Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
keménysége 25 nfc° alatti, továbbá a domináns anion és kation alapján öntözésre alkalmas típusú, akkor mindenre (ivóvíz céljaira is) alkalmasnak ítéltük. Magasabb S03-tartalom, vagy keménység esetén a talajvizet ivóvízellátáshoz már alkalmatlannak minősítettük, végül a kedvezőtlen típusú talajvizeket csak ipari célra alkalmazhatónak osztályoztuk. Teljesen használhatatlan minőségű talajvizekkel tehát nem számoltunk. 2.2123 A RÉTEGVÍZ A rétegvíz kitermelhető mennyiségét földtani tájegységekre bontva és azon belül víztartó-szintem ként igyekeztünk meghatározni. Ez a tájékoztató jellegű érték részben az utánipótlódó, dinamikus készletet, részben a sztatikus készlet egy részének felhasználását is magában foglalja. A vizsgálatok során, természetesen igyekeztünk a rétegvizeket elválasztani a talajvíztől, ill. karsztvíztől. Ez, sajnos, nem minden esetben sikerült, de az egybefonódások nem okoznak számottevő hibát. A vízmérleg célját tartva szemelőtt, csak a hidegvízkészletet, vagyis a felső 400—500 m mélységig terjedő rétegekben található vizeket vettük figyelembe. A termálvízkészletet a II. „Természeti adottságok.. Területi vízkészlet” c. fejezet, ill. a 2.2125 pont, a termálvízmérleget pedig a 2.2325 pont külön adja meg. A rétegvízkészlet minőségi megosztását a vízmérleg szempontjából nem készítettük el. Feltételeztük ugyanis, hogy minden rétegvíz megfelel — legfeljebb kezelés után — ivóvíznek & ipari víznek. (Öntözésre csak elenyésző mértékben használják és ennek fejlesztése nem is kívánatos.) Ezért minden rétegvizet „A” kategóriába, soroltuk. A rétegvíz-készlet tájegységeinek határai nem követik a TVK-egységek határait; ezért a szomszédos területek rétegvizei összefüggenek. A rétegvízfcész- let megosztását a területarányok és a szétosztott területrészeken levő vízadószint-gyakoriságok alapján végeztük el. Tekintettel arra, hogy a rétegvízkészlet rendesen, csak az előfordulási helyén, vagy annak egészen szűk környezetében termelhető ki, a fenti megosztás okozta hiba sokkal kisebb, mint amit magának a vízkészletnek a meghatározásánál elkövethettünk. Ennek megfelelően a 12. sz. TVK- egység rétegvízkészletét kereken 3 m3/s-ra lehet tenni. 2.2124 A KARSZTVÍZ A 12. sz. TVK területén karsztvíz nincs. 2.2125 AZ ÁSVÁNY-, HÉV- ÉS GYÓGY VÍZKÉSZLET Az ásvány-, hév- és gyógyvíznek, ennek a tulajdonképpen három különböző vízfajtának még nagyságrendi készletbecslése is 'nagyon nehéz feladat. Ezért egyrészt egyszerűsítésiekre, másrészt sokszor feltevéseikre vagyunk utalva. Így nem foglalkozunk a hideg és langyos gyógyvizekkel, mert általában helyi jellegűek és számottevő mennyiséget nem képviselnek. A 35° C alatti — langyos — vizek készletét a hideg vizek mérlegénél egyébként is figyelembe vesszük. A 25—35° C közötti gyógyvizek készletét már itt becsüljük meg. A közölt adat azonban csak tájékoztató jellegű, mert lényegében nem áüapítható meg, hogy mennyi belőle az utánpótlódó készlet és menynyi az alapkészlet-fogyasztás. A melegvizek — amennyiben nem meleg karsztvizek — már alig rendelkeznek utánpótlódással. Ezért becsléseink inkább csak arról tájékoztatnak: milyen mértékben javasoljuk az egyes víztartókat megcsapolni, hogy kimerülésük ne legyen gyors, hanem évtizedekig tudják az igényeket zavartalanul kielégíteni. A 35° C feletti héwizeket két alapvető csoportba sorolhatjuk, éspedig az alap- és fedőhegységekből, továbbá a medenceüledékekből származó hévvizekre. Az első csoportba általában karsztos jellegű, vagy lejtőtörmelékből származó hévvizek, a másikba pedig rendesen homokkőből, ritkán homokból kilépő vizek tartoznak. Mai ismereteink szerint geológiai időkben gondolkodva, mindkettőnek, de elsősorban az alap- 'és fedőhegységi vizeknek van, utánpótlásuk. Műszaki szempontból azonban ezeket — néhány .sajátos terület kivételével, — gyakorlatilag utánpótlás nélkülieknek kell tekintenünk s így a készletmeghatározás feladata megint olyan irány- értékek adása, amelynek hasznosítása meüett évti- zedekre-évszázadokra elegendő lesz a készlet. Hangsúlyozni kell, hogy a rendelkezésre áüó kevés adat miatt a készletek meghatározására még nincs mód, csak tájékoztató adatokat lehet megjelölni a legkedvezőbbnek látszó előfordulások fejlesztési lehetőségeit illetően. A meleg- és héwizék a terület általános és helyi sajátságainak megfelelően a legkülönbözőbb össze- tételűek lehetnek. Ezek közül keiről ki az ásvány- és gyógyvizek döntő többsége is. A készletbecslésnél ezért csak a ténylegesen feltárt víz minősége alapján lehet sorolni a készletfajtát. A sztatikus és dinamikus készlet mellett az ásvány-, hév- és gyógyvizeknél még a vegyi készlet meghatározásának a kérdése is fel szokott merülni. Ezzel itt nem foglalkozunk, — tekintettel a meghatározás jelenlegi leküzdhetetlen nehézségeire, másrészt arra a veszélyre, hogy a gyógyítás és népegészségügy szolgálata elsikkadhatna, és helyette egyesek vegyi bányának tekintenék a termális vizeket. 2.22 a vízfelhasználás шо-ban 2.221 A vízhasználatok adatainak begyűjtési módja és megbízhatósága A felhasznált vízmennyiségek adatai általában a helyi vízhasználó szervek többnyire mérések alapján szolgáltatott hivatalos jelentéseiből származnak. A kisebb vízkészletfogyasztóknál mérési lehetőség hiányában becsült adatokra lehetett csak támaszkodni, melyek szakszerű helyszíni eüenőrzése csupán részben volt biztosítható. 36 12 TVK 281
