Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
koztatásul feltünteti a jellemző vízhozamokat. A határvízfolyások vízhozamának nem az államok között megosztott, hanem a teljes értékét adtuk meg. (Az alkalmazott betűszimbólumok értelmezését lásd a 2.321 és 2.322 alfejezetekben). Vízhozamnyilvántartó állomásnak az olyan víz- méroeállomást nevezzük, ahol meghatározták a vízmérce szelvényére vonatkozó vízhozamgörbét, vagyis a vízállások és a vízhozamok közti összefüggést (rendszerint számos vízhozammérés, azaz keresztszelvényfelvétel és egyidejű vízsebességmérés alapján), időnkénti vízbozammérésekkel ellenőrzik ennék érvényességét, és a vízállásészlelések és a vízihozamgörbe segítségével megállapítják a napi vízhozamokat. A napi vízhozamadatok pontossága a vízhozamgörbe, illetőleg az egyes vízhozammérések pontosságától, az adatsor folyamatossága a vízállásészlelés folyamatosságától (pl. rajzolómércék alkalmazásától) függ. Vannak vízhozammérőállomások, amelyeken időszakonként vízhozammérést végeznek, de a vízhozamgörbét nem határozták meg, vízhozamnyilvántartást nem vezetnek. Ezek az állomások tehát csak szórványos adatókat szolgáltainak, nem pedig folyamatos adatsort. Vízhőfókmérés egyelőre csak a közepes és a nagyvízfolyások, továbbá a nagy állóvizek vízmérceállomásainak egy részén folyik. A. mérést higanyos hőmérővel, a partról, a felszínen naponta egy alkalommal reggel végzik. A hordalékmérő állomásokon, — amelyek egyben vízhozamnyilvántartó állomások is —, vízhozamméréssel egyidejűleg vett vízminták segítségével meghatározzák a lebegtetett hordaléktöménységet és hordalékhozamot, továbbá hodalékfogóval megmérik általában a fenéken görgetett hordalék hozamát is. A vízhozam és a hordalékhozam kapcsolata igen laza, ezért a hordalékhozam-adatsor megbízhatósága egészében véve csekély. Valamennyi állomás a hónap elején küldi be adatait a VITUKI-ba. de van néhány kiválasztott állomás, amely naponta, táviratilag jelent, sőt kiépülőben van az automatikus távjelző-rendszer is, amelynek 1960-ban két állomása (Rajka és Budapest) van vezetékes állandó összeköttetésben a VITUKI vízjelző szolgálat központjával. Az általánosabb értelemben vett vízjárás eddig felsorolt elméletein kívül a vízkészletgazdálkodás számára a párolgási-, csapadék- (és hó) adatok ismerete1 is igen fontos). Ezeket azonban nem itt, hanem a 2.2 Éghajlat c. fejezetrészben ismertetjük. 2.3123 VÍZMINÖSÉGVIZSGÁLATOK A felszíni vizek vízminőség-vizsgálatának célja a szennyezettség mértékének megállapítása, a szennyezés okának felderítése, továbbá a különböző vízhasznosítási célok szempontjából való minősítés. Ez utóbbi cél a vízkémiában használatos majdnem valamennyi komponens meghatározását szükségessé teszi. Pl. ivóvíz minősítésénél legfontosabb az oxigén- és nitrogénháztartás, valamint a coli-titer és a lebegőanyag, az öntözésnél az öszszes oldott só és Na%, a kazántápvíznél a keménység, stb. ismerete. Minden vizsgálatnál meghatározzák tehát a következő komponenseket: víz- hőfok C°; pH; lúgosság W°, vezetőképesség 10-6 cm-1,; összes keménység nk°; kalcium, magnézium, kálium, nátrium, vas, szulfát, foszfát, klorid, ammonia, nitrit, nitrát, oxigénfogyasztás, oxigéntartalom mg/lit. ; oxigén telítettségi %; karbonát, szabad C02, BOI5, HC03; összes száraz: anyag, összes oldott anyag, összes lebegő anyag, összes szerves anyag, oldott szerves anyag, lebegő szerves anyag, összes ásványi anyag, oldott ásványi anyag, lebegő ásványi anyag mg/lit. A vízminőség vizsgálatával egyidőben szükséges megállapítani a vízhozamot is. Esetenként szükség van különleges szennyeződések (fenol, króm, cián, stb.) ismeretére is. Vízmintákat általában hossz-szelvényszerűen (szelvényenként egy-egy pontban), különlegesebb esetekben ezen kívül kijelölt keresztszelvények- tcbb pontjában is vesznek. A hossz-szelvény mintavételi helyeit úgy jelölik ki, hogy a beömlő vízfolyások és szennyező források okozta változásokat, és a vízfolyás öntisztító képességét követni lehessen. A keresztszelvény-vizsgálatokat a szennyező források felett és alatt jelölik ki, hogy a szeny- nyeződés egyenletes elkeveredéséről kapjanak képet. A rendszeres ellenőrző vizsgálatok végzésénél a vízmintákat a felszíntől számított 30 cm mélységből veszik. Nagyobb vízfolyások keresztszelvény-vizsgálatánál esetenként, a felszíntől a fenékig mélységi mintákat is vesznek. A vízminták feldolgozását laboratóriumban végzik, erre a célra 2 liter vizsgálandó vizet szállítanak be. Helyszínen történik az oldott oxigén lecsapása, a szabad C02 és az ammonia ill. oxigénfogyasztás meghatározása. Különleges esetekben a vízminőség napi ingadozását 48 órán át óránként ellenőrzik. A jelenlegi felszíni vízminőségi ellenőrző hálózat gerince a Vízügyi Igazgatóságoknál működő 12 minőségvizsgáló laboratórium. Ezek évszakonként egy alkalommal — vagy az adottságoknak megfelelően ettől eltérően, -— tervszerűen vizsgálják a vízfolyásokat kb. 600 mintavételi helyen hossz-szelvényszerűen és kb. 20 keresztszelvényben. A meghatározásokat a VITUKI által összeállított vízvizsgálati módszerek szerint végzik, országosan egységesen. Ezeket a módszereket az Intézet a közös csehszlovák—magyar felszíni vízvizsgálatok végzésénél a Csehszlovákiában használatos módszerekkel egyeztetve alakította ki. A rendszeres felszíni vízmmőségvizsgálatok további feladatai : még több adat gyűjtése a vízminőség ingadozásának megállapítására a különböző vízhozamok függvényében, továbbá adatszolgáltatás a vízjogi engedélyek kiadásához és a meglevő, vízjogi engedélyek felülvizsgálatához, adatszolgáltatás az 1/1961. Korm. sz. rendelet végrehajtásához, végül a vízfolyások szennyvíz-terhelhetőségének megállapítása. 60
