Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)

III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása

1.2 A múlt és a jelen

1.21 AZ ARVlZMENTESlTES, ARVIZVEDELEM MÚLTJA ÉS JELENE

A XVIII. század végén a Körösvidék elmocsara- sodott ártér volt, amelyből szigetszerűen emelkedtek ki hátságok. A nagyesésű felső vízgyűjtőről az árvizek a síkságra érve, a kis esésű, kanyargós és gyengén beágyazott folyómedrekből kiléptek, nagykiterjedésű elöntéseket okoztak és csak lassan vonultak le. Az árhullámok lefolyását a mederben lévő akadályok mellett a befogadó Tisza magas vízállásai is késleltették.

Amikor a Tisza áradása egybeesett a Körösökével, az árvíz a Körösvidéken több hónapon át is tartott. Az elöntések csökkentése érdekében már az 1700-as évek végén történtek helyi jelentőségű próbálkozások, de egységes elképzelések hiányában és helyi jellegük miatt eredménytelenek maradtak.

A Körösvidék árvízmentesítésére az első átfogó tervet Huszár Mátyás készítette 1823-ban.

A terv a lefolyása akadályök eltávolításával a meder beágyazódását, az árvízszint leszállítását és árvízvédelmi töltések építését irányozta elő.

Ezt követte 1855-ben Bodoki Károly terve, amely a még meglévő lefolyási akadályok eltávolításának meggyorsítását, átmetszések révén az esés növelését és töltésezést írt elő.

Az 1870-es évek elején jelentkező árvizek jól megmutatták az addig végzett munkák hatását és kidomborították az eddigi tervek hiányosságait. A nyert tapasztalatok alapján készítette el 1879. évben a Folyammémöki Hivatal a Körösvidék árvízmentesítési tervét. A terv olyan mesterséges nagyvízi meder kialakítását célozta, amelyben az árhullámok zavartalanul és a Tiszáét megelőzve vonulhatnak le.

A töltésezés munkáit a Körösvidéken alakult öt árvízmentesítő társulat; — Alsó-Fehér-Körösi, Fekete-Körösi, Sebes-Körösi, Hosszúfoki és Körös— Tisza—Marosi Árvízvédelmi Társulat — általában az 1855. évi árvizet követően kezdte meg.

Az első kiépítés 2,2—2,4 m koronaszélességgel 0,8 m magasan az 1855. évi árvízszint felett történt, 1:2 és 1:3 vizesoldali és váltakozóan 1:1, 1:1,5 és 1:2 mentett oldali rézsűkkel.

Az így megépített árvízvédelmi töltéseket többször kellett erősíteni egy-egy jelentősebb árhullám levonulása után, így 1877., 1888., 1895, és 1919. évi nagyvizek követelményeinek megfelelően.

Az árvízvédelmi társulatoknak 1948. évi államosítása óta a körösvidéki árvízvédelmi töltések további fejlesztéséről, illetőleg fenntartásáról az egységes vízgazdálkodási szervezet gyulai és szegedi igazgatóságai gondoskodnak.

A társulati ártéri beosztás helyébe a folyók szerinti árvízvédelmi tagozódás lépett, és a Körösvidéken az alább három árvízvédelmi öblözet alakult ki :

I. Fehér- és Fekete-Körösök köze, amely magában foglalja a két folyó közötti és az országhatárig terjedő területet, amelyet az országhatáron elsőrendű lokalizáló töltés zár le. A csatlakozó román

területi árvízvédelmi töltések: a Fehér-Körös jobbparton, a határtól számított 49,35 km hosszban: a Fekete-Körös-balparton, a határtól számított 36,5 km hosszban.

II. Fekete-Kettös-Körös jobbparti, Sebes-Körös balparti öblözet. A terület keleti irányú lehatárolása a magyar—román országhatár. Csatlakozó román területi töltésszakaszok: Fekete-Körös jobbparton, 44,1 km hosszban, a Sebes-Körös balparton a határtól számított 11,8 km hosszban.

III. Fehér-Kettős-Hármas-Körös balparti öblözet, nyugaton az ún. orosházi fennsíkig terjed. A Fehér-Körös román területen csatlakozó töltésszakasza a balparton kereken 44 km.

A román területi töltésszakaszok kiépítési biztonsága átlagoson 70 cm az 1919. évi árvízszint felett.

Az "árvízvédelmi öblözetek mezőgazdasági jellegű sík területek. Ä védvonalak anyagára és altalajára nézve általában a laza szerkezet, szivárgási és fakadóvíz feltörési hajlam a jellemző. Kötöttebb altalaj és töltésanyag csupán a Hármas-Körös balpart mentén fordul elő.

A Körösvidék árvízvédelmi állagára nézve jellemző adatokat, méreteket az 1. táblázat szemlélteti összefoglalóan :

Töltésszakadások :

a) Fehér-Körös jobb par ti töltés: 1876 óta nem szakadt át.

b) Fekete-Körös-balparti töltés: két helyen szakadt át 1876-ban jégtorlasz miatt, a remetei közúti hídnál és a volt remetei zsilipnél.

ej Körös-delta lokalizáló töltést 1925-ben meghágta a román területi töltés-szakadás miatt lezúduló víztömeg.

d) Fekete-Körös-jobbparti töltés: 1870 és 1874- ben szakadt át a megszűnt Szanazúg-Doboz-Varga- hossza szakaszon.

ej Kettős-Körös-jobbparti töltés: kilencszer szakadt át; 1862-ben Békés á télién ében, erőszakos átvágás következtében, 1876-ban jégtorlasz miatt ugyanitt és a hosszúfoki zsilipnél, 1881-ben ugyancsak a hosszúfoki zsilip mellett, 1879 tavaszi árvíz Bodzás-zúgnál szakította át a töltést, ugyanezen évben a decemberi jeges árvíz Békés és Doboz között két töltésszakadást idézett elő, majd ugyanitt az 1880. évi árvíz tört be ismét az öblözetbe.

f) Sebes-Körös-balparti töltésszakaszon: 11 esetben volt töltésszakadás;

1870-ben jégtorlasz következtében a Nagytóti gátőrház felett.

1877. évi árvíz a Sebesfoki gátőrház alatt és felett szakította át a töltést.

1879-ben jégtorlasz miatti gátszakadás a Nagytóti őrház felett, öt kisebb szakadás a középső töltés-szakaszon.

1888. évi márciusi jeges árvíz a Fokközi híd feletti szűkületben okozott gátszakadást.

1925. évben a Nagytóti gátőrház felett szakadt át a töltés.

gj Kettős-Körös-balparti töltés: négy esetben szakadt át. 1876-ban jégtorlasz miatt, Békés alatt Vashalomnál, és Békés felett Láposéren.

1888. évi árvíz ketbelyen okozott töltésszakadást a Békés feletti szakaszon.

96