Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
terheli (1,18 m3/s), míg a többi egységen az egyéb vízgazdálkodási ágazatok vízigényéhez viszonyított aránya változatlanul a legkisebb marad. Utóbiak- nál is a tározással növelt felszíni készletet terheli. 2.34 VÍZMÉRLEG 1980-BAN A 12. sz. TVK területén — a vízigénylők zöme 1980-ban is mezőgazdasági vízhasználat lévén — csak az augusztus havi mérleg mértékadó, ezért összefoglalóan csak ezt ismertetjük. 2.341 Vízmérleg a felszíni vizekre Általában megállapíthatjuk, hogy a felszíni vizek mérlege szerint a 12. sz. Területi Vízgazdálkodási Keretterv vízkészletgazdálkodási szempontból — figyelembevéve a 2.31 pontban leírtkat — reálisnak mondható: az 1980. évi mérleg egyik vízgazdálkodási egységre sem mutatott ki 100 %-ot meghaladó elméleti kihasználtságot, viszont teljesen kimeríti a tervezett — s részben a tervben nem is előirányzott — vízpótlási lehetőségeket. Részletesen: A 12/a részterület (a „helyi vizek”) vízmérlegének az elenyésző kis készletek és igények miatt nincs jelentősége. A Kettős-Körös és a Sebes-Körös 1980. évi vízmérlege egyensúlyban van ugyan, azonban magukban foglalják a 2.31 pontban leírt átkönyvelések alapjául szolgáló feltételezéseket. A feltételezett vízemelések elmaradása a Kettős-Körös esetében 1,4 m3/s, a Sebes-Körös esetében pedig mintegy 0,4 m3/s, vízhiányt okoznának, a Kerettervben előirányzott öntözésfejlesztések igényének kielégítése tehát csak e feltételezett vízpótlások megvalósulása esetén biztosítható. Hangsúlyozzuk, hogy a Keretterv szerinti öntözésfejlesztések csak a kimutatott vízpótlási igény kielégítése mellett valósíthatók meg. Hasonló megállapításra jutunk a Hármas-Körösnél is: vízmérlegünk szerint 1980. évi (zömmel öntöző-) vízigényei csak a Keleti Főcsatornából a jelenlegi 12 m3/s-nyit további 3,2 m3/s-mal (L. a 12: XVII. 4. sz. táblázat 1. sz. megjegyzését) meghaladó vízpótlás megvalósulása esetén elégíthetők ki. Megjegyezzük, hogy a közvetlenül a Hármas-Körös ksézletét fogyasztó öntözéseknek a Kerettervben 20 évre előirányzott fejlesztése jelentéktelen ugyan, azonban a Kettős- és Sebes-Körösre támaszkodó, viszonylag jóval erőteljesebb fejlesztések e folyók készletét annyim igénybe fogják venni, hogy nemcsak hogy nem egészíthetik ki a Hármas-Körös készletét, hanem még terhelni is fogják azt. (Lásd a békési duzzasztónál feltételezett vízemelést.) Hangsúlyozzuk, hogy a vízmérlegünk feltételezi a külföldről érkező folyók vízkészletének e hasznosulás arányában megállapított országok közötti megosztását. 1980 éven túli fejlesztés csak a tiszavölgyi víz- pótlórendszer teljesítőképességének további növelése mellett (a 12. sz, TVK szempontjából elsősorban a Duna—Tisza Csatornával átvezetett Duna- vízzel) lesz lehetséges. 2.342 Vízmérleg a felszínalatti vizekre A talajvízre készített mérlegünk összesítve 46%- os kihasználtságot mutat ugyan, de ez nem tükrözi a reális képet. Ha minőségi bontásban vizsgálódunk, azt tapasztaljuk, hogy mind az A, mind а В minőségű vizek esetében az elvi kihasználtság gyakorlatilag 100 %-os. Ez a korántsem megnyugtató eredmény arra készteti a készletgazdálkodót, hogy — bár előzetes becslések szerint az igények valószínűleg kielégíthetők lesznek — a talajvízkészletet terhelő létesítmények telepítése előtt gondos feltáró-kutató munkával kell megnyugtatóan meghatározni a kitermelhető készletek nagyságát. A rétegvízkészlet átlagos kihasználtsága 24 %, igen jelentős érték, Különösen jelentős a 12/C részterület kihasználtsága (48 %), mely figyelembevéve a mélységi készletmeghatározásnál fennálló nehézségeket — lásd a 2.301 pont alatt mondottakat — a megengedhető terhelés maximális1 határán van. A 12/A és 12/B részterületeken további vízigények kielégítésének megvannak a lehetőségei. 2.4 Nagytávlati vízmérleg Kerettervünk az öntözés nagytávlati (1980. utáni) vízigényére vonatkozóan is tartalmaz irányértékeket. A többi vízgazdálkodási ágazat 1980. utáni fejlesztése tervezéssel ma még nem követhető részletesen. „Nagytávlati vízmérlegünk” rendeltetése éppen ezen 1980. utánra tervezett igény kielégítési lehetőségének vizsgálata, s ezzel a nagytávlati elképzelések realitásának ellenőrzése. A mintegy 50 éves időszakra készülő „nagytávlati vízmérlegében — az 1980. évitől eltérően — elvileg talán indokolt lenne a készletek természetokozta és az emberi tevékenység — talajművelés, erdőgazdálkodás, a terméshozamok növelése, stb. — járulékos hatásaként jelentkező megváltozásának felbecsülése. Hogy ezeket itt sem vettük figyelembe, annak oka hasonló a „távlati vízmérlegénél előadottakhoz: e hatások mértéke előre gyakorlatilag nem becsülhető s az egyéb bizonytalanságok mellett amúgyis elhanyagolható. A halmozódott bizonytalanságoknak (pl. a fokozottan ismeretien külföldön tervezett beavatkozásoknak, stb.) és a feladat természetének megfelelően, „nagytávlati vízmérlegünk” (12:XVII. 6—8. melléklet) az előző kettőhöz viszonyítva, erősár egyszerűsített felépítésű: minőségi bontás nélkül, csak a felszíni vizekre és — csak öntözésből származó többletigénnyel számolván — csak augusztus hónapra készült. Mind a hasznosítható készlet, mind az igények tekintetében az 1980. évi mérleg adatait tekinti kiindulási alapul. Növelő tagként — terv híján önkényesen — a Sebes-Körös és a Kettős- Körös völgyében mintegy 13 m/s, a Hármas-Körösnél pedig további 8 m/s vízpótlást irányoztunk elő. Ez azt jelenti, hogy a területünkön 1980 utánra 287
