Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
Földművelésügyi Minisztérium felügyelete alatt működött. A vízgazdálkodás ágazatai természeti öszefüggé- seilknél fogva szétválaszthatatlanok. Ez a felismerés indította a kormányzatot arra, hogy megszüntette a vízügyi irányításnak széttagoltságát, és 1953-ban a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa 1060. számú rendelete létrehozta a minisztériumoktól független, közvetlenül a Minisztertanács felügyelete alá tartozó főhatóságot, az Országos Vízügyi Fő- igazgatóságot. Az egységes vízügyi szolgálat szervezetén belül alakult ki a Felső-Tiszavidéken a Nyíregyházai Vízügyi Igazgatóság, amely később a Fel- ső-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság nevet vette fel. A 13. számú Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterv területe keleten és délkeleten a Román Népköztársasággal, keleten és északkeleten a Szovjetunióval, északon a Csehszlovák Köztársasággal határos. A 10. számú Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterv területétől a Tisza választja el, délen a Nyírség homokhátsága képezi a határt a 11. számú Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterv területe felé. A vízügyi igazgatóság, mint a terület vízgazdálkodási központja, valamennyi vízgazdálkodási ágazat összefogó területi szerve. Az igazgatóság feladata, a Felső-Tiszavidéken a vízzel, mint természeti kinccsel való tervszerű gazdálkodás, amelyet különösen fontossá tesz az a körülmény, hogy a vízgazdálkodásban érdekelt szervek megsokasodtak, az igények szerteágazóak, és mennyiségi tekintetben is megemelkedtek. Ezek a körülmények szükségessé teszik a jelentős hatáskörrel bíró vízügyi igazgatóság működését. A vízgazdálkodási szervezetet az 1960. évi XXIX. számú törvényerejű rendelet továbbfejlesztette. A rendelet a vízgazdálkodási társulatok megalakításáról intézkedik. Ezek a társulatok a szocialista nagyüzemi gazdaságok vízgazdálkodási egyesülései. A vízgazdálkodási társulatok a helyi jelentőségű belvízcsatornák, a nyári gátak fenntartására és felújítására alakulhatnak, de öntözési és egyéb vízhasznosítási feladatokat (halastó, törpevízmű, stb.) is elláthatnak, mind építés, mind üzemeltetés tekintetében. A 13. számú Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterv területén 1960 december 31-ig öt vízgazdálkodási társulat alakult, 93 800 ha területen. Az újtípusú vízitársulatokra, a szocialista mezőgazdaság szolgálatában, különösen a II.—III. rendű csatornák építése és fenntartása, nemkülönben az öntözéses gazdálkodás szervezése tekintetében nagy feladatok várnak. 2.3 A vízgazdálkodás eredményei fel az a haszon, amelyet az árvédelmi és vízrendezési munkálatok a területen élő lakosságnak egészségügyi és kulturális szempontból jelentenek. A maláriás megbetegedések, amelyek a Felső-Tiszavidéken a századfordulón még népbetegség jellegűek voltak, teljesen megszűntek. Hazánk szocialista átalakulása a vízgazdálkodás fejlődésének új irányt szabott, és azt más megvilágításba helyezte. A felszabadulás előtt vízgazdálkodás alatt — legalábbis a Felső-Tiszavidéken — kizárólag a vizek kártételei elleni védekezést értették. A vízügyek állami feladattá nyilvánítása óta ideértjük a vízhasznosításokat, az ivó- és ipari vízellátást is. Ennek megfelelően a vízimémöki tevékenység kibővült. Az utóbbi tíz évben nagymértékben korszerűsítettük árvédelmünket, fejlesztettük belvízhálózatunkat. A területen öntözőtelepek, halastavak létesültek, és elkezdődött a vízhasznosításnak nagyüzemi fejlesztése. A területen élők jó ivóvízzel történő ellátása, iparosodó városaink ipari vízellátása, mind a rohamos fejlődést mutatják. Az elért eredményekről a 13. számú Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterv II.—XV. fejezetei részletesen beszámolnak. Elöljáróban az 1960 december 31—i állapotról néhány jellemző adatot köziünk. Az eredmények értékeléséhez tudni kell, hogy a Felső-Tiszavidéken, leszámítva az árvédelmi és vízrendezési munkálatokat, a felszabadulás után a fejlesztés1 nulláról indult. a) Árvízvédelmi töltések hossza b) Vízvezető csatornák hossza I. rendű csatornák hosza II. rendű csatornák hossza III. rendű csatornák hossza 529,3 km 669,1 km 1 922,8 km 1 356,6 km Összesen: 3 948,5 km c) Belvízátemelő szivattyútelepek teljesítménye 31,12 m3/s d) Öntözésre berendezett terület 1 480 ha e) Tógazdaságok területe 69 ha f) Közműves vízellátással ellátott lakosság száma 375 000 fő g) Szennyvízcsatorna hálózatba bekapcsolt lakosok száma 12 200 fő h) Víziút hossza természetes víziút 259,9 km mesterséges víziút 146,0 km Ebből nagyhajózásra alkalmas 72,0 km Ebből kishajózásra alkalmas 74,0 km i) Tározóban tárolt bruttó vízmennyiség 4,9 millió m3 j) Rendszeresen észlelt vízmércék száma 22 db k) Rendszeresen észlelt talajmegfigyelő kutak száma 106 db A Felső-Tiszavidék arculata egy évszázad alatt teljesen megváltozott. A vizenyős, mocsaras területek eltűntek, és helyüket mezőgazdasági kultúra foglalta el. Mezőgazdasági területté alakult át az ország legnagyobb mocsaras területe, az Ecsedi-láp. A folyószabályozási és az árvédelmi munkálatok következtében a mezőgazdálkodás biztonságossá vált. A területen új községek létesültek, utak, vasutak épültek, a kulturális viszonyok javultak. A gazdasági eredményeken túlmenően nem mérhető 2.4 A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai A 13. számú Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterv területe a keleti részeken jelentős hosszban, országhatárt képez. Ezért a Felső-Tiszavidéken a terület vízgazdálkodása, a szomszédos országok vízügyi érdekeinek figyelembevétele nélkül, önállóan, nem fejleszthető. A közös érdekű vízgazdálkodási teendőket — kivéve a vízigények kielégítésével kapcsolatos teendőket — a Szovjetunió 24
