Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
táblázatban alkalmazott — a vízrajzi gyakorlatban szokásos — betű szí m bó 1 u m ok értelmezése a következő: LKQ — az a vízhozam, amelynél kisebb csak vis major jelleggel fordul elő; Q szept. 99o/0 — a szeptember (mint általában legszárazabb) havi vízhozamok 99%-os tartósságú értéke. A vízmérlegben (lásd a XVII. fejezet 1.121 pántját) a gyakorlatilag teljes biztonságot követelő vízhasználatoknál ezzel a készlet- értékkel számolunk; Q aug. 85% — az augusztus havi vízhozamok 85 %-os tartósságú értéke. A vízmérlegben ezzel vetjük össze az egyidőben lehetséges összes vízigényeket; Q 95% — az a vízhozam, mely az átlagos év 18 napjának (5 %-ának) kivételével a mederben lefolyik; Q50<% — az átlagos év 182,5 napján meghaladott vízhozam; KÖQ — középvízhozam (az érkező napi középvízhozamok sokévi számtani középértéke). Táblázatunkban a hosszabb észlelési múlttal rendelkező állomásoknál ezt az értéket általában az 1931—60. időszakra vonatkozóan adjuk meg; a részletes megfigyelésibe be nem vont, vagy csak újabban bevont vízfolyások esetében elméleti úton levezetett érték lévén, időszakhoz nem rendelhető; NQio<>/0 — a 10 évenkint átlag egyszer elért, Ш. meghaladott nagyvízi hozam; NQ3% — a 33 évenkint átlag egyszer elért, ill. meghaladott árvízi hozam; NQ2% — az 50 évenkint átlag egyszer elért, ill. meghaladott árvízi hozam. NQi% — a 100 évenkint átlag egyszer elért, ill. meghaladott árvízi hozam. Az ismétlődési gyakorisághoz kötött hozamértékekkel kapcsolatban rá kell mutatnunk: a matematikai statisztika csak arra adhat feleletet, hogy változatlan éghajlati- és mederviszonyokat feltételezve, végtelenül hosszú idő átlagában mekkora egy meghatározott ismétlődési gyakorisághoz kötött árvizhozam, de nem mondhat semmit az események bekövetkezésének valószínű időpontjáról. (Sokszor határozottan megfigyelhető pl. a katasztrofális árvizeknek bizonyos halmozódása.) d) Hangsúlyozzuk, hogy a vízhozamokat — különösen, a szélsőséges értekeket — ugyanabban a szelvényben is különféle tényezők, mindenekelőtt a hazai és külföldi vízhasználatok és vízimunkák befolyásolják. A jellemző vízhozamok megadásánál (ellenkező értelmű megjegyzés hiányában) igyekeztünk az állandónak nevezhető tényleges helyzetet feltüntetni: így a megadott értékek a folyamatos vízhasználatok, szennyvízbevezetések, árapasztók hatását általában tartalmazzák. Ezzel szemben az idényjellegű vízhasználatok (pl. öntözés, időszakos ipari, vízhasználat) hatását igyekeztünk kiszűrni, tehát ezek esetében az (elméletben rekonstruált) természetes állapot megállapítására törekedtünk. Az árvízi hozamok értékeit a meder (árvízi meder) kiépítettsége, ill. állapota döntően befolyásolhatja. Itt azt a célt tűztük ki, hogy a nagyvízi értékek általában, a jelenlegi medenkiépítettsógnél jobb, de még nem gyökeresen megváltoztatott helyzetre vonatkozzanak. Az, olyan csatornáknál, amelyek rendeltetésszerűen csak árvíz idején szállítanak vizet, csak a maximális vízszállítást tüntettük fel. Az ismétlődési gyakorisághoz kötött hozamértékekkel kapcsolatban rá kell mutatnunk: a matematikai statisztika csak arra adhat feleletet, hogy változatlan éghajlati- és mederviszonyokat feltételezve, végtelenül hosszú idő átlagában mekkora egy meghatározott ismétlődési gyakorisághoz kötött árvízhozam, de nem mondhat semmit az események bekövetkezésének valószínű időpontjáról. (Sokszor határoz,ottan megfigyelhető pl. a katasztrofális árvizeknek bizonyos halmozódása.) e) A határt szelő és azt képező vízfolyások rendszeréiben a múltbeli (és a tervezett) külföldi beavatkozások megfelelő ismeretének hiánya bizonytalanságokat eredményez. A különböző tervezések során csak ritkább eseti ben van szükségünk hidrológiai adatokra épp az észlelőállomások szelvényében. Ezért elkészítettük a terület főbefogadóinak hidrológiai hossz-szelvényét is (19. sz. ábra), melyről a vízfolyás tetszőleges szelvényére leolvasható a közepes és két szélsőséges vízhozam, továbbá ezek fajlagos értékei. Végül a 20. ábrán áttekintést adunk az ország természetes vízfolyásainak fajlagos középvízhozamáról. Felhívjuk azonban a figyelmet, hogy az alföldi területeken, ahol a belvízrendszerek méretezéséhez elsősorban a lefolyás csúcsértékeinek ismerete fontos; ez az átlagos lefolyása térkép közvetlenül nem használható fel. 2.323 Hidrológiai előrejelzések Hazánkban az árvízi előrejelzések a legismertebbek. A folyami duzzasztóművek és a tározóme- denoék gátszerkezetének kezeléséhez folyamatos, naponkénti előrejelzésekre van szükség. Az öntözést és a különféle más vízhasználatokat — különösképpen ha víztározással párosulnak — a lefolyó vízhozamok és forráshozamok hosszúidejű előrejelzése teheti a szó valódi értelmében vízgazdálkodási tevékenységgé. Az 5—15 napos kisvízi előrejelzések a gázlós folyószakaszokon előfeltételei a biztonságos és gazdaságos hajózásnak. Főként a hajózási üzem tervszerű irányítását szolgálják a jégjárásra vonatkozó rövid- és hosszúidejű előrejelzések is. Néhány éve rendszeresen készülnek a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben hosz- szúidejű előrejelzések a talajvíz (lásd 2.426) és a tavak tavaszi legmagasabb vízállására, és folynak az előkészítő kutatások a mederalakulás előrejelzése terén. A TVK-egység területén ezideig a Körösök vízrendszerére készültek árvízi előrejelzési segédletek. A Körösök magyarországi szakaszain 0,5—4 nappal és 10—35 cm pontossággal lehet előrejelezni az árhullámok tetőzését, a határon túli szakaszo9 12 TVK 65
