Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

eredményeket összehasonlítottuk és összehangoltuk a többi észlelőállomás hasonló adataival. — A többi állomás vízhozam-nyilvántartás szempontjából csak kisebb múltra tekinthet vissza: ezeknél és a rendszeres vízrajzi megfigyelésekbe be nem vont vízfolyásoknál, ill. szelvényeknél a jellemző vízhozamokat esetenkénti mérések és az előbbi állomások adatai alapján (hidrológiai analógia feltételezésével), elméleti úton számítottuk. Az adatokat — elsősorban az ezt leginkább megkívánó kisvízfolyásokra vonatkozóan — helyismerettel rendelkező szakemberek is ellenőrizték. így megbízhatóságuk nagyobb vízfolyásoknál + 10—20%-ra, kisvízfolyásoknál ±20—50%-ra tehető. (Legnagyobb a bizonytalanság a szélsőséges és egyéb pillanatnyi értékeknél.) \ '>

c) A megadott jellemző vízhozamok elvileg hosz- szú idősor alapján levezetett, vízmércéknél a naponta észlelt reggeli — ha napközben kimagasló árhullám tetőzött, akkor a tetőző — vízállások és a rendszeres időközönként végzett vízhozammérések alapján meghatározott vízhozam-adatsorból számított értékek. A jelölésükre a 20. és 22. sz. táblázatban alkalmazott — a vízraizi gyakorlatban szokásos — betűszimbólumok értelmezése a következő:

LKQ — az a legkisebb vízhozam, amelynél kisebb csak vis maior jelleggel fordul elő:

szept. — a szeotember (mint általában legszárazabb) havi vízhozamok 99%-os tartósságú értéke. A vízmérlegben (lásd a XVIT. fejezet 2.121 pontját) a gyakorlatilag teljes biztonságot követelő vízhasználatoknál ezzel a. készletértékkel számolunk;

Q^«„ aug. — az augusztus havi vízhozamok 85 °7n-os tartősságú értéke. A vízmérlegben ezzel vetjük össze az egyidőben lehetséges összes vízigényeket:

О — az a vízhozam, melv az átlagos év 18 naoiának (5%-ának) kivételével a mederben lefolyik;

CJso% — az átlagos év 182.5 napján meghaladott vízhozam ;

KÖQ — közéDVÍzhoZam (az érkező napi közéo- vízhozamok sokévi számtani középértéke). Táblázatunkban a hosszabb észlelési múlttal rendelkező állomásoknál ezt az értéket általában az 1931— 60. időszakra adjuk meg; a részletes megfigyelésbe be nem vont, vagy csak újabban bevont vízfolyások esetében elméleti úton levezetett érték lévén, időszakhoz nem rendelhető;

NQi0o/„ — a 10 évenként átlag egyszer elért. ill. meghaladott nagyvízi hozam;

NQ ?n; — a 33 évenként átlag egyszer elért, ill. meghaladott árvízi hozam;

NQ .»/„ — az 50 évenként átlag egyszer elért., ill. meghaladott árvízi hozam;

NQjo; — a 100 évenként átlag egyszer elért. ill. meghaladott árvízi hozam.

Az ismétlődési gyakorisághoz kötött hozamértékekkel kapcsolatban rá kell mutatnunk: a matematikai statisztika csak arra adhat feleletet, hogy változatlan éghajlati- és mederviszonyokat feltételezve, végtelenül hosszú idő átlagában mekkora egy meghatározott ismétlődési gyakorisághoz kötött árvízhozam, de nem mondhat semmit az események bekövetkezésének valószínű időpontjáról. (Sokszor határozottan megfigyelhető pl. a katasztrofális árvizeknek bizonyos1 halmozódása.)

d) Hangsúlyozzuk, hogy a vízhozamokat — különösen a szélsőséges értékeket — ugyanabban a szelvényben is különféle tényezők, mindenekelőtt a hazai és külföldi vízhasználatok és vízimunkák befolyásolják. A jellemző vízhozamok megadásánál (ellenkező értelmű megjegyzés hiányában) igyekeztünk az állandónak nevezhető tényleges helyzetet feltüntetni: így a megadott értékek a folyamatos vízhasználatok, szenny- és esetleges bányavízbevezetések, árapasztók hatását általában tartalmazzák. Ezzel szemben az idényjellegű vízhasználatok (pl. öntözés, időszakos ipari vízhasználat) hatását igyekeztünk kiszűrni, tehát ezek esetében az (elméletben rekonstruált) természetes állapot megállapítására törekedtünk.

Az árvízi hozamok értékeit a meder (árvízi meder) kiépítettsége, ill. állapota döntően befolyásolhatja. Itt azt a célt tűztük tó, hogy a nagyvízi értékek általában a jelenlegi mederkiépítettségnél jobb, de még nem gyökeresen megváltoztatott helyzetre vonatkozzanak.

Az olyan csatornáknál, amelyek rendeltetésszerűen csak árvíz idején szállítanak vizet, csak a maximális vízszállítást tüntettük fel.

Az ismétlődési gyakorisághoz kötött hozamérték- kekkel kapcsolatban rá kell mutatnunk : a matematikai statisztika csak arra adhat feleletet, hogy változatlan éghajlati- és mederviszonyokat feltételevze, végtelenül hosszú idő átlagában mekkora egy meghatározott ismétlődési gyakorisághoz kötött árvízhozam, de nem mondhat semmit az események bekövetkezésének valószínű időpontjáról. (Sokszor határozottan megfigyelhető pl. a katasztrofális árvizeknek bizonyos halmozódása.)

e) A határt szelő és azt képező vízfolyások rendszerében a múltbeli (és a tervezett) külföldi beavatkozások megfelelő ismeretének hiánya különös nehézségeket és bizonytalanságokat eredményez. Egyes vízfolyásoknál a több évtizedre visszanyúló megfigyeléseink ennek folytán inhomogének, és így reális következtetések levonására aligha alkalmasak.

f) Műcsatomák, holtmedrek, zsilipekkel ellátott vízfolyások (maiomesatamák, alföldi-csatornák és kisebb vízfolyások) esetében a jellemző vízhozamok egyáltalán nem értelmezhetők, vagy legalábbis hidrológiai megfontolások alapján nem adhatók. Táblázatunkban ezért ezekkel nem foglakozunk. Hasonlóképpen olyan csatornáknál, melyek rendeltetésszerűen csak árvíz idején szállítanak vizet, csak a maximális vízszálítást tüntettük fel.

A különböző tervezések során csak ritkább esetben van szükségünk hidrológiai adatokra épp az észlelőállomások szelvényében. Ezért elkészítettük a terület főbefogadóinak hidrológiai hossz-szelvényét is (19. sz. ábra), melyről a vízfolyás tetszőleges szelvényére leolvasható a közepes és két szélsőséges vízhozam, továbbá ezek fajlagos értéked.

62