Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
lúgosságot. A Tisza—Szamos vidékének öntéstalajai jó vízbefogadó képességűek, és jó víztartó talajok, mechanikai összetételük vályog, ezért ezeken a területeken az öntözővíz megengedhető sótartalma 500—650 mg/lit. szikesedésd hányadosa 35—40— 45 szódalúgossága maximálisan 10 mg/lit. A Tisza— Szamos vidékén lévő réti talajok mechanikai összetétele rendszerint agyag, vízgazdálkodási sajátságai viszonylag kedvezőtlenek, részben, a közepes vízbefogadó képességű, erősen víztartó talajok, részben a rossz vízbefogadó képességű, erősen víztartó talajok csoportjába tartozik. A talajvíz a felszínhez rendszerint közel helyezkedik el, a talaj felső szintje rendszerint telítetlen, ezért ezeknél a talajoknál 500 mg/lit. összes sótartalmú, 35—40—45 Na %—ú és 10 mg/lit . szódalúgosságú öntözővíznél rosszabb nem használható fel. 2.365 A felszíni vizeket érő szennyezések (részletes ismertetést lásd IX. fejezetben) 2.366 A jelenlegi szennyezettség mellett szükséges minimális élővízforgalom Meghatározása minőségi szempontból sok esetben igen nehéz. A számos ellentétes vélemény 'és különböző vízhasznosítási szempontok miatt annál is inkább, miért általánosságban nagyobbak a vízkivétellel szemben támasztott igények, mint lehetőségek. Számszerű adatokat a XVII. fejezet területi vízmérlegénél adunk. Konkrét esetekben azonban az egyedi vizsgálatokra van szükség, ahol a komplex vízgazdálkodás érdekeit kell figyelembe venni, és az öntözés érdekeit az ivóvízellátás és ipar igényeivel egyeztetni. 2.4 Felszín alatti vízkészlet 2.41 Altalanos ismertetés 2.411 A felszínalatti vizek osztályozása Felszín alatti vízkészletnek nevezzük azt a vízr mennyiséget, ami a laza üledékes kőzetek, valamint a repedéses, hasadékos kőzetek hézagaiban helyezkedik el. A felszín alatti vizeket több szempontból (eredet, hőfok, kémiai összetétel, stb.) csoportosíthatjuk. A vízkészlet megismeréséhez a természetes osztályozás vezet, ami a genetikai jelleg és a jelenlegi vízmozgások szerint két fő csoportot ad. Az a mozgásban lévő víz, ami a természetes hidrológiai körfolyamatban résztvesz, a dinamikus felszínalatti vízkészlet. A vízkészletnek az a része pedig, amely a hidrológiai körfolyamatban nem vesz részt, a passzív vízkészlet. A mozgásállapottól függetlenül, a hézagokat kitöltő víz térfogata által meghatározott vízmennyiséget, vagyis a dinamikus és passzív készlet pillanatnyi összegét sztatikus vízkészletnek nevezzük. A felszínalatti vízkészlet összefüggő, komplex egészet alkot, mégis az elhelyezkedés, valamint a gyakorlati felhasználás és a főbb hidrológiai jellemzők szerint megkülönböztetünk partiszűrésű vizet, talajvizet, karsztvizet és mélységi vizet. De a fogalmak tisztázása végett szólni kell itt a partiszűrésű vízről is. a) A partiszűrésű víz tulajdonképpen nem képez felszínalatti vízkészletet, hanem a felszíni vízkészlet része. A vízkivétel módja azonban teljesen azonos, mint a felszínalatti vizeknél, és a kitermelt víz minősége is teljesen hasonló tulajdonságokat mutat. Ennek tulajdonítható, hogy a partiszűrésű víz a felszínalatti vizek csoportosításában szerepel. A partiszűrésű vízkivétel lehetőségeit a hidrogeológiai adottságok, a vízfolyások mentén elhelyezkedő durva szemű pleisztocén-holocén rétegek szabják meg. A kitermelhető partiszűrésű víz mennyisége a felszíni vízkészletnek azt a hányadát képezi, ami a vízfolyás partjához közel elhelyezett kutakkal és galériákkal termelhető ki* és nagysága bizonyos határokon belül az előidézett depresszió mértékétől függ. b) Talajvíznek nevezzük azt a földfelszín közelében elhelyezkedő első felszínalatti vizet, ami a laza üledékes kőzetek szemcséi közötti hézagokat összefüggően kitölti, a nehézségi erő hatása alatt áll, és készletében a felszíni befolyásoló tényezők hatására gyakori, közvetlenül érzékelhető változások állanak elő. A talajvíz alsó elhatárolása egységesen nem adható meg, mindenütt a helyi adottságoktól függően az első vízzáró rétegig tart. c) Karsztvíznek nevezzük a karsztosodott kőzetekben (Magyarországon főleg mészkőben és dolomitban) tározott vizet, ill. azt a vizet, amely földalatti útjának nagyobb részét karsztosodott kőzetekben teszi meg. d) A mélységi víz a földkéreg mélyebben fekvő likacsos, hasadékos és üreges kőzeteiben elhelyezkedő víz, rendszerint nyomás alatt áll, és a felszínalatti vízkészlet felső elhatárolását képező talajvíz és karsztvíz alatt helyezkedik el. Feloszthatjuk rétegvizekre, rétegzetten kőzetek ( eruptívák, kristályos palák,stb.) vizére és nyomás alatti mély karsztvízre. A különböző felszínalatti vizek (talaj-, karszt-, mélységi víz) között gyakran nincsen éles elválasztó határ. A felszínalatti víz hőfok és vegyi összetétel szerint is csoportosítható. Hőfok szerint van hideg, langyos, meleg és forró víz. A vegyi összetétel alapján megkülönböztetünk közönséges, ásvány- és gyógyvizetÁsványvíz a hőmérséklettől függetlenül az a víz, amelyben 100 mg/l oldott alkotórésznél több van, vagy egyes ritka, de élettanilag aktív elemből (lithium, jód, fluor, bőr, arzén, rádium, rádiumema- náció) kimutatható mennyiséget tartalmaz. A gyógyvíz olyan ásványvíz, ami vegyi vagy fizikai tulajdonságai miatt gyógyhatású. Ásványvizet gyógyvízzé orvosi vélemény alapján hatósági elismerés avat. 2.412 A felszínalatti-, felszíni és csapadékvizek összefüggése A felszínalatti vízkészlet táplálása, a felszínalatti, felszíni és csapadékvizek összefüggése szempontjából elsőrendű fontosságú szerepet játszik a karszt- és a felszínnel összeköttetésben lévő hasadékvíz, 74
