Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
Ezután 15 km hosszban 8 rögzített kanyarulat következik, melyeknek egyikében (az ötödikben) épülne a komorói duzzasztómű, hajózsilip és az ércrakodó kikötő. Szabolcsveresmart közelében a balparti kanyarulat rögzítésére meg kell építeni a Szabolcsveresmart község alatti partbiztosítást, majd tovább a jobbparton a ricse-tiszakerti és még lejjebb ismét a balparton, a veresmart-bojgói partbiztosítást. A lejjebb következő 5 kanyarulatból álló szakaszon 4 régi partbiztosítás van és egy újnak építése szükséges. A partbiztosítások a következők: ricse- hatnyári, kanyári-felső, cigándi-felső, kanyári-alsó és cigánd-gazdahomoki. A régi művek kellő fenntartás hiányában pusztulóban vannak. Az egész szakasz rendezését, a gázlós szakaszok rendezésével együtt, a második 5 éves tervben előirányoztuk. Az egész 35,8 km hosszú szakaszon a működő partvédőművek száma 11, a tervben szereplő bevédendő kanyarulatoké 12.. A Dombrád—Tokaj közötti szakasz. (601—550 fkm) Itt a tiszalöki vízlépcső duzzasztó hatása már érvényesül, ami csaknem korlátlan hajózása lehetőséget biztosít. Vannak azonban ezen a szakaszon is tennivalók. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1954. évtől megfigyelés alatt tartotta a tiszalöki vízlépcső feletti duzzasztási teret és főképp a feliszapolódás kérdésével foglalkozott. Megfigyelését 1959-ben tette közzé. Megállapította, hogy az iszaiplerafcódás a legnagyobb a duzzasztása határ közelében, tehát közvetlenül a Dombrád alatti Tisza szakaszon. Ez hajózási és árvízvédelmi szempontból jelenleg még nem okoz közvetlen kárt vagy veszélyes helyzetet, de a feltöltődés folytatódása miatt a szakasz további elfajulására kell számítani. Ennék megakadályozására sürgős folyószabályozási munkákat kell végezni. E szakasztól lejjebb a hordaléklerakódás lényegesen csökken. A partokon azonban számottevő mértékű erózió figyelhető meg, ami feltétlenül megkívánja a duzzasztott folyószakaszon is a partbiztosítási művek építését. E szakasz rendezése az ún. Pallószögi-gázló rendezésével kezdődik. A 4 km hosszú mederrész már a tiszalöki vízlépcső megépítése előtt is gázlós szakasz volt. Azóta a helyzet még inkább romlott, mert éppen a duzzasztás felíső határa közelében van, és nagy a hordaléklerakódás. Üj partbiztosí- tásd műveket kell építeni 9 helyen. Megépítendő a balparton az ún. nagyhalász—csibaréti partbíztosí- tás, majd Tiszafcarád község határában a jöbbpar- ton a tiszakarád—mogyarószegi és ismét a jobb parton a tiszakarádi szivattyútelep körüli partbiztosítás. Meg kell építem még Vencsellő községnél a jobb- és balparton egy-egy partbiztosítást. Szükséges továbbá a következő négy kanyarulat rögzítése is: kenézlői felső, szabolcsi felső, kenézlői alsó és szabolcsi alsó. Ezeknek partja duzzasztott vízben áll, s a part felázott anyaga nem tud ellenállni az árvizek romboló hatásának. A partok megerősítése tehát nem elhanyagolható feladat. A létesítendő új műveken kívül szükséges még a már meglévő régi művek megemelése, a duzzasztott víz szintje fölé. E munkákat, melyek végrehajtása egyébként már megkezdődött, a kisebb fenntartási munkák keretében fogjuk elvégezni, a tervidőszak alatt. Ezen az 51 km hosszai szakaszon a meglévő működő partvédőművek száma 15, a tervben szereplő bevédendő kanyarulatoké 9 és egy gázlórendezés. A közép- és kisvízi mederszabályozási művek anyaga terméskő és fúzrőzse. A terméskő beszerzése az előzőkben már ismertetett folyószakaszok és építési helyek szerint változó. A Tisza felső szakaszán Tiszabecs és a Borsa torkolata között a folyóból kitermelhető kavics fel- használásával készített műkő szolgáltatja a partvédelem anyagát. A Borsa torkolata és a Számos-torok közötti művekhez szükséges terméskő legcélszerűbb és egyben leggazdaságosabb beszerzési helye a tarpai kőbánya. Az itt termelt követ teherautókon a tarpai kanyarulatok egyikéhez szállítják, ahonnan hajókon kerül a beépítés helyére. A Számos-torok és Záhony közötti folyószakasz partvédőműveinek kőszükségletét legcélszerűbben a barabási kőbánya szolgáltatja. Az itt bányászott követ teherautókkal 26 km közúti szállítással a tászaadonyi Tisza-partra szállítják, ahol hajóba rakják, és víziúton kerül a beépítési helyre. A Záhony—Tokaj közötti szakaszon építendő művek kő szükségletét legelőnyösebben csak a tokaji Bodrog-parti kőbánya szolgáltathatja, meri innen a szállítás közvetlenül a kőbányából hajóval történhet, ami a tömegáruk szállításának a legolcsóbb és leggazdaságosabb módja. A fűzrőzse ma ipari nyersanyag, de a mezőgazdaságban is kiterjedten használják. Ennek ellenére termelése még általában nem tervszerű gazdálkodás keretében történik. A mélyfekvésű területeken, holtmedrekben, porondokon és vízi létesítmények hatására kialakuló feliszapolódásokon, víz- és szél- hordta magból sarjadó fűzbokrokat 2—3 évenként letermelik, és ez szolgáltatja a rőzseművek anyagát. A Tisza szabályozása a holtmedrek és anyag- árkok feltöltődése és a partmenti területek magassági növekedése következtében egyre kevesebb terem ebből a nedves talajt kedvelő növényből. Ezért újabban alkalmazását a szabályozási munkálatokban kénytelenek vagyunk a legszükségesebb mértékre csökkentem, és ha lehet, terméskővel helyettesíteni. A fűzrőzsét rőzspokróc, rőzseterítés és rőzserács közötti kőterítés céljára használjuk fel. Beszerzése és szállítása általában 50 km-en belül minden esetben, hajóval történik. A terméskő és fűzrőzse általában vegyesen kerülnek alkalmazásra, mint például a rőzsepokrócnál, vagy a rőzserács közötti kőterítésnél. Tisztán fűzrőzsét csak korlátolt mértékben alkalmazunk, leg- többnyire csak a partburkolat feletti mederoldalon, ahol nem olyan gyakori a víz és jégjárás, ami kárt tehetne benne. Miután ma már egyre kevesebb a fűzrőzse, sokszor kényszerülünk teljesen kőműveket építeni. Ez esetben a rőzserács közötti kőterítés 107
