Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
A vízparti üdülés megindulása nyomán — főleg Gyula térségében — 8 üdülőépület létesült. A Körösök szabályozása folytán a vidék eredeti táj-jellege nagy változáson ment át és csak itt-ott maradt meg egy-egy a szabályozásnak kevésbé alávetett mederszakasz, vagy holtág mentén valami a régi táj-jellegből. Ilyen természetvédelmi objektum számbamenő részek a szarvasi holtmeder mellett elterülő arborétum és a gyulai kastélypark. Szociális és népegészségügyi szempontból felbecsülhetetlen jelentősége van a vízparti üdülés, fürdés és vízisportok fejlesztésének. Fejlődő szocialista társadalmunk kötelességének tartja a védett területek fokozottabb gondozását és új területeknek a védelembe való bevonását is. A fejlesztési terv elkészítésénél felhasználásra kerültek az illetékes intémények által a távlati fejlesztésre vonatkozóan készített tanulmányok és a fejlesztési igények jelentkezíése. Békéscsaba, Gyula és Szarvas esetében vízparti üdülőtelepek kijelölése van tervbe véve a saját nyaraló, illetve vikendházak létesítésére irányuló igényekre is tekintettel. A sporthorgászat fejlesztését propagálással és az új halászati törvény adta lehetőségek kihasználásával kell eszközölni, horgásztanyák számának és szintjének emelése mellett. A természetvédelem keretterve új területek védetté nyilvánítását veszi tervbe. A fejezet szerint tervezett munkák összes költsége: 2.214 Xöbbfeladatú vízgazdálkodási nagylétesítmények összefoglalása A Körösvidéken jelenleg három vízgazdálkodási nagylétesítmény van, úgymint: a) a Fehér-Körös medrében a Gyulai Duzzasztómű az Élővíz csatornának vízellátására, Gyula—Békéscsaba és Békés városok szanitáris érdekeltnek kielégítése, valar- mint a csatomamentá ipari vízellátási és öntözési szükségletek biztosítására. b) A Bokányi Duzzasztómű és Hajózsilip a Hármas-Körös 5,3 fkm. szelvényében a kisvízi hajózás biztosítása érdekében a folyó alsó 37 km hosszú szakaszán. c) A Békésszentandrási Duzzasztómű, Hajózsilip. Hortobágy—Berettyó Torkolati árvízkapu, mely 1937—1942 között épült a Körösök további csatornázásának jegyében a hajózás és öntözővíz- kivétel érdekében. További 67 km hosszban, Békésig, ill. Körösladányig teszi lehetővé a körösi kisvízi hajózást. A további fejlesztés elsősorban az öntözések vízellátásának biztosítására szükséges, de szolgálja a tiszai körforgalmi hajózóút megteremtésének céljait is. Két további vízlépcső megépítése lett tervbe véve. jait is. Két további vízlépcső megépítése lett tervbe véve. 1. A Kettős-Körös 117 fkm szelvényében 87,00 m. A. f. duzzasztással az öntözővízkivétel és tározás érdekében, egyelőre hajózózsilip nélkül, mert az eddigi hajózási forgalom nem mutat gazdaságos jelleget. A fellendülő víziúti forgalom érdekében a hajózózsilip egyidejű megépítése is tervezett, mert 2. A Sebes-Körös 13,5 fkm szelvényében Körös- ladánynál 84,70 m A. f. duzzasztással. Itt már a a vízlépcső tulajdonképpen a Berettyó csatornázás első szakasza is. A meglévő Békésszentandrási Vízlépcsőnek víz- erőműteleppel való kibővítése is tervszerű, mert 50 m3/sec vízmennyiségnek a Tisza, III. csongrádi bögéjéből való felfelé szállítása csak egy reverzibilis csőturbinatelep segítségével lehetséges. A Tisza III. vízlépcső helyednek a Hármas-Körös torkolata felett tervezett elhelyezése szükségessé teszi a Bokányi Duzzasztómű átépítését, korszerűsítését is. A tervezett nagylétesítmény-fejlesztés beruházása megoszlik az öntözés, víziközlekedés és energiatermelés között. 2.215 A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai A Keretterv a Körösvidék és a szomszédos Román Népköztársaság összefüggő vízgyűjtőterületének vízgazdálkodási kölcsönhatásait nem az összefüggő vízrendszerek egészében vizsgálja, hanem csupán mindkét ország területén egy meghatározott keskeny zónában, az ún. vízügyi határzónában észleli. Ez a módszer a két ország által kötött vízügyi egyezmény szelleméből folyik és 10 éves gyakorlat alakította ki. Az országhatár által megbontott vízgyűjtőterületekből hátrány általában a vízfolyás szerint alsó fekvésű félre származik. Ezek a hátrányok árvízvédelmi, belvízvédelmi és vízhasznosítási vonatkozásban nagy mértékben jelentkeznek. A határt képező és a határt szelő vízfolyások és csatornák kérdését az első világháború befejezése után a Trianoni szerződés kielégítően rendezte, de a második világháború befejezése után, 1950-ben megkötött kétoldali magyar—román vízügyi egyezmény már csak a határvizekre és a határ által átmetszett vizekre vonatkozó műszaki kérdések szabályozására jött létre, térbehleg a határzónára redukálva. Az egyezménynek a Körösvidéket érintő ren delkezései : A belvízrendszerek román területi részéről a belvízlevezetés mérve magyar területre 40 lit/s/km2 fajlagos lefolyásnak megfelelő mennyiségben történik. A belvízvédelemre vonatkozó 1954. évi közös szabályzatban minden határt szelő belvízi csatornára nézve megállapítást nyert a határszelvényben lefolyó víz mennyisége és annak lefolyási szinte je. Közös érdekűvé nyilvánították azon szivattyú- telepeket, amelyek román területről származó vizet is emelnek át aszivattyúzási és fenntartási költségeknek a terület arányában történő viselése mellett. Az 1952-ben elfogadott közös Árvízvédelmi Szabályzat megállapítja a felek kölcsönös kötelezettségeit árvízveszély esetére és szabályozza az együttműködést. A két fél közötti állandó kapcsolatok biztosításiára területi szakértő-összekötőket neveztek ki, akik gondoskodnak területeiken a vegyesbizottsági határozatok végrehajtásáról. A fő kapcsolat az ár- és belvízvédekezésre szorítkozik. Egyéb vízgazdálkodási ágazati kapcsolat vagy nincsen, vagy alárendelt jelentőségű. Az öntözést illetően 315
