Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
szakanyári szivattyútelepek megépítése, valamint a laza talajú csatornák burkolása feltétlenül fontos követelmény. A Nyírségi belvízrendszer belvízvédekezési fejlesztése megkívánja a sekély csatornaszakaszok mélyítését a kiöntések elkerülése céljából. Azonfelül a laza folyós homokos csatornaszakaszok fenékbdz- tosítása is szükséges, különös tekintettel a talajvízszint felemelkedésének megakadályozására. A Kraszna-balparti vízrendszerben a további fejlesztés szempontjából szükséges a lefolyási viszonyok megjavítása az elöntések csökkentése céljából. A mellékcsaitomahálózat fejlesztése kívánatos, szertárak, őrházak, és távbeszélő-hálózat létesítésével együtt. Az utóbbiak csak 1980. után. Örhá- zak, telefonhálózat, szertárak építése általában minden rendszerben szükséges. 1.33 A TALAJVlZSZINT SZABÁLYOZÁS FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE a) Lecsapolások A Szamos—Krasznaközi (Ecsedi-láp) rendszerben a volt Ecsedi-láp 66 km2 területén a talajvízszint kellő — a termelésre legjobb — szinten tartása céljából a most elhanyagolt harmadrendű csatornákat tél kell újítani, valamint a nagyüzemi táblák beosztásának megfelelő lecsapoló árokhálózatot kell létesíteni. A terület déli felén — amely kiégés folytán megsüllyedt — szivattyúállásokkal kell átemelni a belvizet a befogadókba. Enélkül a termelést nem lehet kielégítően biztosítani, de a közlekedési és telepítési viszonyok feljavítása érdekében is szükséges a jobb lecsapolás. A Felső-Szabolcsi vízrendszerben a tiszalöki duzzasztás miatt csak gépi átemeléssel oldható meg a mély területek lecsapolása. A vízgyűjtőben talaj- vízszint-emelkedés állandó, miért is a közlekedési, J közegészségügyi viszonyok, valamint a termelési f feltételek is romlanak. Károsodást szenvednek a '! lecsapoló csatornák is, és az ingadozó talajvízszint mellett a laza csatornarézsűk elfolyósodása követ- ; keztében fenékszintjük felmagasodik. Mélyítésükre is szükség van, valamint burkolásukon kívül a szivárgóhálózat sűrítésére. A területből 9 300 ha-t érint súlyosabban a tiszalöki duzzasztás, mint a terület legmélyebb, tőzeges és lapos részét. A Nyírségi belvízrendszer 33 900 ha belvízárterén kialakított szivárgó csatornák részben sekély beágyazottságuk miatt, részben ritkaságuk miatt a talajvízszánt legjobb szinten tartása céljából mélyítésre és sűrítésre szorulnak. Nagyobb bevágású szakaszain — ahol az altalaj folyósodásra hajlamos — rézsűburkolatok és fenékbiztosítások alkalmazandók. Jelen állapotában a lecsapolt terület rétjei 50%-ban vizesek és savanyúak, a szántóterületek V4-én pedig bizonytalan a termelés. A Beregi, Tisza—Szamosközi és Kraszna-balparti vízrendszerekben a vízgyűjtők között, illetve homokos talaja miatt kifejezett lecsapolásokra nincsen szükség. A mellékcsatoma-hálózat további kifejlesztésére annál inkább. b) Alagcsövezések A belvízrendszerekben a talajvízszint szabályozás a kialakult nyílt árokrendszerrel megoldható. Megítélésünk szerint alagcsövezések alkalmazására a jövőben nincsen szükség, legfeljebb az ez idő szerint bakhátasan művelt és a nagyüzemi gazdálkodás érdekében táblásított hideg talajokon. 2. BELVIZGAZDÄLKODÄS, belvízvédekezés fejlesztése 2.1 A tervezés alapja 2.11 A TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK, ADATGYŰJTÉSEK, FELTÁRÁSOK ÉS TERVEZÉSEK ISMERTETÉSE A Felső-Tiszavidéken a közismert csapadék és vízállás adatgyűjtésen kívül más nem folyik, ha csak azokat a megfigyeléseket nem említjük, melyek folyós homokos talajba épített csatornák állékonyságára, azok part- és fenékbiztosítására vonatkoznak. A csapadék és vízállás adatgyűjtést 1954 óta több újaibb állomáson beállították. Az észlelések szakszerű továbbfejlesztését a vízgazdálkodási csoport végzi el hidrológus mérnöke útján A terület belvízgazdálkodásával és talajvízszintszabályozásával kapcsolatos jelentősebb tanulmányok és tervek a következők: Tisza—Szamosközi vízrendszer: A nagyari Túr-ág megnyitás (1947.), valamint az ezzel összefüggő Petőfi-zsilip terve. Ezen terv részletesebb kivizsgálására készül a VITUKI újaibb hidrológiai tanulmánya. Szamos—Krasznaközi vízrendszer: Tanulmánytervét a közeljövőben készíti a VÍZITERV. Felső-szabolcsi vízrendszer: Belvízrendezésének fejlesztési és átalakítási általános terve elkészült 1943. évben. A halásztanyái szivattyútelepek részletes tervét a MÉLYÊPTERV és a VÍZITERV fogja elkészíteni. A „Kanyar— Szövetem főcsatorna terve” (VÍZITERV). A rendszer tanulmánytervét a közeljövőben a VlZITERV fogja elkészítem. Nyíri vízrendszer: A „Belvízlevezető berendezés átalakításának terve” (Nyírvízszabályozó Társulat 1947.) csupán alapadatokat szolgáltat. A „Lónyay-csatoma mélyítési és bővítési terve” (VÍZIG) (1956.) felhasználható a fejlesztési tervhez. A Kraszna-balparti vízrendszer: Továbbfejlesztésére tanulmányok és előtervek rendelkezésre nem állnak, a hidrológiai feltárás folyamatban van. 128
