Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
Talajtanunk hőskora az 1909-ben tartott Első Nemzetközi Agrogeoüógiai Konferenciával kezdődik. A konferencián hozott határozat kimondja, hogy olyan átnézetes talajtérképet kell készíteni, mely feltünteti az uralkodó talajtípusokat. 1911-tői a Földtani Intézet igazgatója, Lóczy Lajos, el is rendeli ezen munkák megkezdését. így született meg Tredtz P., Timkó I. és Ballenegger R. munkája nyomán a klimazonális talajtérkép, amely a talajtan történetében nagy előrehaladást jelent. Sikeréhez nagyban hozzájárult Ballenegger R. kémiai vizsgálataival, melyeket az „Adatok a magyarországi talajok chemiai összetételének ismeretéhez” és a „Talajok osztályozásáról” című munkáiban ismertetett. Nagyjelentőségű munka volt még ebben a szakaszban az Alföld szikes talajainak felvétele. — Ez időben fejlődött ki Gedrodz munkásságával párhuzamosan ’Sigmond E. talajdinamikai irányzata is. ’Sigmond a talajokban lejátszódó folyamatok megismerésével, valamint a talajok képződését irányító tényezőkkel foglalkozott. 1930-tól 1950-ig a talajtan fejlődésének irányát Kreybig L. és munkatársai átnézetes talajismereti térképezési munkája szabja meg. Kreybig álláspontja szerint a gyakorlat céljait szolgáló térképeket kell szerkeszteni, melyeken a növénytermesztésben érvényesülő tál aj tulajdonságokat kell elsősorban feltüntetni. E munka eredményeképpen fejezték be 1951-ben hazánk 1 : 25 000 méretarányú talaj térképezését, amely akkor egyedülálló volt Európában. Ki kell emelni ebben az időben azokat a kutatásokat, melyeket elsősorban Mados L. és Ijjász E. végeztek a talajok vízgazdálkodásának megismerése érdekében. — 1948-ban megalakult az Agrokémiai Kutató Intézet, amely a talajtannal és agrokémiával foglalkozó szakembereket volt hivatva összefogni. Ezenkívül még számos talajlaboratórium is működött az országban, az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet keretében. A talajtani tudomány és a talajok megismerésének, történetében, az utolsó évtizedet a genetikus irányzat újjáéledése jellemzi. A kutatásokban, nagyobb gondot fordítottak a talajképző tényezők között a biológiai tevékenység következményeire és nemcsak a talajtani, hanem a botanikai és zoológiái tudományokban is céljává vált a talaj és a biológiai folyamatok közötti kapcsolatok felderítése. A genetikus szemlélet alkalmazásával és az átnézetes talajismereti térképek anyagának, valamint újabb kutatások eredményeinek felhasználásával készült el 1955-ben Stefanovits P. és Szűcs L. szerkesztésében 1 : 200 000 méretarányban az ország genetikus talaj térképe. A térképezési munka tapasztalatait Stefanovits „Magyarország talajai” című munkájában foglalja össze. Nagy előrehaladást jelent a talajviszonyok megismerésében az 1952-ben Mattyasovszky J. által megindított talajeróziós térképezés is. A hazai kutatómunkával párhuzamosan szakembereink bekapcsolódtak a nemzetközi talajtani munkálatokba is. A Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Trágyázási Bizottsága kidolgozta a genetikus talaj- földrajzi elven alapuló talajosztályozási rendszert. A MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézetében rendszeres kutatás folyik talajfizikai, vízgazdálkodási, talajkémiai, szikkutatási, homokkutatási, talajvédelmi, biokémiai,' trágyázási és talaj- mikrobiológiai téren. A Magyar Agrártudományi Egyetem, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola és a Keszthelyi Agrár- tudományi Főiskola kultúrtechnikai, talajtani és öntözési tanszékei ugyancsak eredményes kutatásokat végeznek, a gyakorlat igényeinek megfelelően, az alkalmazott talajtan számos speciális területén, különösképpen a talaj fejlődés, a növénytermesztés és a vízgazdálkodás kölcsönhatásainak témakörében. 1.2122 IRODALMI ÁTTEKINTÉS A következőkben — ismét teljességre való törekvés nélkül — felsoroljuk a tárgykör legalapvetőbb szakirodalmi munkáit és szakfolyóiratait. Ballenegger Róbert—Finály István: A magyar talajtani kutatás története. (Sajtó alatt az Akadémiai Kiadónál, Budapest. Tartalmazza az 1944-ig megjelent szakcikkeket, könyveket és kiadványokat). 'Sigmond Elek: Általános talajtan. Budapest, 1934. Szerző kiadása. Sajó Elemér—Trümmer Árpád: A magyar szikesek, különös tekintettel vízgazdálkodás útján való hasznosításukra. Budapest, 1934. FM. Kiadó. Kreybig Lajos: Az agrotechnika tényezői és irányelvei. 1953. Budapest, Akadémiai Kiadó. Ballenegger Róbert szerkesztésében: Talaj vizsgálati módszerkönyv, 1953. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Fehér Dániel: Talajbiológia. Budapest, 1954. Akadémiai kiadó. Arany Sándor: A szikes talajok és javítása. Budapest, 1956. Mezőgazdasági Kiadó. Fekete Zoltán: Talajtan és trágyázástan. Budapest, 1958. Mezőgazdasági Kiadó. Stefanovits Pál: Magyarország talajai. Budapest, 1956. Akadémiai Kiadó. di Gléria János—Klimes Szmik Andor—Dv óra esek Miklós: Talajfizika és talajkolloidika. Budapest, 1957. Akadémiai Kiadó. Szabolcs István: A vízrendezések és öntözések hatása a tiszántúli talajképződési folyamatokra. Budapest, 1961. Akadémiai Kiadó. Agrártudomány, 1949—1960, 1—12. kötet. Agrokémia és Talajtan, 1951-től. Erdészeti Kutatások, 1954-től. Magyar Mezőgazdaság, 1946-tól. Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Osztályának Közleményei, 1952-től. Agrokémiai Kutató Intézet Évkönyve, 1 kötet 1950. Magyar Agrártudományi Egyetem Évkönyve, 1957- től. Erdészeti Tudományos Intézet Évkönyve, 1951— 1952. Kertészeti és Szőlészeti Főiskola Közleményei. Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet Évkönyve 1951-től. Öntözési és Talajjavítási Kutató Intézet Évkönyve, 1950—1951. 35