Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
VII. fejezet. Halászati vízhasznosítás
1.2 A múlt és a jelen 1.21 A TERMÉSZETES VIZEK HASZNOSÍTÁSÁNAK MÚLTJA ES JELENE Jelen TVK I. fejezetében már rámutattunk arra, hogy a Körösvidéken a vízfolyások rendezése előtt nagyarányú halászat folyt, mert a kialakult állapot a halállomány fejlődése és szaporodása szempontjából igen kedvező volt. A Körösök mederszabályozása, árvízvédelmi töltéseinek létesítése, a területi belvízrendezés eredményekként megszűntek a kedvező ívó- és haltáplá- léktermő árterületek. A víztükör mind kisebb területre zsugorodott, miáltal a halállomány visszafej- lődési folyamata indult meg. • Ma a Körösvidék természetes vízfolyásainak víztükörfelülete —• közepes vízállás mellett — kereken 2900 ha kiterjedésű, beleértve a mintegy 600 ha terjedelmű holtági, ill. ér- és csatoma-vízterületet is. A halállomány védelmét a múlt század végén megalakult halászati egyesületek tekintették a feladatuknak, a nyíltvízi halászat pedig egyéni bérleti formában nyert lebonyolítást. A Körösvidéken, kisebb-nagyobbmérvű állami támogatásai, sikerült a halászati egyesületeknek elérniük a halállomány egységes fejlődését a nyíltvizekben olyannyira, hogy halászati vonalon a Körösöket halban gazdag vizek között tartják nyilván. Ennek az állapotnak a kialakulását elősegítette az a tény, hogy a Körösök még ma is az ország legkevésbé szennyezett vizeinek számítanak, A felszabadulási időszakban az egyéni halászati bérleti rendszert a szövetkezeti halgazdálkodási és bérleti rendszer váltotta fel. A Körösvidéken 1945- ben megalakult két I. típusú szövetkezet: az ún. „Kettős-Körös Halászati Szövetkezet” és a „Hármas-Körös Halászati Szövetkezet”, 1952-ben fuzionált és „Gyomai Viharsarok Halászati Termelő- szövetkezet” néven III. típusúvá alakult. Ma az említett szövetkezet és a csongrádi „Haladás” Halászati TSz hasznosítják a Körösöket, a kapcsolódó holtágakat és csatornákat. A Körösök halutánpótlását a „Viharsarok” Halászati TSz Simaháti ivadéknevelő tava biztosítja, A nyíltvízi haltenyésztésre jellemző adatokat a 2.41 táblázat tartalmazza. 1.22 A TÓGAZDASÁGI HALTENYESZTËS MÚLTJA ÉS JELENE Amint a vízrendezés nyomán bekövetkezett szénahozamcsökkenést öntözött rétekkel, úgy a halállomány csökkenését is a Körösvidéken belterjes tógazdasági haltenyésztéssel igyekeztek pótolni. Elősegítették ezt az igyekezetei a Körösvidéken lévő nagykiterjedésű szikesek, amelyek igen alkalmasak tógazdaságok létesítésére. Időrendben az első halastavakat 1894-ben építették Biharugrán, majd elért eredményeken felbúzdulva, Biharugra. környékén és a Körösvölgy egyéb alkalmas területrészein. A két világháború a Körösvidék halastógazdálkodását igen kedvezőtlenül befolyásolta, sőt erősen visszafejlesztette. A felszabadulás után nagy lendülettel újra megindult a tógazdasági haltenyésztés'. Ez nagymértékben volt köszönhető a Halgazdasági Tröszt egységes irányításának, a Haltenyésztési Kutató Intézet tanácsadó munkájának és végül a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló kormányhatározatnak. A Körösvidéken jelenleg meglévő tógazdaságok termelőszövetkezetek és állami gazdaságok kezelésében vannak. A rájuk vonatkozó jellemző adatokat a 2.42 táblázat tartalmazza. Az egyes tógazdaságokat az alábbiak szerint ismertetjük. : 1. Biharugrai Állami Halgazgaság. Alapja az 1894-ben létesített első halastó, mely tudomásunk szerint 1911-ig 403 ha kiterjedésig bővült, Corchus Béla örökösei kezelésében. Ezt a halgazdaságot 1945-ben a biharugrai Halászati Szövetkezet, 1946- ban pedig az Állami Halgazdaság vette kezelésbe 1014 ha területtel. Vízellátása a román területi Felfogó-csatomából az ugrai tápcsatorna révén történik. A vízdíj ellenében beszerzett tápvízzel való okszerű gazdálkodás érdekében vízforgatásos rendszer érvényesül, némi vízutánpótlással a Begécsi tározóból. Lecsapolás az Ugra-Szilasi és Simatói I. csatornák közbejöttével a Holt-Sebes-Körösbe történik. Jelenlegi területe 1024,8 ha. 2. A Vizesfási Á. G. halgazdaságát Békés községtől keleti irányban a Gyepes csatorna mentén 1952 —54. években a békési „Vörös Csillag” TSz építette. Táplálása a Gyepesből, lecsapolása pedig az V/2 belvízcsatorna közbejöttével ugyancsak a Gyepesbe történik. Kiépített területe 20,6 ha. A gyomai „Viharsarok” HTSz halastavai: 3. Köröstarcsa, Simahát, ívó- és nyújtótó 1954- ben létesült a Kettős-Körös folyó mellett, amelyből táplálása, lecsapolása pedig a III/l. sz. belvízcsatornába történik. Kiépített területe 20 ha. 4. Köröstarcsa—Gácsháti halastó 1959-ben épült. Vízellátása a III/16. sz. belvízcsatornából történik, lecsapolása pedig a III/11-a csatornán keresztül. Kiépített területe 58,2 ha, 5. Zsadányi halastó 1954-ben létesült és a zsadá- nyi „Petőfi” TSz építette. A községtől keleti irányban, fekszik, a Begécsi tározó mellett, amelyből a vízellátása történik. Lecsapolása a Toprangyos— Korhány csatornán keresztül megy végbe. Kiépített területe 12,5 ha. 6. A békési „Szabadság” TSz halastava 1954-ben létesült a Kettős-Körös jobbpartján, a községtől keleti irányban. Vízellátása az V. belvízcsatornából, lecsapolása pedig az V/d belvízcsatornába történik. Kiépített területe 7,9 ha. 7. A Szarvasi Kísérleti Tógazdaság tavai Bikfi- zug, Iskolaföld és Horvátpuszta területrészeken létesültek. Vízellátásuk és lecsapolásuk a Szarvas— Kákái és a Malomzugi Holt-Körösökkel kapcsolatos kísérleti célkitűzések megvalósítását szolgálják. Összes területük 312 ha, amelyből jelenleg 81 ha üzemel. 8. A Szarvasi A. G. tógazdasága a Kákái 1. sz. öntözőcsatornából táplálkozik és a Dögösi Haiti Köröságba csapolható le, a 4 tóból és 11 telelőből áh. Kiépített területe 63,0 ha. 170
