Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
nyúlnak, ezért a helyzet egyszerű módon nem orvosolható. Panyolánál a közlekedési út az árvízvédelmi töltésre merőlegesen halad, majd azt keresztezve megy a szamosi révhez. Kérsemjénnél az országút többszáz méter hosszban az árvédelmi töltés mentett oldali lábánál fut, éppen ott, ahol a veszélyeztetett töltésszakasz van. Panyolánál az áthelyezést néhány ház és telek kisajátításával meg lehet és meg is kell oldani. Kérsemjénnél az út hosszabb szakaszának teljes átépítésére és a község egy részének a kitelepítésére volna szükség. Ez a feladat csaknem megoldhatatlan, azért e helyen — feltételezve, hogy a töltésáthelyezés nem, vagy csak nagyon sokára fog megvalósulni — a partvédőmű fokozott megerősítését vettük tervbe. Mederszabályozás A nagyvízi szabályozás befejezése után a középvízi meder szabályozása elmaradt, ezért a Szamos medre, különösen az átmetszésekben, rendkívül elszélesedett. Az elszélesedés következménye pedig az elzátonyosodás, az elsekélyesedés. A folyómeder nem tudja hivatását betölteni, különösen jégzajlás idején, ilyenkor gyakoriak a torlaszképződések. Ebből a szempontból a meder jelenlegi állapotán feltétlenül változtatni kell. Az elsekélyesedett, gázlós mederrészek rendezése jelen kerettervünk fő célkitűzése A folyó kanyarulatainak vándorlása nem gyors. Az árvízvédelmi műveket a már eddig kellően bevédett szakaszokon kívül még három helyen veszélyezteti a folyó. Kivételt képez a megépült partbiztosítások közül a „Kérsemjéni pvmű”, meynek megerősítését tervbe vesszük. Miután pedig a hajózás a Szamoson csak 1980 után jöhet számításba, ezért mederszabályozási művek építését legnagyobb részben erre az időszakra tesszük. Mégis a 20 éves tervidőszak során is építünk mederszabályozási műveket, ahol a víz- jég- és hordaléklevonulási szempontok különösen indokolják. Szükség van erre a csengeri híd feletti és alatti mederszakaszon. Itt három kiépített partvédőmű van. A műveket nem egyidőben építették, minek következtében nincsenek összhangban, és működésük olykor ellentétes. Ennek eredménye a vízfolyás nyugtalansága, a meder gyakori változása (a partokon belül), ami különösen a híd közelsége miatt nem engedhető meg. A három mű közül a középső, mely közvetlenül a híd fölött van, csaknem teljesen elpusztult. Újraépítése szükséges. Tervbe vettük továbbá Rápoltés Cégénydányád községek között az ún. rápolti mederrendezést is. A folyószakasz, mely két bal és két jobbparti kanyarulatból áll, elszélesedett, téli kisszállásnál fenékig lefagy. A közeli községek miatt az árvízvédelmi: töltés vonalvezetése sem a legkedvezőbb. A szabályozást már egy évtizeddel ezelőtt tervbevették, végrehajtása most már nem halasztható. Kérsemjénnél az előzőkben már ismertetett okok miatt a meglévő mű megerősítését és kiegészítését vettük tervbe. Panyola község mellett 1952-ben egy jégzajlás a község melletti kanyarulatot ellenkezőjére fordította. A változás az egész eddig kiépített védelmi rendszer felborulására vezetett volna. Egy, idejében történt gyors beavatkozás azonban akkor a helyzeten segített. Ma szükséges az egész szakasz végleges rendezése. A Szamosnak a torkolatához közel eső ún. ge- rebsei szakasza nagymértékben elfajult. A jelenlegi helyzet — a régi Túr-medret erősen megközelítő rendkívül éles kanyarulat — azért veszedelmes, mert csak egy mesterséges rőzsegát választja ei itt a Szamost az ősi Túr medrétől. Ha a gát egy kedvezőtlen árvíznél átszakadna, a Szamos kb. két km-rel feljebb a régi Túr-medren át torkollna a Tiszába, ami az eddig kialakult egyensúlyi helyzet felborulására vezetne. A szükséges 170 m hosszú átmetszés terve már több mint egy évtizede elkészült, kivitele rendkívül sürgős. A tiszai árhullámok az elszélesedett Szamos-torkolatnál visszaszorítják a Szamosnak akkor még rendszerint alacsonyabb vizét. Ilyenkor a torkolat megrakodik hordalékkal, ennek egyrészét később a szamosi árhullám ugyan kimossa, de nem teljes mértékben. A torkolat egyre sekélyebbé és szélesebbé válik. A folyamat ugyan nem gyors, de állandó. Szükséges a kb. 2,0 km hosszú szakasz rendezése. A mederrendezési munkákhoz, főképp kő- és rő- zseanyagra van szükség. Az átmetszésben azonban nagyobb földmunkát is kell végrehajtani. Terméskövet az egész Szamos mentén csak vasúti szállítással lehet biztosítani, mégpedig úgy, hogy a legközelebbi vasútállomásról járművekkel szállítjuk ki a beépítés helyére. Csenger környékén esetleg műkő is készíthető a mederből kitermelhető kavicsból. Az így előállított műkőnek az ára azonban nem sokkal kisebb, mint a Tokaj környéki bányákból vasúton szállított terméskőé. Rőzse a már megépített műveken, vagy az azok által előidézett parti növényeken kellő mennyiségben található. A tervezendő szabályozási művek magassági adatainak megállapításánál a leggyakoribb jéglevonulási szint, a vegetáció határa és part anyaga nyújtja a legbiztosabb támpontot. Partbiztosítások esetében rendszerint a +1,0 m víz szintje alatt a mederoldalt kővel terhelt rőzsepokróccal, kőszórással, vagy kőterítéssel borítjuk, míg felette fűzrőzsével, vagy akáccal telepítjük be, egyes erősen támadott szakaszokon szükség szerint terméskőborítást készítünk. A +1,0 m víz szintjében van az ún. szabályozási vonal, ahol rendszerint 1,0 m széles vízszintes padkát is szoktunk kiképezni. A mederrendezések során sarkantyúk építése is szükséges. Az átmetszés földmunkája a rendelkezésre álló terv szerint 100 000 m3, amihez még a mederelzáráshoz szükséges 50 000 m3 földmozgósítás is járul. Építem kell továbbá az átmetszés homorú partjának és a mederelzárásnak védelmére három db partvédőművet is, összesen 1 500 fm hosszban. Az 111
