Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
mennyisége nem éri el az 1000 mg/l-t, de oldott gáztartalma jelentékeny (pl. szabad szénsavtartalma 1000 mg/lit. A gyógyvíz olyan ásványvíz, mely vegyi vagy fizikai tulajdonságai miatt gyógyhatású. (Hazánkban a vonatkozó törvények szerint szükséges a gyógyvízelőfordulások hatósági elismerése is.) Hévíz általában minden természetes, vagy mesterségesen feltárt olyan víz, melynek hőmérséklete egy meghatározott értéknél magasabb. Ugyanazon víz egyidejűleg ásvány-, hév- és gyógyvíz is lehet. A hőmérséklet szerinti osztályozás többféle lehet. Az alábbi csoportosítást fogadtuk el: 18—25 C° langyos víz, 25—85 C° meleg víz, 35 C° < hévíz, ennék részletesebb felosztása: 35—60 C° kevésbé forró víz 60—90 C° forró víz 90 C° < igen forró víz. A hőfok szerinti fenti csoportosítás általában a felhasználás lehetőségét is határolja. A 18—25 C°-ú vizet általában az ivó- és ipari vízellátásra, de strandfürdők és fedett fürdők céljára, egyes esetekben gyógyvízként is használják. A 25—35 C°-ú meleg víz felhasználása az előzővel egyező, de hőfoka miatt már csak szükségből ivóvíz. A langyos és meleg víz hőtartalmának hasznosítása nem célszerű, gyógytényezőt pedig az ilyen víz általában alig tartalmaz. E két hőfokcsoportban csak a gyógyvízként nyilvántartottakkal foglalkozunk, a többit a mélységi vizeknél (2.44) tárgyaltuk. A 35—60 C°-ú hévizet elsősorban a mezőgazdaság hasznosítja (keltetők,, melegházak fűtésére, talajfűtésre, stb.). Hazánkban igen fontos szerepe van a szabadtéri, gyógy- és tisztasági zárt fürdők vízellátásában, de gazdaságosan felhasználható lakások, kórházak, gyártelepek fürdő-zuhanyozó szükségletének kielégítésére is. A 60 C° feletti vízzel fűtve 18—20 C° léghőmérséklet már biztosítható. További lépcsőkben azonban — a fűtési hőelvonás után — e víz ugyanúgy felhasználható, mint a langyosabb vizek. Ez a leggazdaságosabb, s erre kell törekedni; de arra is, hogy a hőelvonás a gyógyhatást ne csökkentse. 90 C° feletti igen forró víz felhasználása és az ilyen vizet adó kút kiképzése általában különleges műszaki feladatot jelent. Használati vízként csak hőelvonás után, vagy hideg vízzel való keveréssel alkalmazható. A víz hőenergiájának szénegyen értékben való meghatározásánál 10 C°-ról történő felmelegítést, 4000 kalóriás szenet és 60% kazánhatásfokot veszünk figyelembe. Az ásvány-, hév- és gyógyvizek kémiai összetétel szerinti csoportosítása a következő (Papp Szilárd szerint): 1. Egyszerű hóvíz 2. Egyszerű szénsavas (savanyú) víz 3. Alkáih-hidrogénkarbonátos (alkálifcus) víz 4. Kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos víz 5. Klori dós (konyhasós) víz 6. Szulfátos (keserű) víz 7. Vasas víz 8. Kénes víz 9. Jódois, brómos víz 10. Rádióaktív víz. A gyógyvizet minden esetben gyógyításra kell felhasználni, egyéb felhasználása csak ezután következhet. Az ásvány-, hév- és gyógyvízkészlet meghatározása a kevés adat miatt általában nem lehetséges; ezért csak tájékoztató adatok közölhetők a legkedvezőbbnek látszó előfordulások fejlesztési lehetőségeit illetően. Vegyi készleten az ásvány- és gyógyvíz esetében a készletben lévő összes oldott szilárd alkotórész mennyiségét értjük. Ennek teljes meghatározása ma még nem lehetséges, egyes esetekben azonban megadható az ásvány- és gyógyvíz előfordulás egy adott időszak alatt elméletileg nyerhető összes szilárd alkotórészének mennyisége. Gyakorlatban hasznosítható ásványkincsről — amin most nem a balneológia! szempontból értékelt ásványtartalmat, ill. gyógytényezőt, hanem az ipari nyersanyagként felhasználásra kerülő ásványkincset értjük — csak néhány előfordulásnál, s csak egyes különleges alkatrészekkel kapcsolatban beszélhetünk. Az ásvány-, hév- és gyógyvíz utánpótlásának módját, vízjárását az előfordulás földtani viszonyai határozzák meg. — A felszínközeli rétegekből származó hideg és langyos ásvány- és gyógyvíz (pl. keserűviz, egyes kénes vizek stb.) vízjárása és vízminősége általában, a csapadék függvénye. -— A nagyobb mélységből származó, de forrásokban felszínre jutó, vagy sekély kutakkal feltárt ásvány-, hév- és gyógyvíz a hozzá keveredő, s külső tényezők hatása alatt álló rétegvíz vagy talajvíz miatt szintén jellegzetes vízjárást mutathat (pl. a budapesti Gellért-fürdő forrásainak és a Duna vízjárásának kapcsolata). A mélyebbről fúrással feltárt hévíz általában egyenletes vízszolgáltatású. Egyes esetekben azonban a kút hozama a rétegenergia csökkenése, a béléscsőben történő lerakódás, a béléscső korróziója, kisebb nyomású rétegekbe való vízszökés, vagy a sztatikus készlet fogyása miatt csökkenő tendenciát mutat. A mellékelt ..Ásvány-, gyógy- és hévizek” c. 1:500 000 méretarányú térképen feltüntettük az ásvány-, hév- és gyógyvízfeltárásra legkedvezőbb területeket és a jelenlegi előfordulásokat. Lehetőség szerint a feltárás szükséges mélységét is igyekeztünk megadni. A részletes tárgyalás során a 29. táblázatban közöljük a) a hideg, langyos és meleg ásvány- és gyógyvízelőfordulásokat, b) a hévízkutak és c) az Országos Földtani Főigazgatóság részére hasznosítás céljából átadott meddő szénhidrogén-kutató fúrások hidraulikai és műszaki adatait. (Ez utóbbiak túlnyomó többsége lakott helytől távol van, ezért általában csak mezőgazdaságilag hasznosíthatók.) A táblázatban a vízminőséget a Papp Szilárd-féle beosztás számaival jelezzük. A kutak hőenergiáját szénegyenértékben fejeztük ki. Végül a 26. ábrán a terület legfontosabb gyógyvíz- és hévízkútjait, ritkábban hévízhasznosításra 88
