Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 11., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

2. A 11. TISZÁNTÚLI TVK-EGYSÉG TERMÉSZETI ADOTTSÄGAI 2.1 Vízföldtani és talajviszonyok 2.11 A TERÜLET FÖLDTANI FELÉPÍTÉSE A földtani viszonyok ismertetésének célja, hogy egyrészt általános tájékoztatást adjunk a területről, másrészt előkészítsük a „2.44 Mélységi víz” c. feje­zetet. Az anyagoit alaphegységre, fedőhegységre és medenceüledékekre bontva tárgyaljuk. A hármas tagozódás azonban földtani irodalmunkban nem takar feltétlenül azonos korbeosztást. (A miocén korú rétegeket pl. a Kisalföld alatt vagy Somogy­bán medenceüledékeknek nevezik, míg a Mecsek­ben a fedőhegységhez sorolják). Az egységes ta­gozódás érdekében a TVK-ban — a szokásoktól némileg eltérően — az alaphegység, fedőhegység, medenceüledék elnevezést földtani korokhoz köt­jük. így alaphegységi képződménynek nevezzük a Föld őskorától a Föld középkorának végéig, a felső krétával bezáróan keletkezett kőzeteket; fedő- hegységi képződménynek tekintjük a paleogént, vagyis az eocént és oligocént, végül medenceüle­dékek címszó alatt foglaltuk össze az alsó mio­céntől napjainkig keletkezett kőzeteket. Ez a csoportosítás jelenthet ugyan nehézséget, mert pl. a miocén képződmények néha fedőhegy­ség jellegűen jelentkeznek, máskor pedig nem le­het őket a felső oligocéntől szétválasztani. Az oli- gocén rétegek azonban vízföldtanilag általában kedvezőtlenek és legtöbbször nagy vastagságuk folytán jól elválasztják a vízadásra kedvezőbb, eocénnel végződő és miocénnel kezdődő rétege­ket. Az alaphegységek, fedőhegységek és medence­üledékek területi kiterjedését az 1., 2. és 3. ábra szemlélteti. felszíni kristályos pala fedett kristályos pala felszíni tengeri karbon és perm fedett tengeri karbon és perm felszíni perm és mezezoós vonatai fedett perm és mező zoós medencecljozat felszíni harmadidőszaki vulkánosság szerkezeti vonal 1. ábra. Az alaphegységi képződmények elterjedése 2.111 Alaphegység A mélyen eltemetett alaphegységet az 1. ábra mutatja. Az ókori alaphegység anyaga a mélyfúrások sze­rint csillámpala és gneisz. A triász alaphegység sötétszínű agyagpalája és mészköve valószínűleg a középső triászba tartozik. Jura nem ismeretes. A kréta nagykiterjedésű, kőzettanilag viszonylag egységes, anyaga: palás agyag, agyagpala. agyag- márga, homokkő, konglomerátum. 2.112 Fedőhegység Az eocén és oligocén hiányosan, foltokban került elő néhánv mélyfúrásból. 2.113 Medenceüledékek Az Alföld süllyedése a szarmata és az alsó pan­non közötti időszakban szünetelt. A süllyedés a pannonban 1500—2000 métert ért el. A pannon után területünk jórészt szárazulat lett. A pliocén utáni törések rögökre szabdalták. A pannon és fiatalabb rétegek vastagsága a fő törésekkel elválasztott rögökben különböző. Leg­mélyebben a Körösvidéken vannak, ahol a pannon rétegek többszáz méterre süllyedtek a felszín alá, legmagasabban a hajdúsági rögben maradtak, 5— 50 m-re a felszín alatt. Az idősebb miocén kőzetei alul vörös vagy szür­ke homokos agyag, vörhenyes barna homokkő, fel­jebb dacittufa, homokos agyag és kavicsos, homo­kos üledékek. A miocénre általában, de főleg a 6 11 TVK 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom