Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

MAGYARÁZAT az 5. sz. „Magyarország természetiföldrajzi beosztása” c. ábrához I. Alföld a) Mezőföld (a Fejér megyei Sárréttel) b) Dunavölgy c) Dráva melléki sík az Ormán­sággal d) Duna—Tisza közi hátság e) Bácskai löszhát f) Alsó-Tisza mente ű) Dél-tiszántúli löszhát h) Körösvidék (az Érmellékkel) i) Bereg—szatmári sík (az Ecsedi láppal) j) Nyírség k) Bodrogköz (a Rétközzel) l) Hajdúság m) Közép-Tisza mente n) Jászság II. Kisalföld a) Győri—tatai teraszvidék b) Győri-medence és a Fertő- Hanság medence c) Marcal-medence III. Alpokalja a) Rábántúli kavicstakaró b) Kemeneshát c) Vasi-hegyhát (Alsóörséggel) d) Kerka-vidék e) Göcsej f) Soproni-hegység, Kőszegi, hegység IV. Dunántúli-dombság a) Zalai-dombság b) Belső-Somogy c) Külső-Somogy d) Tolnai—Baranyai-dombság e) Baranyai szigethegység V. Dunántúli-középhegység a) Bakony b) Vértes (Vértesalja, Velencei- hegység, Zámolyi-medence) c) Gerecse (Zsámbéki- medencével) d) Budai—Pilisi-hegység e) Visegrádi-hegység VI. Északi Középhegység a) Börzsöny b) Cserhát és a Gödöllői-domb- ság c) Mátra d) Bükk e) Nógrádi medence f) Karancs—Medves g) Borsodi medence h) Aggteleki karszt i) Cserehát j) Zempléni-hegység A tájalakulás során fellépő folyamatok — melyek egy része fizikai, más része kémiai, vagy biológiai természetű — egymással ellentétes részfolyamatok dinamikus egyensúlyából tevődnek össze. Ilyen el­lentétes folyamatpárok a következők lehetnek: nedvesség lehűlés kilúgzás mállás kolloid másodlagos ásványok szétesése redukció szervesanyag bomlás — száradás — melegedés — felhalmozódás (sófelhalmozó­dás, konkréciók) — másodlagos ásványok képző­dése — kolloid kicsapódás — a szétesés termékeinek kap­csolódása — oxidáció — szervetlen anyag — felhalmozódás Mindezek a folyamatok periódusosán és ritmu- sosan változtatják erősségüket. Ezek a periódusok változó időtartamúak. Minden ritmus után az elő­zőhöz hasonló állapotba térnek vissza, de ugyan­akkor vannak kisebb eltérések, melyek erősödve a talajban, több ritmus leforgása után, lényeges vál­tozásokat idézhetnek elő. Aszerint, hogy az ellentétes folyamatok milyen dinamikus egyensúlyba jutnak és az egyes ellentét­párok milyen viszonylagos szerepet játszanak a ta­lajképződésben, keletkeznek a különböző talajtípu­sok. Az egyes típusok nem állandók, tulajdonsá­gaik is változnak. A talaj osztályozás középpontjában a talajtípus áll. Ugyanazon talajtípusba azok a talajok tartoz­nak, melyek hasonló körülmények között, az egy­máshoz közelálló talajképző tényezők hatására ala­kultak ki, s egyforma biológiai, kémiai és fizikai folyamatok által jellemezhetők. A típusok áltípu­sokra, majd változatokra, valamint helyi változa­tokra oszthatók. A kidolgozott osztályozási rendszer csak a típu­sok és az altípusok felsorolását illetően teljes, míg a változatoknál már nem sorolja fel az összes lehe­tőségeket, hanem csak az elválasztás irányelveit vá­zolja. Még kevésbé törekszik a konkrét helyi vál­tozatok merev felsorolására, mert egyrészt kevés adat áll erre vonatkozóan rendelkezésre, másrészt a már meglevő adatok alapján meghatározható he­lyi változatok száma is igen nagy. \ TERÜLET LËNYEGES TALAJFÉLESÉGEINEK LEÍRÁSA Az előzőkben ismertetett talaj földrajzi, genetikai szemléletű^kutatások eredményeképpen hazánk kü­lönböző termékenységű talajait „talajosztályozási rendszerbe” foglaltuk össze, melynek gerincét a ta­lajtípusok alkotják. A típusok általában a genetikai szintekkel jelle­mezhetők. A talajtaniban legtöbbször „A”-val a ki- lúgzási, „B”-vel a felhalmozódási szintet jelöljük, míg „C” szint alatt az anyakőzetet értjük. Egyes típusoknál a „B” szint értelmezése fentiektől el­tér. így pl. a „csemozjom В szint” a fokozatosan csökkenő humusztartalommal és egyre gyengébb kilúgzással jellemezhető réteget jelöli. A területen előforduló fontosabb talajtípusokat a következőképpen jellemezhetjük: 1. A futóhomok és jellegtelen homoktalajok kö­zé azokat a talajképződményeket, melyekben hiá­nyoznak a talajképződés nyomai, mint a humuszo- sodás, az anyagok vándorlása vagy felhalmozódása. Növényzet a homok mozgása következtében nem tud megtelepedni, vagy ha meg is telepedik, csak nagyon kevés szervesanyagot szolgáltat, ami gyor­san ásványosodik. 6 is TVK 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom