mint hulló por rakódtak le. Alul helyezkednek el az öntéstföldek és réti agyagok. Középső rétegződésben vannak a kitűnő mezőségi vályogok, és legmagasabban találjuk a düne homokokat. A nyírségi talaj (Lónyay-cs. vízrendszere) sok egymás mellé sorakozó homokdomb révén alakult ki. A feltalaj homokos, vagy finomabb szemcséjű iszapos, esetleg agyagos vízzáró kék homokrétegen nyugszik. A homokot a Tisza, Bodrog, Szamos folyók szállították a jelenlegi helyükre. Talaj osztályok szempontjából 1—3 osztályú talajokat különböztethetünk meg. A Szamos—Kraszna:—Túr területének a vízbeszerzése igen kedvezőnek mondható. E területen a felületi öntözési mód és a rizstermesztés lehetőségei adottak és a domborzatilag kedvező felszínre a Tisza, Túr és Szamos folyók vizét tervezzük elvezetni. Az ezen kívüli területek öntözését felszín alatti vízből tervezzük, tekintettel arra, hogy itt különböző felszín alatti víznyerési lehetőség is van. A tisza-balparti sáv öntözővíz-beszerzése túlnyomóan a Tisza folyóból történik, ahol esőztető öntözőfürtök kialakítását tervezzük, nyomócsöves, vagy nyílt csatornás megoldással, a talaj vízzáróságától függően. Kisebb területek csőkutas öntözésére is van lehetőség, tekintve, hogy kitűnő, illetve megfelelő felszín alatti víznyerési lehetőségek vannak. A Lónyay-csatorna és vízrendszere öntözésének a vízbeszerzése a nevezett vízfolyásból történik, tározással kiegészítve. A Szamos—Kraszna—Túr vidékén a talajvíz: sokévi átlaga 2 és 6 m között van, a szélső ingadozás pedig 2 és 5 m között. A tisza-balparti sávon az átlagos talajvizszint 2 és 6 m mélyen van, a szélső ingadozás 2—4 m között. A Lónyay-csatorna és vízrendszere1 átlagos talajvízszintje 2—5 m között van. Az öntözési módot a víznyerés, vízmennyiség, a talaj kötöttsége, illetve domborzata alapján határoztuk meg. Az öntözés bevezetése, mint a Tisza-jobbparti területén, itt sem jár többlet belvízrendezési költséggel. Az egyes egységeket a következőkben ismertetjük. : I TRK/1—1. Túr-menti öntözések A Túr folyóból való öntözést a Sonkád feletti szakaszra tervezzük, mivel erre a területre felszíni vizet máshonnan nem tudunk gazdaságosan vinni. Öntözhető terület: 2400 ha, a következő kultúramegoszlásban: Rizs 400 ha Szántó 300 ha Kert 300 ha Rét-legelő 400 ha Szölő-gyüm. 1000 ha Az öntözésből 50—50 % felületi és hordozható esőszerű. A terület berendezése 20,8 millió Ft-ból oldható meg, fajlagos költsége 8660 Ft. TRK/1—2. Számos-menti öntözések A Szamosi-menti terület alatt a Szamosból és Krasznából öntözhető területeket értjük. A természeti viszonyokat a fentiekben már jellemeztük. Az összesen 55 980 ha területből, melynek döntő része az 1. és 2. talajkiategóráába esik, 38 556 ha terület öntözését tervezzük (71%). A területre vonatkozó főbb számszerű mutatókat az alábbi táblázatok rögzítik. Kultúra szerinti megoszlás Hektárban : A terület megnevezése Rizs Szántó Kert Rét-legelö Szöllő, gyümölcs összesen ha í. Kraszna menti 300 250 550 2. Csengeri fürt 5 720 2 300 2 000 2 000 12 020 3. Rápolti fürt 1 730 800 800 800 4130 4. Matolcsi fürt 100 980 202 200 200 1682 5. Tunyogi fürt 2 550 250' 800 1 100 4 700 6. Komlódtótfalusi fürt 300 554 500 2 400 3 754 7. Hermánszegi fürt 2 770 800 800 200 4 570 8. Cégénydányádi fürt 600 2 950 1000 1 200 1 400 7 150 2—8. Szamos összesen': 700 17 000 5 906 6 300 8 100 38 006 Mindösszesen: 700 17 300 6156 6 300 8 100 38 556 157
