Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
így a (kutatás kezdeti stádiumában felállított, a vízfajták eredetére és utánpótlódására vonatkozó elméletek és számítások bizonytalanságuk miatt alkalmatlanok voltak a mélységi vízzel való rneny- nyiségi gazdálkodásra, bár egyes szakemberek (Lóczy Lajos) igen hamar felismerték ennek fontosságát. A mélységi víztermelés iránt akkor élénkült meg az érdeklődés, mikor kiderült, hogy a magyar medencék kútjainak hozama, illetve nyomása csökkent, ami, legalábbis részben, a vízkészletcsökkenés számlájára volt írandó. Hosszan sorolhatnánk azokat a területeket, ahol a víz nyugalmi szintje süllyedt, a kutak vízhozama csökkent. Mindez főként a mélységi vízutánpótló- dás ismeretének hiányából adódott. Volt ugyan törvény a vízpazarlás megakadályozására, de nagyon sokszor nem lehetett sem azt megállapítani, hogy hol kezdődik a pazarlás, sem pedig a törvényt végrehajtani. Különösen szembetűnő ez a jelenség egyes zárt medencékben. (A Fővárosi Vízművek cánkotai telepén pl. az 1950-es években a miocén víztartóra telepített kutak az eredetileg kivehető vízmennyiségnek már csak alig felét adták.) A mélységi vízkutatás jelenleg is a legelmaradottabb. A probléma egyszerűbb megoldása és a kezdet megkönnyítése érdekében Schmidt E. Róbert, majd Juhász József a geológiai és hidrogeológiai viszonyok átlagolása alapján tájegységekre bontotta az országot, (lásd a 2.44 pontban). Ezután megkísérelték az utánpótlásai rendelkező területek és rétegek szétválasztását. Az utánpótlódási lehetőségekkel számos szakember (Balló István. Juhász József, Rónai András, Szebényi Lajos, Ubell Károly, Urbanesek János) foglalkozott. A kutatással együtt megindult a rétegvízadatok statisztikai feldolgozása is. Az ország mélyfúrású kúriainak jellemző adatait az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat vette, maid dolgozta fel; az adat- gyűjtemény rövidesen kiadvány alakjában is megjelenik. Igen jelentős eredmény a Magyar Állami Földtani Intézetben elkészült ..Magyarország Hidrogeo- képek és tanulmányok sorozatából álló kiváló lógiad Atlasza” c. kiadvány megjelenése is. A térmunka anyagából a magyar medencék és hegyvidékek vízföldtani viszonyait (vízszolgáltató réteg- összleteit) ábrázoló térképek mellett ki kell emelnünk az ártézi vizek nyomás- és áramlási viszonyait és az artézi vizet szolgáltató rétegös,sziletek vízhozamát tájegységenkénti és mélységközönkénti bontásban közlő képeket, melyek összefoglalják az eddigi kutatások eredményeit, s így szükségesek mind a mélységi vízkészlet becsléséhez, mind pedig a későbbi kutatómunkához. Az Atlasz Magyar- ország hévízfeltárási lehetőségeit is ábrázolja. A Magyar Tudományos Akadémia és a tudományos egyesületek néhány munkabizottsága is foglalkozik a vízkészlet és így a mélységi vízkészlet meghatározásával, ill. a fogalmi és módszertani kérdések tisztázásával. Az Országos Földtani Fő- igazgatóság, hasonlóképpen a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet e célból külön csoport felállítását is elhatározta. 1.222 Irodalmi áttekintés A felszíni és felszínalatti vízkészletek feltárásáról — Német Endre: „Hidrológia, és hidrometria” c. alapvető tankönyvén kívül — összefoglaló művek még nem jelentek meg, a szerteágazó téma egyes részleteit más-más oldalról megvilágító szakdolgozatok, sokasága viszont lehetetlenné teszi a rendkívül gazdag anyag teljes felsorolását, ezért e témakörhöz nem adunk irodalmi összeállítást. Utalunk viszont a magyar szerzők bel- és külföldön megjelent szakirodaimának bibliográfiai adatait felsoroló Hidrológiai Bibliográfia köteteire (1955., 1961. és 1962.), a nyomtatásban meg nem jelent, hazai gyakorlati célú kutatásokról és tanulmányokról áttekintést adó „Hidrológiai Kutatások Számbavétele” c. VI- TUKI-kiadványra (1962). Az alábbiakban ezért csupán néhány szakfolyóiratot és kiadványt sorolunk fel: MTA Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei. VITUKI kiadványok, különösen: Vízrajzi Évkönyv ((sorozat), Magyarország Hidrológiai Atlasza, I. Folyóink vízgyűjtőterülete (sorozat), II. Hidrometeorológiai adatok (sorozat), III. Folyóink vízjárása (sorozat), Magyaroszág vízkészlete (sorozat), Beszámoló (sorozat), Tanulmányok és Kutatási Eredmények (sorozat), Vízügyi Közlemények. Hidrológiai Közlöny. M. All. Földtani Intézet kiadványai, köztük Magyarország Hidrogeológiai Atlasza. 2. A 13. FELSÖ-TISZAVIDÉK TVK-EGYSÉG TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI 2.1 Vízföldtani és talajviszonyok 2.11 A TERÜLET FÖLDTANI FELÉPÍTÉSE A földtani viszonyok ismertetésének célja, hogy egyrészt általános tájékoztatást adjunk a területről, másrészt előkészítsük a „2.44 Mélységi víz” c. fejezetet. Az anyagot aLaphegységre, fedőhegységre és medenceüledékre bontva tárgyaljuk. A hármas tagozódás azonban földtani irodalmunkban nem takar feltétlenül azonos korbeosztást. (A miocén korú rétegeket pl. a Kisalföld alatt vagy Somogybán medenceüledékeknek nevezik, míg a Mecsekben a fedőhegységhez sorolják.) Az egységes tagozódás érdekében a TVK-ban — a szokásoktól némileg eltérően — az alaphegység, fedőhegység, medenceüledék elnevezést földtani korokhoz kötjük. így alap36
