Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
XV. fejezet. Többfeladatú vízgazdálkodási nagylétesítmények összefoglalása
2. A VIZGAZDALKODASI NAGYLÉTESÍTMÉNYEK FEJLESZTÉSE 2.1 A Sajócsa torna tervezésének alapjai A Miskolc—Komoró közötti víziót szerves részét alkotó többfeladatú Sajócsatornázás tervezéséhez korszerű, rendszeres feltárás, előmunkálatok, ösz- szefogó kutatások és kísérletek nem állnak rendelkezésre. A korábbi elgondolásokkal kapcsolatban végzett ilyen természetű munkák eredményei legfeljebb kiindulásul és irányításul szolgálhatnak az elvégzendő komplett előmunkálatok, kutatások és kísérletek terjedelmének meghatározásához. Az ilyen komplex, többfeladatú nagylétesítmények megtervezéséhez a következő főbb feltárásokat, kutatások és egyéb előmunkálatokat kell előirányozni : az érintett terület geodéziai felmérése, beleértve a folyószakaszok mederfelvételét, az érintett terület általános vízföldtani, földtani és talajmechanikai feltárása, a főbb létesítményele helyének részletesebb, vízföldtani, földtani és talajmechanikai feltárása, a főbb létesítmények helyének részletes geodéziai felvétele, az érintett vízfolyások hidrológiai feltárásának kiegészítése, feldolgozása és finomítása, áramlástani és szivárgási kísérletek és kisminta- kísérletek az érintett folyószakaszok, illetve tervezett csatornaszakaszok vizsgálatára, áramlástani, szivárgási és egyéb kismintakísérletek a tervezett főlétesítmények kialakítására, a gazdaságos építési módszerek kiválasztására irányuló összehasonlító tanulmányok, a szükséges feltárásokkal és előkísérletekkel (próbaszivattyúzás, próbacölöpözés, próbaszádfalazás stb.), az előirányzott létesítmények célszerű teljesítő- képességének megállapítására irányuló műszakigazdaságossági vizsgálatok, az előirányzott létesítményektől gazdaságosan várható komplex hatások megállapítása, stb. A felsorolt vizsgálatok közül újabban a hajóút teljesítőképességének, továbbá a Sajó-csatorna és a többi vízgazdálkodási ágazat várható kölcsönhatásának megállapítására irányuló tanulmányok folytak a VÍZITERV-nél és az OMFB munkabizottságaiban. A komplex feladatok együttes megoldására a Vízügyi Tervező Iroda 12,924 tervszámmal tanulmánytervet készített, ,,Belvízi hajózásunk műszaki fejlesztésének egyes kérdései” címen pedig az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság 456/1963. sz. alatt szakértő jelentést dolgozott ki. Ezek alapján a megnövekedett feladatok figyelembevételével a Sajócsatornázás tervét végig külön oldalcsatornaként irányozták elő, amely Tiszapalkonyánál indul el a Tiszától és Berente térségében ér véget. A víziút összes hossza 52,3 km. A tervezett kikötők helye: Tiszapalkonya, Miskolc, Szirmabesenyő és Berente. A csatorna két forgalmi sávos: 2,00 m merülésű, 8,00 m széles, 1000 t-ás uszályok forgalmát biztosítja toloóhajózás figyelmbevételével. A csatornán azonban a szabványos méretű lOOOt-ás uszályok is közlekedhetnek. A Sajó-csatorna várható forgalmát a rendszeres tömegszállitásra váró cikkekre alapozták. Ezek az áruk a következők: vasérc, nyersvas, hengerelt vasáru, koksz, bányafa, szén, műtrágya és kavics. A szállításra kerülő mennyiségek várható nagyságát a tervek az Országos Tervhivataltól, a Borsodi Szénbányászati Tröszttől, a KGM Tervező Irodáitól és az ÉM Építőanyagellátási Osztályától beszerzett adatok alapján az alábbia kszerint foglalják össze: Miskolc térségében, Szirmabesenyő és Sajóke- resztúr között ércelőkészítő telep létesül, amelyben a Szovjetunió Záhonyon keresztül érkező évi 2 000 000 t vasérc és 650 000 t koksz tárolását és forgalmazását kívánják megoldani. Miskolcon terveznek továbbá felállítani egy nagyobb vasközpontot, amelybe ugyancsak a Szovjetunióból, Záhonyon keresztül 1,0 millió t nyersvas, valamint 1,8 millió t buga és hengerelt vasáru fog érkezni. A berenteni szénosztályozó napi kapacitása jelenleg 16 000 t, amit mintegy 20 000 t-ára lehet bővíteni. Leszámítva a helyben és a környéken történő felhasználást, innen legalább napi 10 000 t szenet kell elszállítani, ami évi 3,65 millió t szállítási igényt jelent. Ebből előreláthatóan 1,4 millió t-t a tiszapalkonyai hőerőmű, 1,85 millió t-át a létesítendő tiszaburai hőerőmű részére, 0,4 millió t-át pedig Szolnokra fognak szállítani. A szénbányák bányafa-szükségletünknek legnagyobb részét ugyancsak a Szovjtuinieóból fedezik. Ennek mennyisége kb. 260 000 t lesz évente, Berente leadóállomással. Végül fontos termék a Sajó-kavics. A jövőben Felsőzsolcán terveznek bányát nyitni. Az Alföldre innen szállítandó kavicsmennyiség az ÉM adatai szerint 1980-ban legalább évi 2,4 millió t lesz. Az évente szállítandó különféle termékek az egyes szakaszokon a következőképpen oszlanak meg: Felfelé Lefelé Berente—Szirmabesenyő 260 ezer t. 3650 Szirmabesenyő—Miskolc 2910 3650 Miskolc—Nyékládháza 5710 4850 Nyékládháza—Tiszapalkonya 5710 6050 Tiszapalkonya—Komoró 5710 — Tiszapalkonya—Tiszabura (Szolnok) 4650 Ezt a szállítást az üres hajójáratok lehető legnagyobb mérvű csökkentésével úgy lehet végrehajtani, hogy ugyanaz a hajótér, amely Komoróról az ércet és a vasat hozza a Sajó-csatornán felfelé, lefelé a szenet és a kavicsot szállítsa a Tiszán, Szolnok irányába. Az üres hajók azután alulról a 48 io TVK 377
