Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
bevételével — az öblözet árvízvédelmi műveinek fejlesztésére tervezett 26 millió Ft-os költség 25 + 1,2----------= egy év alatt térül. 26 H asonlóan jó eredményhez jutunk a fővédelmi vonalakkal védett területek egészének vizsgálatával is. A fővédelmi vonalakkal védett 204 000 ha-nyi ártér ma átlagosan a 7,5%-os gyakoriságú árvizek ellen van védve. A Túr, a Sáréger, Palád töltésék fejlesztése után — eltekintve az öblözetek védelmére tervezett és számokkal ki nem fejezhető minőségi javítástól — a fővonalakkal védett tér védelme 2,8%-os gyakoriságú vizek ellen lesz biztosítva. Ugyancsak 5000 Ft/ha-os fajlagos kárral és 50%-os kereken 100 000 ha-os borítással számolva. a fejlesztés előtti éves kárlehetőség 100 000 ■ 5 000/13,5 = 37 millió Ft a fejlesztés utáni éves kárlehetőség 100 000-5 000/36 = 14 millió Ft A fejlesztéssel elérhető éves kárelhárítási lehetőség tehát 23 millió Ft, ami a terület védművei- nek fenntartására fordított évi három millió Ft-tal és a tervezett 71 millió Ft-os fejlesztéssel számol23 + 3 va, a beruházás —------ = 2,7 éves térülést jelent. Sem a három Túr menti öblözetre vonatkoztatott 25 millió Ft-os éves kárelhárítás, illetőleg egy éves térülés, sem a fővédelmi vonalak mögötti területre vonatkoztatott 23 millió Ft-os kárelhárítási lehetőség, illetőleg 2,7 éves térülés nem mutatja azt a minőségi javulást, amit a fejlesztés a védelem biztonságának növelésével jelent. A TVK-hoz tartozó vonalakon igen gyakori az árvízvédekezés. Az I., II., III. fokú készültségek lehetősége: I. II. III. A Tiszán 105 20 7%(-os A Túron 96 46 25%-os A Szamoson 75 33 12%-os a Krasznán 94 46 10%-os Bár a védekezés fajlagos költségei ma még ismeretlenek, de nyilvánvaló, hogy a jól, biztonságosan kiépített vonalak, a jó felszerelés mellett a védekezés költségei is lényegesen csökkennek, ami ilyen gyakoriságú védekezés mellett — amihez hasonló az ország területén csak a Körösök vidékén fordul elő — igen számottevő lehet. Az ármentesítés és folyamszabályozás kapcsolatának minél szorosabbá tételét éppen a múltban e téren elég gyakran mutatkozó hiányosságok teszik szükségessé és sürgetővé. Eltekintve a Tisza és a Szamos középvízi mederrendezésével kapcsolatos átmetszésektől — ahol a hullámterek kialakulása tervszerűen, az árvíz és a jéglevonulási lehetőségek figyelembevételével történt — az árvízvédelmi töltések legnagyobb része költségmegtakarítások céljából, az árvízi meder megfelelő kialakításával alig törődve, a községek által már korábban kiépített és legtöbb helyen az övzátonyokra települt helyi jelentőségű töltések vonalazását követte. Igen gyakran a vonalvezetést a községhatárok, birtokhatárok vagy a folyók két partján egymással szemben települt községi belsőségek kialakítása befolyásolta. Az árvízvédelmi töltések építésének nagy része nemcsak a kis- és középvízi meder kialakítását, partvédő művek tervezését és építését, de az általános folyószabályozási terv kialakítását is jóval megelőzte. Külön — sokszor több, mint fél évszázados eltolódással — épültek ki a jobbparti és külön a balparti töltések. Ezek a múltbeli, főleg pénz hiányából származó hibák tették szükségessé pl. csak a Tarpa—Lónya közötti Tisza-jobb parti töltés-szakaszt és csak az 1924—32. közötti éveket fi- gyelembevéve, a meder vonalozásának és azzal az alámosás veszélye miatt az árvízvédelmi töltésnek öt helyen, majd 1947—1962. évek között a medervándorlások miatt két helyen, a jég- és árvíz jobb levonulásának biztosítására egy helyen való áthelyezését, dacára annak, hogy az utóbbi évtizedekben éppen a töltések védelmére mind több partbiztosítás épült. Ma a helyzet az, hogy mind a Felső-Tiszán, mind a Számosán a folyamszabályozási munkák legnagyobb része a töltések biztonsága érdekében készül. így is szükség van azonban az alámosás veszélye miatt néhány töltésvonal-korrekcióra, melyet a TVK-ba be is építettünk. Bár az árvízi meder jó kialakítása érdekében a tervbe vett gulácsi korrekción kívül is több helyen szükség volna töltésáthelyezésére, — így pl. a Tiszán a tivadar—fcisari szűkület megszüntetésére és az alatta, levő balparti töltés egy részének áthelyezésére, a 658—661 fíkm-ek között a Tisza-jobbparti, 581—582 fkm, és az 571— 574 fkm-ek között a Tisza-balpartá töltés áthelyezésére, a Szamoson a szamoskér-kérsemjéni szűkület rendezésiére — ezek költsége azonban oly nagy, hogy beállításuk még a jelen TVK távlatában is illuzórikus. A terület ármentesítésének kapcsolata a belvízi- és kisvízfolyások rendezésével igen szoros, szétvá- laszthatatlan. Az ármentesítés művei, a belvízrendezések és kisvízfolyások, illetőleg külvízrendezé- sek főműveivel egyidőben, azokkal harmonikusan összeműködve épültek ki. Erre itt szükség volt és a a fejlesztésnél is szükség van, mert a Tisza, Szamos és Túrnak nincsenek önálló, elszigetelhető árterei. A Tisza—Szamos köze, a Szamos—Kraszna köze, a felső-szabolcsi, de a többi kisebb, fővonal mögötti ártereken is a Tisza, Szamos és Túr árterek szét- választhatatlanul egybe olvadnak a kisvízfolyások és a külvíz-főcsatornák, illetőleg belvíz-főcsatornák — a Batár, Palád, Sáréger, Kraszna, Lónyay-csa- torna, Nyíri főfolyások — ártereivel. A beregi ártér tisztán tiszai érdekeltsége is csak látszólagos, mert a határon túl szovjet területen és tekintettel arra, hogy a határ csak politikai határ és nem vízrajzi határ, magyar területen is a Borsa, Vérke és Magosparti-főcsatoma ártereivel olvad össze. Tisza^—Szamos köze, a Szamos—Kraszna k,öze, a 116
