Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
Árvízvédelmi szervezet Az árvízvédelmi töltés építések kezdeti időszakában — bízva azok hatékonyságában — nem fordítottak gondot az árvízvédekezésre. A meglepetésszerű elöntések és az emelkedő árvízszintek ráirányították a figyelmet a védekezés szükségességére és az árvízvédelmi szervezet létesítéséhez vezettek. Az 1870-es évek után gátőröket alkalmaztak, kiépítették a telefonhálózatot és megszervezték az árvízvédelmi szakaszokat. A múltban az árvízvédekezést is a társulatok látták el, néha egymástól függetlenül, elvétve egymás érdekei ellen. A jelenben az árvízvédekezés vízügyi műszaki és közigazgatási feladat, amelyet megfelelő eszköz és anyagi felkészültség mellett, szervezett formában, szakszerű irányítás mellett látnak el. Az árvízvédekezés felelős irányítója a területi vízügyi szerv vezetője, a területi védekezés az árvízvédelmi szakaszok útján történik, a rendelkezésre álló eszköz, anyag és munkaerő felhasználásával. A Körösvidék árvízvédelmi öblözetei összesen kilenc árvízvédekezési szakaszra tagozódnak, ezek tovább tagozódnak összesen 47 gátőrjárásra, amelyek az árvízvédekezési szervezet legkisebb egységei, végső fokon a területi védekezés végrehajtói. A védekezés érdekében nélkülözhetetlen hírközlés biztosítására a Körösvidéken összesen 369,3 km hosszúságú árvízvédelmi telefonhálózat épült ki. Az árvízvédelmi szervezet helyi hiányosságaként kell elkönyvelni azt a tényt, hogy az árvízvédelmi öblözetek gátőrtelepein a segédőri és árvízvédekezési betanított munkás csoportok elhelyezési lehetősége általában nincsen biztosítva. 1.22 FOLYÖK ÉS TAVAK SZABÄLYOZÄSÄNAK MŰLTJA ÉS JELENE A Körösvidéket illetően a területi Keretterv e pontjában csak a folyók szabályozásáról lesz szó, mivel a területe tavak nincsenek . A folyók szabályozását a területen az 1820-as években kezdték meg az árvízmentesítés elősegítése érdekében. Először eltávolították a medrekből a vízlefolyási akadályokat, azután átmetszéseket létesítettek, ezzel a folyók esésviszonyait javították és szükség szerint új mesterséges medreket létesítettek. Mindezeknek a munkáknak fő célja az volt, hogy a Körösök árhullámai, a Tiszáét megelőzve vonuljanak le, elősegítsék a mederbeágyazódást és csökkentsék a lefolyási vízszintet. Az alábbiakban külön-külön ismertetjük röviden az egyes folyókon végzett szabályozási munkákat és azok kihatásait: 1. Fehér-Körös A vízlefolyás meggyorsítása érdekében az erősen kanyargós medervonal megrövidítésére törekedtek. Ezért Gyulavárinál egy nagyobb átmetszést létesítettek. Majd Gyula város árvízvédelme érdekében az 1870-es években Gyulaváritól Békésig terjedő 19 km hosszúságú új medret ástak. Ez a mesterséges meder azonban nem fejlődött, miért is a Fekete-Körössel való egyesüléstől Gyulaváriig 1897 —98 és 1915—17 evekben kotrást kellett végezni 1,0—1,5 m mélységig. A mesterséges meder nem hajlamos az elfajulásra, partbiztosítást csak a gyulai duzzasztó feletti kanyarban kellett végezni. Az árhullámok levonulása zavartalan ugyan, de jeges árvíz idején a hidak pilléreinél és a gyulai duzzasztónál jégtorlasz képződik. Hordalék lerakódás a gyulai vasúti hídig észlelhető. A Fehér- Körösön mederszabályozási művek nem épültek, a folyó nem hajózható. 2. Fekete-Körös A Fekete-Köröst Doboz község felett mesterséges meder létesítése útján egyesítették a Fehér-Körössel. A nagyvízi szabályozás során az országhatárig terjedő szakaszon hat mederátmetszést hajtottak végre. A meder beágyazódása az átmetszések ellenére sem történt meg, ezért 1901—1914 között újabb két mederátmetszést létesítettek és a remetei híd feletti szakaszon 1—1,5 m mélységű kotrást végeztek. A kanyarokat cölöpsoros rőzseművekkel biztosították, de a folyó ezeket a szabályozási műveket idővel kikezdte, a művek tönkrementek, ezért az árvízvédelmi töltések védelmére 11 helyen, — kereken 3000 m hosszban — partvédőművek épültek. Az árvíz és jéglevonulás zavartalanul megy végbe, a homokos hordalék lerakódása a remetei közúti híd és a sarkadi cukorgyári vízkivétel környékén fordul elő. A cölöpsoros rőzseművek tönkremenetele után mederszabályozási művek nem épültek, a folyó nem hajózható. 3. Kettős-Körös A nagy vízi szabályozás során a folyó hosszát 16 mederátmetszéssel 21,52 km-rel rövidítették. Ugyanekkor részben módosították az árvízvédelmi töltések vonalvezetését is. A folyó jobb partján öt helyen — összesen 4000 m hosszban — partvédőműveket építettek a töltés biztonsága érdekében. Az árhullám és jéglevonulás a folyón zavartalan. Hordalék lerakódás jelentősebb mértékben csak a dobozi híd alatti és feletti 4 kilométeres szakaszon és a hosszúfoki zátonyoknál fordul elő, szabályozási művek nem épültek. A békésszentandrási duzzasztó üzembehelyezése óta a Kettős-Körös Békésig hajózható, 1945 óta azonban a hajózóút kihasználva nincsen, mert a hajózás szünetel. 4. Sebes-Körös A Sebes-Körös alsó szakaszán a nagyvízi szabályozás során 11 mederátmetszést hajtottak végre, Nagyharsány és Fokköz között pedig új mesterséges mederbe terelték a folyót. Legutóbb az 1930-as években: Körösladány alatt újabb kettős átmet98
