Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
1. elhatárolásán épült fel. Később megindul egyes községek, majd megyék talajviszonyainak feltérképezése is, ez azonban még kevés volt ahhoz, hogy átfogó képet lehessen kialakítani az ország talaj- viszonyairól. / Talajtanunk hőskora az 1909-ben tartott Ekső Nemzetközi Agrogeológiai Konferenciával kez»Öő- dik. A konferencián hozott határozat kimon/dja, hogy olyan átnézetes talajtérképet kell készíteni, mely feltünteti az uralkodó talajtípusokat. 1/911-től a Földtani Intézet igazgatója, Lóczy Lajos, is rendeli ezen munkák megkezdését. így szüJ-Ætett meg Treitz P., Timkó I. és Ballenegger R. ipRmkája nyomán a klimazonális talaàfcerrép, am.fely a talajtan történetében nagy eíáórehalad^te' jelent. Sikeréhez nagyban hozzájárvtílt Ballenegger R. kémiai vizsgálataival, melyebbet az „Adatok a magyarországi talajok chemtóai összetételének ismeretéhez” és a „Talajok osztályozásáról” című munkáiban ismertetett. Nagyjelentőségű munka volt még ebben a szakaszban faz Alföld szikes talajainak felvétele. — Sz időben jfejlődött ki Gedroiz munkásságával párhuzamosan» ’Sigmond E. tala j dinamikai irányzata is. ’Sigmoond a talajokban lejátszódó folyamatok megismerésével, valamint a talajok képződését irá- nyító tényezőkkel foglalkozott. 1930-tól 1950-ig a talajtan fejlődésének irányát Kreylfbig L. és munkatársai átnézetes talaj ismereti térképezési munkája szabja meg. Kreybig állás- pontja szerint a gyakorlat céljait szolgáló térképekéit! kell szerkeszteni, melyeken a növénytermesztésben érvényesülő talaj tulajdonságokat kell elsősorban feltüntetni. E munka eredményeképpen fejezték be 1951-ben, hazánk 1:25 000 méretarányú talaj térképezését, amely akkor egyedülálló volt Európában. Ed kell emelni ebben az időben azokat a kutatásokat, melyeket elsősorban Mados L. és íjjász E. végeztek a talajok vízgazdálkodásának megismerése érdekében. — 1948-ban megalakult az Agrokémiai Kutató Intézet, amely a talajtannal és agrokémiával foglalkozó szakembereket volt hivatva összefogná. Ezenkívül még számos talajlabora- tórium is működött az országban, az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet keretében. A talajtani tudomány és a talajok megismerésének történetében az utolsó évtizedet a genetikus irányzat újjáéledése jellemzi. A kutatásokban nagyobb gondot fordítottak a talajképző tényezők között a biológiai tevékenység következményeire és nemcsak a talajtani, hanem a botanikai és zoológiái tudományoknak ás céljává vált a talaj és a biológiai folyamatok közötti kapcsolatok felderítése. A genetikus szemlélet alkalmazásával és az átnézetes talajismereti térképek anyagának, valamint újabb kutatások eredményeinek felhasználásával készült el 1955-ben Stefanovits P. és Szűcs L. szerkesztésében 1:200 000 méretarányban az ország genetikus talaj térképe. A térképezési munka tapasztalatait Stefanovits „Magyarország talajai” című munkájában foglalja össze. Nagy előrehaladást jelent a talajviszonyok megismerésében az 1952-ben Mattyasovszky J. által megindított talajeróziós térképezés is. / A ha^iái kutatómunkával párhuzamosan szakembereink bekapcsolódtak a nemzetközi talajtani rmunkálatokba is. A Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Trágyázási Bizottsága kidolgozta a genetikus talaj- földrajzi elven alapuló talajosztályozási rendszert. A MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézetében rendszeres kutatás folyik talajfizikai, vízgazdálkodási, talajkémiai, szikkutatási, homokkutatási, talajvédelmi, biokémiai, trágyázási és talajmikro- biológiai téren. A Magyar Agrártudomány Egyetem, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola és a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola kultúrtechnikai, talajtani és öntözési tanszékei ugyancsak eredményes kutatásokat végeznek, a gyakorlat igényeinek megfelelően, az alkalmazott talajtan számos speciális területén különösképpen a talajfejlődés, a növénytermesztés és a vízgazdálkodás kölcsönhatásainak témakörében. Az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet a gyakorlati feladatok talajtani vonatkozású vizsgálatait végzi. Ennek keretében üzemi talajtérképezéssel, talajvédelmi tervezéssel, öntözéses területek kijelölésével, talajjavítási tervek készítésével foglalkozik. 1.2122 IRODALMI ÁTTEKINTÉS A következőkben — ismét teljességre való törekvés nélkül — felsoroljuk a tárgykör legalapvetőbb szakirodalmi munkáit és szakfolyóiratait. Ballenegger Róbert—Finály István: A magyar talajtani kutatás története. (Sajtó alatt az Akadémiai Kiadónál, Budapest. Tartalmazza az 1944-ig megjelent szakcikkeket, könyveket és kiadványokat.) ’Sigmond Elek: Általános talajtan. Budapest, 1934. Szerző kiadása. Sajó Elemér—Trümmer Árpád: A magyar szikesek, különös tekintettel vízgazdálkodás útján való hasznosításukra. Budapest, 1934. FM. Kiadó. Kreybig Lajos: Az agrotechnika tényezői és irányelvei. 1953. Budapest, Akadémiai Kiadó. Ballenegger Róbert szerkesztésében : Talajvizsgálati módszerkönyv, 1953. Mezőgazdasági Kiadó, Bu dapesí. Fehér Dániel: Talajbiológia. Budapest, 1954. Akadémiai Kiadó. Arany Sándor: A szikes talajok és javítása. Budapest, 1956. Mezőgazdasági Kiadó. Fekete Zoltán: Talajtan és trágyázástan. Budapest, 1958. Mezőgazdasági Kiadó. Stefanovits Pál: Magyarország talajai. Budapest, 1956. Akadémiai Kiadó. di Gléria János—Klimes Szmik Andor—Dvoi'a- csek Miklós: Talajfizika és talajkolloidika. Budapest, 1957. Akadémiai Kiadó. Szabolcs István: A vízrendezések és öntözések hatása a tiszántúli talajképződési folyamatokra. Budapest, 1961. Akadémiai Kiadó. Agrártudomány, 1949—1960, 1—12. kötet. Agrokémia és Talajtan, 1951-től. Erdészeti Kutatások, 1954-től. Magyar Mezőgazdaság, 1946-tól. 6 10 TVK 41
