Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
A Területi Vízgazdálkodási Keretterv készítése
Mőtérbe kerültek a többcélú, nagy viziművek és rendszerek, amelyek műszaki és gazdasági szempontból egyaránt magasabb színvonalú, kedvezőbb megoldást jelentenek. Ilyen például a Tiszalöki Vízlépcső, amely alapvető rendeltetésén, az öntözővíz ellátáson kívül 100 km hosszú szakaszon hajózhatóvá teszi a Tiszát, jelentős vízmennyiség tározásának lehetőségét teremti meg, és a műbe épített turbinákkal villamosáramot is termel. A Borsodi Regionális Vízellátási Rendszer is többcélú jellegű mű. A Miskolctól Ózdig terjedő bánya- és iparvidék térségében többszáz kilométer hosszú csőhálózaton osztja el a feltárt vízkészletet. A vízellátási rendszerhez tartozó 5 millió m;i vizet tározó Rakaca-völgyi mesterséges tó pedig az ipari víz- szükséglet kielégítéséhez és az öntözővízszolgáltatáshoz is vizet táplál a Bódva és Sajó medrébe. A vízgazdálkodásnak a népgazdaság általános fejlődési irányával való összhangját jelzi a vízgazdálkodás ágazati szerkezetében végbement változás. A vízfelhasználás mennyiségét illetően is kialakult az ipar túlsúlya. Bár a mezőgazdasag vízfogyasztása az elmúlt tíz esztendőben több mint másfélszeresére, évi 850 millió m3-röi 1 400 millióra emelkedett, az ipar és a lakosság vízfogyasztása ennél is jóval gyorsabb ütemben növekedett. A lakosság vízfogyasztása megkétszereződött, évi 300 millió m3-rői öÜO millióra, az iparé pedig megháromszorozódott, évi 500 miihó m3-roi 1 5UÜ millió m3-re emelkedett. Már ez a néhány mozzanat és számadat meggyőző erővel mutat rá a vízgazdálkodás nagy népgazdasági jelentőségére. Megállapítható, hogy a felszabadulás óta végbement fejlődés során a vízgazdálkodás feladatai lényegesen megnövekedtek, egyoldalú, túlnyomórészt a mezőgazdasághoz kapcsolódó reszort-jellege megszűnt, és tevékenysége a népgazdaság széles területére kiterjedt. A vízkár- elhárításra leszűkített tevékenységet a vízgazdálkodás átfogó szemlélete és gyakorlata, a komplex megoldások térhódítása váltotta fel. A korábban kézműves jellegű vízépítés korszerűen gépesített vízépítőiparrá fejlődött. Az ország vízkészletével, •— mint korlátozott mértékben rendelkezésre álló természeti kinccsel — való gazdálkodásban, a természetes viszonyok m eg változtatására alkalmazott műszaki, gazdasági és igazgatási tevékenységben egységes, összehangolt irányításra való törekvés érvényesül. 1.2 Д vízgazdálkodási távlati tervezés hazánkban Magyarországon már korábban is történtek kezdeményezések a vízgazdálkodási távlati tervezés terén. A távlati tervezés első csíráját rejtette magában az 1908-ban elkészült, a folyók szükséges szabályozási munkáinak 20 éves programja. Ez volt az első hosszabb időre szóló munkaterv, azonban még kifejezetten szakágazati jelleggel. 8 1929-ben állították össze az új viszonyoknak megfelelően a 15 évre terjedő vízi beruházási programot. Ez volt Magyarország második vízgazdálkodási távlati terve. 1930 tavaszán Sajó Elemér az „Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználására” című munkájában hosszú évtizedekre előre kijelölte az ország vízügyi programját, az elvégzendő munkálatok megvalósításának módját és előfeltételeit. A felszabadulás után Serf Egyed irányításával kidolgozásra került a vízügyi műszaki szolgálat távlati munkaterve. Ezen utóbb említett 3. terv már az egész ország területét átfogó összágazati terv volt. A mai értelemben vett átfogó vízgazdálkodási távlati terv előkészítése 1952-ben kezdődött meg — az Országos Vízgazdálkodási Keretterv vázlat kidolgozásával. Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv vázlat az Országos Tervhivatal, a vízgazdálkodás szempontjából súlyponti minisztériumok utasításai (direktívái) alapján, a Magyar Tudományos Akadémia elvi irányítása mellett számos intézmény és szakértő bevonásával készült a Vízerőmű Tervező Irodában. Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv vázlatot 1954. április 30-án azzal a célkitűzéssel adták közre, hogy „az előirányzott munka fejlessze tovább az addig elért eredményeket, számolja fel az elmaradást és nagy lépéssel vigye előre vizeink hasznosítását”. Az 1952—54-ben készült Országos Vízgazdálkodási Keretterv vázlat volt a harmadik vízgazdálkodási távlati terv hazánkban, amely megelőzte a népgazdasági hosszú távlatú tervek készítését. 1.3 A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 2001/1961. sz. határozata Országos Vízgazdálkodási Keretterv készítésének szükségessége Az 1952—54. években készült Országos Vízgazdálkodási Keretterv vázlat jóváhagyásra nem került, továbbá csupán 20 példányban készült, és így a tervező szervek nehezen jutottak hozzá. 10 év után is elmondható, hogy a feldolgozás műszaki megfontolásai főbb vonásokban helyesek voltak, csak a megvalósítás ütemezése bizonyult a valóságtól eltérőnek. Azok, akik ismerték a Keretterv anyagát, a távlati tervek összeállításához az elmúlt években is gyakran felhasználták. A szocialista társadalomban — az 1954. évi Országos Vízgazdálkodási Keretterv vázlat elkészítése után eltelt 7 év alatt bekövetkezett anyagi és kul- túrális fejlődés, valamint a vízgazdálkodásnak a természeti feltételekkel összhangban álló tervszerű fejlesztése azonban szükségessé tette Országos Vízgazdálkodási Keretterv készítését. Ezért a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány 2001/1961. (I. 17.) sz. határozata „Országos Vízgazdálkodási Keretterv készítését” rendelte el. »
