Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
Ez a csoportosítás jelenthet ugyan nehézséget, mert pl. a miocén képződményeik néha fedőhegység jellegűen jelentkeznek, máskor pedig nem lehet őket a felső oligocéntől szétválasztani. Az oli- gocén rétegek azonban vízföldtanilag általában kedvezőtlenek és legtöbbször nagy vastagságuk folytán jól elválasztják a vízadásra kedvezőbb, eocénnel végződő és miocénnel kezdődő rétegeket. Az alaphegységek, fedőhegységek és medenceüledékek területi 'kiterjedését az 1., 2. és 3. ábra szemlélteti. E3 felszíni kristályos pata i'ü'iiii; ШШ fedett kristályos pala felszíni tengeri karbon és perm fedett tengeri karbon és perm felszíni perm és mezozoós vonulat fedett perm és mezozoós medenceatjazaf felszíni harmadidőszaki vulkánosság szerkezeti vonat ' 1. ábra. Az alaphegységi képződmények elterjedése A terület földtani felépítése nem egységes. Vízföldtani szempontból, különösen az északi fele elég kedvezőtlen. 2.111 Alaphegység A terület zöme alatt az alaphegység ókori, csak délen van triász, amire alsó jura települt. 2.112 Fedőhegység Fedőhegységi képződményeket a fúrások nem hanántoltak. 2.113 Medenceüledékek Az alaphegységre leginkább a középső miocén (tortan) települt, de csak eróziós roncsokban maradt fenn,. . A felső miocén (szarmata) már nagyabb területű, mint a középső miocén. Az alsó pannon már mindenütt megvan. A pannonban helyenként a süllyedés a 3000 m-t is meghaladta, valószínűleg itt a legnagyobb az egész magyar medelncéiben. A pannon rétegsor túlnyomóan agyag és márga, homokkal és homokkővel. A hóm okosság csak a felső pannon felső részén jelentősebb, ahol a medencék feltöltésében már a folyóvizek is resztvettek. A fúrásanyag megbízhatatlansága és ősmaradványok hiáínya miatt a felső pannon, a felső pliocén, sőt még az ópleisztocén folyóvízi üledékek elválasztása is nehéz, elsősorban a süllyedékek területén, ahol az üledéklerakódás folyamatos lehetett. Az alföldi perem folyóit a pliocén utáni egyenetlen süllyedés a mélyebb részek felé vonzotta. A süllyedékek lejtőire a durvább rétegsor, a peremtől távoli részeikre és a törmelékkúpok közti zú- gokba inkább finomszemű üledék jutott. Ezeken a helyeken a vastag, negyedkori üledéksorban csak kevés, vékony és finom szemű homokréteg van. A holocént a laposok szikesei és más vékony üledékek képviselik. 2.12 A TERÜLET TALAJVISZONYAI 2.121 A terület általános talajtani Ismertetése 2.1211 A TÁJ FOGALMA; A TÁJALKOTÓ FÖLDRAJZI TÉNYEZŐK A táj önálló, meghatározott, állandó fejlődésbe.’, levő természeti egység, mely a tájalkotó tényezők együttesének hatására alakult ki. A természeti táj 39
