Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
XVI. fejezet. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai
nyezésektől, illetőleg a víz tisztasága érdekében foganatosított intézkedésektől. Hátrányos a Körösvidék helyzete még azért is, hogy az itt végbemenő nagyarányú hordalék lerakodás következtében drágább a mederfenntartás. Nem- közömbös tehát, hogy a szomszédos ország területén történik-e beavatkozás a hordalékmozgatás csökkentése céljából. Mindezek a tényezők döntően befolyásolják a Körösvidék vízgazdálkodását. A felsorolt példák kimerítően szemléltetik és bizonyítják annak a szükségességét, hogy az országhatár által megosztott közös vízrendszereken az érintett országoknak vízgazdálkodási tevékenységük kifejtése során egymás érdekeire is tekintettel kell lenniök. Gyakorlatilag ez úgy volna leginkább megvalósítható, hogy a kölcsönös vízgazdálkodás biztosítása érdekében a Körösök vízgyűjtő területrészei az állami határoktól függetlenül, egységesnek tekintendők. 2.2 A jelenlegi helyzet vizsgálata Az előző pontban felsorolt összefüggések megkövetelik, hogy Magyarország és a szomszédos Románia között a Körösökre vonatkozó vízügyi együttműködést olyan megállapodások szabályozzák, amelyek a természetes vízrajzi egység adottságát és az ezáltal támasztott együttműködés követelményét figyelembe véve az alapvető érdekeket kellőképpen biztosítsák. A magyar—román vízgazdálkodási kapcsolatokat, nevezetesen a Körösvidéket illetően is a közös érdekű kérdések tárgyalása során a közös érdekű vízügyi problémák megoldásának elbírálásánál úgy járnak el, mintha országhatár nem létezne és a szó- banforgó vízrendszert egységesnek tekintik. A Körösvidék vízgazdálkodási, helyesebben vízépítési problémáinak a megoldása a kihatásokat előidéző jelenségek, illetőleg a hatás megnyilvánulásának a vizsgálatát célzó tevékenység is, csupán a bevezetésben részletesen már ismertetett, úgynevezett közös érdekű vízügyi határzónára korlátozódott. A Körösök vízgyűjtőin belüli térbeli korlátozás természetesen nem eredményezhet a Körösvidék részére olyan gyümölcsöző és az érdekeket kölcsönösen, tárgyilagosan figyelembe vevő vízgazdálkodási együttműködést, sem a jelen állapotra, de különösen a jövőben bekövetkező tervszerű fejlesztésre nézve, mintha a Körösvidék vízügyi problémáinak vizsgálatát az egységes vízgyűjtőterület szemszögéből és az érdekek közösségének az elvéből kiindulva végeznék. 3. A KÖRÖSVIDÉK VÍZGAZDÁLKODÁSI NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK HELYZETE ÉS FEJLŐDÉSE A Körösvidék és csatlakozó szomszédos román területi részek közötti vízügyi kapcsolatot a vízügyi viszonyok államhatártól független egységéből kiindulva, az érdekek és szerzett jogok védelmében, a Trianoni Békeszerződés állapította meg, az államok közötti vízügyi együttműködés alapelveinek megfelelően. Ezekre figyelemmel jött létre a Körösvidék vízügyi viszonyainak szabályozása, a magyar—román határ által kettészelt ármentesítő társulatok felszámolása tárgyában Bukarestben 1924. április 14-én aláírt magyar—román Vízügyi Egyezmény keretében. Ennek az Egyezménynek az alapján rendezésre kerültek a megosztott Sebes-, Fekete- és Alsó-Fehérkörösi társulatok személyi és dologi ügyei, a további együttműködés szabályozása mellett. Nem volt kielégítő azonban ebben az időben a körösvidéki ár- vízvédelmi együttműködés, aminek káros következménye magyar területen súlyos károkat okozó 1930. és 1934. évi ismételt elöntések voltak. Ez a tény a magyar felet önálló védekezésire késztette, így a Körösvidóken a határ mentén lokalizáló gátrendszer épült. A második világháború kezdetén a politikai viszonyok alakulása miatt egy időre a magyar—román vízügyi kapcsolatok megszűntek. Űjrafelvételük 1947-ben indult meg. A vegyesbizottsági ülésszakok az 1950-ben megkötött új egyezményig főleg a Körösök árvízvédelmi problémáit, valamint e vidék belvízlevezetósét érintő problémákat, végül ugyancsak e vidék vízhasznosítási egyes részlet- kérdéseit tárgyalta, kevés eredménnyel. Az új egyezményt 1950. évi december hó 5-én írták alá a felek meghatalmazottai Bukarestben. Az egyezmény a magyar—rom án határvizekre és a határ által átmetszett vizekre vonatkozó műszaki kérdések szabályozására jött létre. A Körösvidék vízügyi kapcsolatait illetően ennek az egyezménynek a jellemzője, hogy főleg részletrendezésekre terjedt ki, az összefüggésekre tekintet nélkül. Alkalmazását megelőzően bizonyos megállapodások történtek. Az árvízi biztonság érdekében román területen felújították a Felfogó csatorna és a Körösök árvízvédelmi töltéseit. A belvizek akadálytalan lefolyásának biztosítására 42 helyen 50—50 m szélességben átvágták a határtöltést és megállapították közös terv alapján, hogy a Fekete- és Sebes-Körös közötti vízgyűjtőterület román szakaszáról a belvizeket, a természetes folyási iránynak megfelelően magyar területen kell levezetni. Az egyezményben rögzítették azt a vízmennyiséget, amelyet a Sebes-Körös vizéből a Felfogó csatorna és Ugrai tápcsatorna, valamint az Inándi csatornán keresztül a magyar fél körösvidéki vízhasználatai részére kap megfelelő vízdíj és fenntartási hozzájárulás ellenében. Az egyezmény alkalmazását a magyar—román vízügyi műszaki vegyesbizottság eszközli rendes évi ülésszakai keretében. A körösvidéki közvetlen kapcsolatot a nagyváradi román vízügyi szervekkel, a Magyar—Román Víz270
