Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 11., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
a magassági hiányok a foki hídtól felfelé egyenletesen nőnek. Az emelések során a padkák nagyrészt beolvadtak a törzs szelvénybe, úgy hogy azoknak csak 1,00 m körüli szélességű maradványai láthatók. A védtöités anyaga főleg a Kis-Sárréti szakaszon, hol a jelenlegi töltés magva kotus földből épült meg, vízáteresztő. Ugyancsak áteresztő az altalaj is. Nagyobb mérvű fakadóvíz azért nem észlelhető, mert a heves vízjárású folyón az árhullám gyorsan vonul le. A töltés gyepszőnyege jó, árvédelmi erdő a szűk hullámtéren nem telepíthető. A védvonal hossza 43,638 km, végig töltés. Magaspart nincs. A vonal nyolc gátőr járásra oszlik ugyanannyi őrteleppel. A töltést, melyben zsilipek nincsenek, két szivomya árvízszint felett keresztezi. A jobb- és balparti távbeszélő áramkörök közös támszerkezeten haladnak. A védvonal a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság kezelésében van. Az eddig ismertetett védvonalak kiépítésével biztonságossá vált az árterületek mezőgazdasági művelése. Eltűntek a nagykiterjedésű mocsarak (Bágyi-tó, Kis- és Nagy-Sárrét stb), területük jóminőségű szántófölddé alakult át. Csak az ármentesítés után vált lehetővé a közlekedési hálózat kiépítése, a terület belvíz mentesítése, majd az öntözéses gazdálkodás bevezetése. A fejlődő mező- gazdaság mindinkább nagyobb munkaalkalmat biztosít a terület lakosságának, mely a pangó vizek és mocsarak megszűntével jobb egészségügyi viszonyok közé kerülve, az addig igen gyér lakosságú területen rohamosan szaporodott. 1.212 Tanácsi kezelésben lévő nyárigátak, és körgátak mögötti öblözetek Tanácsi kezelésben lévő hullámtéri gát Tiszadob- nál van. Épült 1864—68-ban, mintegy 1050 ha — főleg erdőből álló — mezőgazdasági ingatlan védelmére. Az 1920-as években a Holt-Tisza partjára épült tiszadobi új telep mélyebb fekvésű telkeit is védi. Az 1888. évi árvíz alatt több helyen elszakadt gátat az árvíz után kisebb vonal módosítással megemelték. Jelenlegi méretei: koronaszélesség 2,50— 3,00 m, hullámtéri oldali lejtő 1 :2—1 :2,5, mentett oldali 1 :1,5—1 :2, magassági biztonság az 1888. évi árvízszint felett 1,00 m. A védvonal hossza 6,200 km, melyből 0,500 km magaspart. A töltésben beton csőzsilip van csapóajtós táblával és egy szivor- nya. A védtöités gyökerekkel átszőtt talajra épült. A töltés lejtőiben nőtt fák és benthagyott tüskök miatt az amúgy is kisméretű töltés kellő biztonságot nem nyújt. Jelenleg tanácsi kezelésben van. A védekezést az 1932. évi árvíznél 1,00 m-nél alacsonyabb vízállásig irányítja az igazgatóság, a nyárigátakkal szemben támasztott követelményeknek megfelelő. A 3. számú öblözetben Szeghalom és Körösla- dányban van az ártéren ezen községeket védő körgát. A szeghalmi hossza 2,300, a körösladányi 4,400 km, utóbbinak korona magassága átlag 87,30 m. ? , S A 4. számú öblözetben Kismarját és Komódit védi ártéri körgát. A kismarjai körgát 2,100 km hosz- szú, korona magassága 103,20, korona szélessége 3,0 m. Feladata Kismarja község elárasztás elleni védelme román területen esetleg bekövetkező gátszakadás esetén. A Komádi körgát 8,700 km hosszban fogja körül a községet. Állapota igen elhanyagolt. 1.22 FOLYÖK SZABÁLYOZÁSA A 11. TVK területén a Berettyó folyó tartozik a témakörbe. Ez a szabályozás előtt malomgátak miatt elfajult kanyargós mederrel, több mellékággal Berettyóújfalu és Bakonszeg között ömlött be a mintegy 290 km2 területű Nagy-Sárrétbe, majd azon átfolyva Bucsa alatt lépett ki a mocsárból és Mezőtúr alatt torkollott a Hármas-Körösbe. A Sárrétbe való beömlés feletti szakaszon az elfajult meder okozta kisebb mocsarak megszüntetése, az árvizek gyorsabb levezetése és a Sárrét mezőgazdasági hasznosítása érdekében vált szükségessé a folyó szabályozása. 1852-ben megalakult a Berettyó—Sárréti Társulat. A cél a Nagy-Sárrét vizeinek levezetése volt. A munka 1854-ben kezdődött meg Bakony- szegtől—Szeghalomig terjedő új meder építésével. A csatorna vezér árka a kisvízszint alatt 0,3—-1,00 m mélységgel és 3,80—9,48 m fenékszélességgel 1:3/4 rézsűvel épült meg. A meder mélyítését és kibővítését a levonuló árvizekre bízták. Később a Sárrét feletti folyószakaszon is megkezdték a szabályozási munkát. Kismarja—Szalárd közti szakaszon 14,00 km hosszú átmetszés készült a kisvízszint alatt 0,95 m-re, 5,68 m fenékszélességgel, 1 : 1,5 rézsűvel. Elzárták a Sebes-Köröst a Berettyóval összekötő Kis-Köröst és Bakonszeg— Kismarja közti szakaszon 39 átvágást létesítettek. A munkát 1865-ben fejezték be. Az új művi medrek kialakulása lassan ment végbe. Az agyagos talajba ásott szakaszok bővítését a víz nem tudta elvégezni. Az árvizek levonulását főleg az egyes magaslatok akadályozzák, ahol a jeges árvizek torlaszokat okoztak, melyek többizben gátszakadásra vezettek. A nagyvízi mederszelvény biztosítása végett 1887-ben a darvasi, 1892-ben a kernyei, 1893-ban a csikéri, 1896-ban az esztári, csikéri és darvasi hídnál lévő magaslatokat ásták le. Az 1897—98. években a magaslatok leásását Hegyközszentimre, Esztár, Pocsaj és Berettyószentmárton határában folytatták, összesen 15,6 km hosszban. Ugyanezen folyószakaszokon kilenc újabb átmetszés készült a kisvízszint alatt 0,75 m-re, 10,000 m fenékszélességgel, 1 :2 rézsüvei. Az 1925—-31. években végrehajtott töltésemeléseket összekapcsolták a meder rendezésével. A szükséges földet átmetszésekből, vagy meder-bővítésből nyerték, másutt a meder- szélekhez csatlakozó, összefüggő anyaggödrökből történt a szükséges föld kitermelése. Azokon a szakaszokon, ahol a meder megközelítette a védtöl- tést, 25 átmetszés készült. Az átmetszések az alsó szakaszon 11,00 m, a felsőn 9,00 m fenékszélességgel készültek — a szélességeket a kisvíz feletti 0,50 112
