Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 11., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
így pl. a „csernozjom В szint” a fokozatosan csökkenő humusztartalommal és egyre gyengébb ki- lúgzással jellemezhető réteget jelöli. A területen előforduló fontosabb talajtípusokat a következőképpen jellemezhetjük: 1. A futóhomok és jellegtelen homoktalaj óik közé soroljuk azokat a talajképződményeket, melyekben hiányoznak a talajképződés nyomai, mint a humuszosod ás, az anyagok vándorlása vagy fel- halmozódása. Növényzet a homok mozgása következtében nem tud megtelepedni, vagy ha meg is telepedik, csak nagyon kevés szervesanyagot szolgáltat, ami gyorsan ásványosodik. Szelvénye jellegtelen sárga színű homok, mely származásától függően lehet karbonátos, vagy karbonátmentes. Homoktájaink — alacsonyabb, sík, iszapos, löszös üledékre, vagy a már kialakult humuszos talajképződményekre ráhordott homok területeink — talaját általában „lepelhomoknak” nevezzük. 2. Kovárványos barna erdőtalaj karbonátmentes homokon képződik. Az 1—2% szervesanyagot tartalmazó „A” szánt alatti felhalmozódási szint nem egységes, hanem a szelvény mélységében (néha 4 méterig is ismétlődő 1—2, olykor 5—8 cm vastag) vízszintes irányú zegzugosan futó vöröses- barnás vasas szalagok találhatók. Ezek a népiesen elnevezett kovárványcsíkok a felhalmozódási szint képződése folyamán minft ritmikus kicsapódások jönnek létre. 3. Az alföldi mészlepedékes csernozjomok leg- többnyire másodlagos fekvésű agyagos löszökön képződtek füves-pillangós növényzet hatására. A talajvíz mélysége 4 m. körüli, vagy ez alatti. Az anyakőzet mélyebb rétegeiben kismérvű rozsdafoltosság található. A mészkiválások nem löszbabákra emlékeztetők, hanem szabálytalan alakú, formátlan mészkonkréciók. 4. Mélyben sós alföldi mészlepedékes csemoz- jomok az előbbivel azonos módon képződtek azzal a különbséggel, hogy itt a talajképződés folyamán keletkezett vízben oldható sók részben a lefelé való mozgás eredményeképpen, részben a sós talajvizek emelkedése következtében a szelvény mélyebb rétegeiben felhalmozódtak. A sófel- halmozódási szintek kissé tömöttebbek, egyébként szelvény felépítésük azonos az alföldi mészlepedékes esemozjomokéval. 5. Réti csernozjomok képződésénél szerepet ját^ szott a 3—4 m mélyen elhelyezkedő talajvíz is. Ennek hatása leginkább megmutatkozik az anyakőzetben, mely többé-kevésbé rozsdafoltos. A szelvényük felépítésére jellemző a barnás-fekete, fekete színű, kissé szögletes morzsákra könnyen hulló szerkezetű humuszos szint, mely fokozatosan megy át az anyakőzetbe. Legtöbb réti csernozjom ban fellelhető különböző mélységben a mészlepedék is, ugyanúgy az állatjáratok és a „C” szintben a kal- ciumkonkréciók. 6. Mélyben sós réti csemozjomók képződésénél az anyakőzet mélyebb rétegeiben sófelhalmozódás található, melyet a nagyobb tömődöttség és kissé szürkés árnyalat árul el. Szelvényfelépítése a réti csemozjomokéhoz hasonló. 7. Réti szolonyec talajok általában a felszíntől 2,5—3 m-nél nem mélyebb talajvízállás mellett találhatók. Szelvényükben az „A” szint ritkán haladja meg a 15 cm-t és ez világosszürke színű, poros vagy lemezes szerkezetű. A felhalmozódási — ún. szolonyeces szint — sötétszürke színű, oszlopos szerkezetű és a sófelhalmozódás gyakran már ebben a szintben mutatkozik. Az ez alatti ,,C” szint vasszeplős, rozsdafoltos, szürkés-sárgás, agyagos és mészkonkréciós. 8. Sztyeppesedő réti szolonyec talajok általában a 3 m-nél mélyebb talajvízállás mellett fordulnak elő. Az „A” szintjük mélyebb, mint a réti szolonyec talajok esetében. Kilúgozottságuk mind az oldható sók tekintetében, — mind pedig a szénsavas mésztartalom mélyebb elhelyezkedése alapján — általánosan megfigyelhető. 9. A szolonyeces réti talajok nagy hasonlóságot mutatnak az alább tárgyalandó réti talajokkal. E talajoknál a szolonyeces ,,B” szint kialakulása megfigyelhető, de határozott oszlopos szerkezetet még nem mutatnak. 10. Réti talajok képződésénél a felszínközeli talajvizek nagy szerepet játszanak. A változó vastagságú humuszos szintjük szürkésfekete, fekete színű, tömődött, vagy éles, szögletes, nehezen szét- morzsolható szerkezetű. A humuszréteg átmenete az anyakőzetbe rövid. Az anyakőzet sajátságaitól és a talajvíz kémiai sajátságaitól függően tartalmaznak szénsavas meszet. Gyakori a bő nedvesség — az oxidációs és redukciós folyamatok váltakozása — következtében beálló glejesedés, vasborsók és vasfoltok megjelenése. 11. Réti öntés talajok különböző összetételű ártéri üledékeken képződnek felszíniközeli talajvíz hatása alatt. Szelvényük erősen rétegzett. Humuszrétegük mindössze 30—40 cm, gyengén kialakuló szerkezettel. Szénsavas mésztartalmúkat és kötöttségüket az öntés jellege szabja meg. A TVK-egységnél alkalmazott, talajosztályozási rendszer és az egyes típusok részletes leírását, elhelyezkedését és értékelését lásd még Stefanovits— Szűcs: Magyarország genetikus talajtérképe című OMMI kiadványban (1961). 2.122 A területre eső talajtájak leírása E TVK-terület az Alföld nagytáján fekszik és annak négy táját foglalja magában, nevezetesen a Közép-Tiszavidék tekintélyes részét, — mely a Tisza laterális eróziójával átdolgozott, lapos, valósággal asztalsima hajdani árteréből áll — a Körösvidék Sebes-Köröstől É-ra eső, üledékekkel vastagon feltöltött területét; a debreceni (Hajdúság) löszhát eróziós medrekkel tarkázott vidékét és a Nyírségnek a vízválasztótól délre eső részét. Talajföldrajzi szempontból eléggé változatos terület. A geológiai felépítésben és a hidrológiai viszonyokban mutatkozó különbségek rányomják bélyegüket a körzet talajainak képződésére is. A Közép-Tiszavidéken a Hortobágy, továbbá -a Szolnoki-löszhát vékony sávjának talajképző kőzete a löszös-iszap, iszapos lösz és iszapos-agyag. A magasabb síksági részen réti csernozjomok és 40
