Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 11., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
A vizek hőfoka a mélységtől függően erősen változik. A geotermikus gradiens átlaga 18 m/C°. A meglévő kutak adatait a 29. táblázat tartalmazza. A hévizkutak túlnyomó többsége gázos. A hidrogének jelenléte fontos a kút üzeme miatt és gyógyászati szempontból is. A gázhozam és minőségi adatok igen hiányosak. 2.457 Az ásvány-, hév- és gyógyvízfeltárás lehetőségei A terület hévízfeltárásra kedvező. A pannon hévizes összlet általában 400—800 m-re van a tengerszánt alatt. A jellemző adatok várható értékeivel a 2.455 és a 2.456 pont foglalkozik. 3 BEFEJEZÉS 3.1 összefoglalás A fejezet sokrétűségére tekintettel a témakör rövid összefoglalása meg sem kísérelhető. E helyett kiemeljük a fejezetnek a gyakorlati vízgazdálkodás számára legfontosabb részeit, éspedig a 2.314 és 2.414 pontokat (A felszíni és a felszín- alatti vizek jelentősége a területi vízgazdálkodásban), valamint utalunk a XVII. Területi vízmérleg c. fejezetben foglaltakra, elsősorban a táblázatokra, amelyek összefoglaló módon tüntetik fel a terület különféle vízféleségeinek mennyiségi és minőségi viszonyait. 3.2 További teendők A vízgazdálkodás feladatai így foglalhatók össze: a vizek kártételeinek elhárítása, a vízkincs megőrzése és olyan értelmű kiaknázása, hogy belőle a társadalomra a lehetséges legnagyobb haszon származzék. E feladatok természetesen csak a hidrológiai — és általában a természeti — viszonyok ismeretének alaposságától függően valósíthatók meg. Már 1952—1954. között készült, lényegében ma is iránytmutató első Országos Vízgazdálkodási Keretterv-vázlatban olvashatjuk, hogy a keretterv tudományos megalapozottsága egyenlőtlen mértékű volt. Bár az azóta eltelt időben a hazai tudományos kutatás számos igen jelentős eredményt ért el, ez a fejlődés sem volt egyenletes s főként nem tudta kiegyenlíteni az elméleti alapok akkoriban tapasztalt különböző megbízhatóságát. (A rétegvízkészletre vonatkozó ismereteink pl. változatlanul a legbizonytalanabbak közé tartoznak.) így a keretterv-vázlat errevonatkozó megállapításával — egyéb főbb irányelveihez hasonlóan — lényegében ma is egyetértünk s jelen kerettervünk tudományos megalapozottság szempontjából homogénebbé tétele s ennek alapján további finomítha- tóságának érdekében a jövőbeli kutatómunka fő irányvonalaira vonatkozó javaslatunk (természetesen az azóta bekövetkezett fejlődés figyelembevételével) gyakorlatilag megegyezik a keretterv-vázlatban előterjesztettel. A kutatási munkának elsősorban az e fejezetben részletesen tárgyalt természeti alapadottságok jobb megismerésére kell irányulnia, de természetesen fel kell ölelnie a tervezett műszaki beavatkozások várható következményeivel, illetve ezek irányításának lehetőségével foglalkozó vizsgálatokat is. A hidrológiának a 2.1 és 2.2 pontban ismertetett legközvetlenebb rokontudományai — a földtan, talajtan és éghajlattan — kutatási területén a korszerű vízgazdálkodás megvalósítása, érdekében szükséges legközelebbi teendőket az 1.21 pontban körvonalaztuk. Összefoglalva: e kutatásoknak egyrészt a víz természetes körforgásának egyre jobb megismerését s a különböző szaktudományok felőli megvilágítását kell célozniok, másrészt a körforgásba való technikai beavatkozások lehetőségeit és következményeit kell felderíteniök. E téren különösen sokat várunk a rokontudományoknak a hidrológia határát súroló, vagy éppen átlépő ágazataitól, — így a vízföldtantól, a talajtannak a talajok vízháztartásával és az erózióval foglalkozó részeitől s az éghajlattannak a párolgási- és csapadékviszonyokat vizsgáló, különösen pedig a csapadékelőrejelzést szolgáló kutatásaitól. A vízgazdálkodás közvetlen alapját képező hidrológiai ismereteket a 2.3 és 2.4 pontban mutattuk be, a vonatkozó kutatásokról pedig az 1.22 pontban — elsősorban a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet munkájának ismertetésével — számoltunk be. Az e téren reánk váró, rendkívül sokrétű teendőket a távlati tudományos kutatási fejlesztési tervbe illeszkedő munkaterv rögzíti. Az alapvető hidrológiai kutatások a felszíni és felszínalatti vízkészletek mennyiségi és minpségi felmérése, a megtörtént számbavételek pontosságának, megbízhatóságának fokozása érdekében folynak: magukban foglalják az adatgyűjtés kiterjesztésére, jellemzőbbé tételére irányuló intézkedéseket csakúgy, mint azokat a teendőket, melyek ezen adatanyag egyre használhatóbb feldolgozása, általános összefüggések és tudományos következtetések levonására alkalmasabbá válása érdekében szükségesek. E téren legégetőbb teendőink a következők: a) a hidrológiai észlelőhálózat fejlesztése, b) a vízrajzi szolgálat műszer-, és mérőfelszerelésének korszerűsítése, végül c) a vízrajzi szolgálat decentralizált jellegű bővítése s ennek érdekében a hidrológus-képzés megoldása. A felszíni vízkészlet további feltárása mellett különösen fontos a felszínalatti készletek — s ezen belül is a jelenleg legkevésbé ismert vízféleség, a rétegvizek — mennyiségének és törvényszerűségei- nak meghatározására irányuló kutatómunka. A természetes viszonyokat tanulmányozó kutatás mellett természetesen szükség van a műszaki be102
