Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 11., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
A 11. TVK területén щ az ármentesítési és víz- rendezési munkákat öt társulat kezdte meg és hajtotta végre. Ezek legjellemzőbb adatait az alábbi táblázatban mutatjuk be. Társulat megnevezése Székhelye Alakulási éve Ártér területe Alsószabolcsi Tiszai Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat Debrecen 1845 209 056 ha Berettyó Vízszabályozó és Armen- tesítő Társulat Debrecen 1857 187 069 ha (magyar ter.) Sebes-Kőrös Társulat Nagyszalonta 1854 megoszlik több TVK-ra Ivánfenéiki Armentesítő Társulat Gyoma 1857 25 396 ha Alsónyírvízszabályozó Társulat Debrecen 1892 16 815 ha A legelső feladat a Tisza árvizeitől való megvédés volt. A Tisza-völgy részletes felvétele az 1830-ais évi árvíz hatására 1833-ban kezdődött meg és 1845- beri| fejeződött be. A Lányi Sámuel által irányított munkákban 1845-ben Vásárhelyi Pál is bekapcsolódott. A Tisza völgyet sújtó 1845. évi nagy árvíz sürgette az ármentesítési munkák megkezdését, amelyeknek tervét Vásárhelyi Pál 1845 június 12-én megtartott Tisza-völgyi értekezleten ismertette. Ez év aug. 16-án Széchenyi Istvánt kinevezték a Helytartósági Tanácsban feláhított Közlekedésügyi Bizottmány elnökévé és Vásárhelyi Pállal ez év október 9-én tartott útja alkalmával Tiszabodon megalakították a Tiszadobi Társulatot. Ez 1846-ban mint Szabolcsi Alsó, majd 1847-ben mint Alsó- szabolcsi Ármentesítő Társulat működött. A munkálatok 1846. augusztus 27-én kezdődtek meg. A szabadságharc miatt félbeszakadt munka csak 1852-ben indult meg újra, amikor a töltést a polgári révig elkészítették. 1856-ban Tiszacsegéig, 1857-ben Tiszafüredig megépült a töltés, majd 1859-ig a Tiszadob—Urkomi szakasz is elkészült. A társulat megalakulása óta csak 1888. évben volt a rakamazi—tiszadobi vonal mentén magasparti átömlés okozta árvízi elöntés, amikor kfo 90 000 ha terület került víz alá. A Tisza szabályozása után időrendben és fontosságiban a Körösök és Berettyó szabályozása következett. E munka elvégzésére 1852. év szeptember 4-én Püspökladányban tartott gyűlésen az érdekeltek elhatározták, hogy a Berettyó, Sebes-Körös és a Hármas-Körös árvizeitől elöntött területeit a vizek kártételeitől megvédik. 1853. évben e munka elvégzésére társulat alakult, mely több átalakulás után végül, mint Berettyó- Vízszabályozó és Ármentesítő Társulat működött. A Berettyó vizei szabályozás előtt Bakonszegtől Nagyrábé, Sárrétudvari, Füzesgyarmat, Turkeve, Mezőtúr határán keresztül a Hármas-Körösbe folytak. A Berettyó és Körösök árterületéről 1818—20 évben Huszár Mátyás készítette el az első pontos helyszínirajzot és ő készítette el a Körösök és Berettyó első szabályozási tervét is 1823-ban. E terveket a 40-es években Kecskés Károly, az 50-es években Bodoki Károly dolgozta át. 1855-től 1867— ig megépítették a bakonszeg-szeghalomi csatornát 20 km, a kismarjai—szalárdi csatornát 14,4 km hosszúságban és a közbenső folyószakaszt 44 átvágással szabályozták. A társulat a szabályozott Berettyó folyót kétoldali gát közé fogta, ezen felül Mezőtúr határában a régi torkolati szakaszon a Hármas-Körös jobbpartján 16,5 km védtöltést épített. A Berettyó régi medre 1865 óta Вucsapusztától kezdve már csak a Hortobágy vizeinek befogadására szolgált. A Hortobágy—Berettyó főcsatornát Mezőtúrtól—Ágotáig a Hortobágy—Berettyóvidéki Társulat szabályozta, 1881—83-ig a Hármas-Köröstől Mezőtúrig, 1886—90-ig pedig a Mezőtúr— Borzi és 1890—95-ig a Borzi—ágotai szakaszt. Az áirmerutesítés eredményeként e terület szántóföldje 53 000 ha-al növekedett. Az ármentesítési munkák befejezése után a művelésbe vett szántóföldeken és legelőkön veszélyeztették a mezőgazdasági tetrmelést a kártékony kül- vizek és belvizek. Ezért a társulatok már 1895-ben hozáfagtak az intenzív belvízrendezéshez. Az ármentesítések és vízrendezések után, a korábbi vízrajzilag bizonytalan területen, az alábbi egységes vízrendszerek alakultak ki: Tisza-balparti vízrendszer, Hortobágy—Berettyó vízrendszer, Alsónyírvizi vízrendszer, Körös-jobbparti vízrendszer. Az alföldi vizek rendezése volt az a fordulópont, amely a vizék szabályozásával és ennek a mező- gazdasági érdekeivel való összehangolásával lehetővé tette a korszerű termelés megindítását. Nagy arányban növekedett a szántóföld és nőtt terméshozama is. Csökkent a vizes rét és terméketlen legelő, nőtt a jobb minőségű legelők aránya és csaknem egészen eltűnt a nádas. Korábban a mocsaras terület az emberek és állatok egészségére káros volt. Gyakoriak voltak a járványos betegségek. A vizes réteken a juhokat mételykor pusztította. A vízrendezés eredményeként megszűnt az emberre és állatra veszélyes járványos betegség. Vízrendezés előtt igen kevés volt az erdőterület. Rendezés után növekedett az erdősített terület. Vízrendezés előtt a mocsarak és nádasok között nem voltak járható utak, sok esetben azi állatokat egyik legelőről a másikra is nagy kerülőúttal lehetett elhajtani. A mocsarak megszűntével egyenes utakat hasítottak ki, melyeket a fejlődés folyamán kővel burkoltak. Az ármentesített területen kialakul a tanyavilág, szaporodik a népesség. Üj községek alakulnak (Görbeháza, Újszentmargitaj Bucsatelep, Pusztacsege, stb.). A kulturális fejlődés mellett átalakul a mező24