Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
IX. fejezet. Települések, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme
Ló nyay-csatorna BOI5 alapján tiszta és elfogadható kategóriába tartozik. Oa fogyasztás alapján a Nyírbátortól Nyír- bogdányig a tiszta, ill. elfogadható kategóriában van. Nyírbogdánytól a Nyírvíz betorkollásáig szieny- nyezett, ettől kezdve a torkolatig nagyon szennyezett. Szennyező forrásai: a Nyínbogdányi Kőolajipari Vállalat 1610 m3/nap 70 mg.Hit 02 fogyasztású olaj- és fenoltartalmú, házi és ipari eredetű szennyvize. A szennyvíz minősége az olajfogó korszerűsítésével javítható. Nyíri-víz Nyíregyháza város 2200 m3/nap házi és ipari eredetű 100 mg/lit. 02 fogyasztású szennyvizét hozza. Szennyvíztisztító berendezés építésével az O2 fogyasztás 25 mg/lit-re csökkenthető, vagy szennyvíz- öntözés bevezetése esetén a befogadó teljesen tehermentesíthető. A Lónyay-csatoma halállománya a Nyírbogdá- nyi Kőolajipari Vállalat fenolos, olajos szennyvize miatt csaknem teljesen kipusztult, illetőleg táplálkozásra alkalmatlanná vált. A megyei KÖJÁL szórványos bőr fertőzésekről értesült Nagyhalász községben (1960), a Belfő-csatorna szennyezettségével kapcsolatban. A Demecseri Burgonyakeményítőgyár szennyvizét levezető belvízcsatornán a medret tisztító munkások kiütéses bőrfertőzést kaptak. (1955). A terület vizeinek sport és üdülés céljára történő felhasználása a Tisza, Túr és Szamos folyókon nem csökkent. A Lónyay-csatorna nem hivatalos fürdői (Kemecse, Kótaj, Búj) az utóbbi 10—15 évben a csatorna szennyezettsége miatt megszűntek. 1.3 A fejlesztés szükségessége 1.31 TELEPÜLÉSEK, IPARTELEPEK CSATORNÁZÁSA FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE A kommunális és ipari szennyvizek elvezetése, kezelése és elhelyezése évtizedeken át elhanyagolt, másodrendű feladat volt. Az állandóan fejlődő ipar és a nagyobb településekbe koncentrálódó lakosság szennyvízkibocsátása egyre jobban elszennyezte élővízfolyásainkat. A befogadóba tisztítatlanul bevezetett ipari és kommunális szennyvizek miatt az ország némely területén jelenleg már gyakran mutatkoznak nehézségek az ipari vízellátásban, halastó tápvíz- és öntözővíz-szolgáltatásban. Egyes helyeken a partiszűrésű és ásott kutak vízié is elszennyeződött. Sorozatos' és ismétlődő halpusztulások, egyes vízfolyások sport és fürdési célokra való használhatatlansága, ezek élővizeink elszeny- nyeződésének jellemzői. A városok és nagyobb települések egy része rosszul, vagy egyáltalán nem csatornázott: ezek némelyikében időnként közegészségügyileg tűrhetetlen állapot uralkodik, a szennyvizek nem megfelelő levezetése, illetve tisztításának hiánya miatt. Településeink csatornázása és szennyvíztisztítása kapcsán súlyos elmaradottságot kell felszámolni. A közműves ivóvíz-ellátottság mögött (bár ennek mértéke sem kielégítő), messze elmarad a csatorna- hálózattal ellátott lakosság létszáma. Az ország lakosságának mindössze 21,6%-a lakik csatornahálózattal ellátott területen, ugyanakkor szennyvíztisztításban csak 4,2% részesül. Szennyvízmennyiségben kifejezve a kommunális csatornahálózatok által levezetett szennyvizeknek (1 187 000 m3/nap) 11%-a kerül bizonyos mértékű tisztítás alá. A szennyvíztisztító berendezések túlnyomó része korszerűtlen és túlterhelt. A tisztítási hatásfok általában nem kielégítő. A Felső-Tiszavidéken a csatornahálózattal ellátott lakoslétszám 2,2%, mely jóval az országos átlagérték alatt van. Szennyvíztisztításban részesül 0,5%. Tisztítatlanul a befogadókba bocsátott szennyvízmennyiség 3940 m3/nap. Az ipari szennyvizek tekintetében, ha lehet, még kedvezőtlenebb a helyzet. Országos viszonylatban az iparilag szennyezett vízhibocsátás nagysága 13,3 m3/s (1 152 000 m3/nap), ennek 43%-a káros (mérgező, kátrány-fenol, lúgos, savas, magas lebegő- és szervesanyag-tartalmú. stb.) szennyvíz. Az ipari szennyvizek 35%-a minden tisztítás nélkül kerül a befogadókba, 16%-át pedig kommunális csatornahálózatokba vezetik be. Ipari szennyvíztisztító berendezésekben kezelik a fennmaradó 49%-ot kitevő mennyiséget, melynek több mint kétharmaddá azonban csak részleges tisztítás alá kerül. Az ipari szennyvíztisztító berendezések túlnyomó része erősen túlterhelt, korszerűtlen technológiával működik, a tisztítási hatásfok többnyire nem kielégítő. Meg kell jegyezni, hogy a kender- és cukorgyárak szennyvíztisztításának jelenlegi módszere, a tározótavakban történő kirothasztás, nem felel meg élővízfolyásaink tisztaságához fűzött kívánalmaknak. Az ipar által kibocsátott és előzetes tisztítást igénylő káros szennyvizeknek csak mintegy felét hatástalanítják, a többi maradéktalanul fejti ki romboló hatását élővízfolyásainkban. A 13. számú Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterv területén lévő ipari üzemek szennyezett vízkibocsátása 0,16 m3/s (14 000 m3/nap). Az ipari szennyvizek 88%-a közvetlenül, minden tisztítás nélkül jut a befogadókba. A kibocsátott káros szennyvizeknek (11 400 m3/nap) mindössze 0,4%-át hatástalanítják. A csatornázás és szennyvíztisztítás jelenlegi elmaradott helyzetének gyökeres megváltoztatása, felszíni vizeink további elszennyeződésének megakadályozása központi feladattá vált. A 20 éves tervidőszak ipar- és településfejlesztési előirányzatainak pedig alapvető tényezője a keletkező ipari, ill. kommunális szennyvizek elvezetése és tisztítása a korszerű technológiai alapelveknek megfelelően. A 20 éves iparfejlesztési távlati tervek az ország ipari vízigényének növekedését a mainak ötszörösére irányozzák elő. Természetesen ezzel párhuzar mosan fog növekedni a szennyvízkibocsátás is. Az ipari frissvízigény beszerzése a jövőben kb. 96%- ban felszíni vízkészletből történik majd, s ez a fel25 is TVK 193
