Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)

A Területi Vízgazdálkodási Keretterv készítése

Mőtérbe kerültek a többcélú, nagy viziművek és rendszerek, amelyek műszaki és gazdasági szem­pontból egyaránt magasabb színvonalú, kedvezőbb megoldást jelentenek. Ilyen például a Tiszalöki Vízlépcső, amely alapvető rendeltetésén, az öntö­zővíz ellátáson kívül 100 km hosszú szakaszon ha­józhatóvá teszi a Tiszát, jelentős vízmennyiség tá­rozásának lehetőségét teremti meg, és a műbe épí­tett turbinákkal villamosáramot is termel. A Bor­sodi Regionális Vízellátási Rendszer is többcélú jellegű mű. A Miskolctól Ózdig terjedő bánya- és iparvidék térségében többszáz kilométer hosszú csőhálózaton osztja el a feltárt vízkészletet. A víz­ellátási rendszerhez tartozó 5 millió m;i vizet tározó Rakaca-völgyi mesterséges tó pedig az ipari víz- szükséglet kielégítéséhez és az öntözővízszolgálta­táshoz is vizet táplál a Bódva és Sajó medrébe. A vízgazdálkodásnak a népgazdaság általános fejlődési irányával való összhangját jelzi a vízgaz­dálkodás ágazati szerkezetében végbement válto­zás. A vízfelhasználás mennyiségét illetően is ki­alakult az ipar túlsúlya. Bár a mezőgazdasag víz­fogyasztása az elmúlt tíz esztendőben több mint másfélszeresére, évi 850 millió m3-röi 1 400 millióra emelkedett, az ipar és a lakosság vízfogyasztása ennél is jóval gyorsabb ütemben növekedett. A la­kosság vízfogyasztása megkétszereződött, évi 300 millió m3-rői öÜO millióra, az iparé pedig meghá­romszorozódott, évi 500 miihó m3-roi 1 5UÜ millió m3-re emelkedett. Már ez a néhány mozzanat és számadat meggyő­ző erővel mutat rá a vízgazdálkodás nagy népgaz­dasági jelentőségére. Megállapítható, hogy a fel­szabadulás óta végbement fejlődés során a vízgaz­dálkodás feladatai lényegesen megnövekedtek, egy­oldalú, túlnyomórészt a mezőgazdasághoz kapcso­lódó reszort-jellege megszűnt, és tevékenysége a népgazdaság széles területére kiterjedt. A vízkár- elhárításra leszűkített tevékenységet a vízgazdál­kodás átfogó szemlélete és gyakorlata, a komplex megoldások térhódítása váltotta fel. A korábban kézműves jellegű vízépítés korszerűen gépesített vízépítőiparrá fejlődött. Az ország vízkészletével, •— mint korlátozott mértékben rendelkezésre álló természeti kinccsel — való gazdálkodásban, a ter­mészetes viszonyok m eg változtatására alkalmazott műszaki, gazdasági és igazgatási tevékenységben egységes, összehangolt irányításra való törekvés érvényesül. 1.2 Д vízgazdálkodási távlati tervezés hazánkban Magyarországon már korábban is történtek kez­deményezések a vízgazdálkodási távlati tervezés terén. A távlati tervezés első csíráját rejtette ma­gában az 1908-ban elkészült, a folyók szükséges szabályozási munkáinak 20 éves programja. Ez volt az első hosszabb időre szóló munkaterv, azonban még kifejezetten szakágazati jelleggel. 8 1929-ben állították össze az új viszonyoknak megfelelően a 15 évre terjedő vízi beruházási programot. Ez volt Magyarország második vízgaz­dálkodási távlati terve. 1930 tavaszán Sajó Elemér az „Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználására” című munkájában hosszú évtizedekre előre kijelölte az ország víz­ügyi programját, az elvégzendő munkálatok meg­valósításának módját és előfeltételeit. A felszabadulás után Serf Egyed irányításával kidolgozásra került a vízügyi műszaki szolgálat távlati munkaterve. Ezen utóbb említett 3. terv már az egész ország területét átfogó összágazati terv volt. A mai értelemben vett átfogó vízgazdálkodási távlati terv előkészítése 1952-ben kezdődött meg — az Országos Vízgazdálkodási Keretterv vázlat ki­dolgozásával. Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv vázlat az Országos Tervhivatal, a vízgazdálkodás szempont­jából súlyponti minisztériumok utasításai (direk­tívái) alapján, a Magyar Tudományos Akadémia elvi irányítása mellett számos intézmény és szak­értő bevonásával készült a Vízerőmű Tervező Iro­dában. Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv vázlatot 1954. április 30-án azzal a célkitűzéssel adták köz­re, hogy „az előirányzott munka fejlessze tovább az addig elért eredményeket, számolja fel az el­maradást és nagy lépéssel vigye előre vizeink hasz­nosítását”. Az 1952—54-ben készült Országos Vízgazdálko­dási Keretterv vázlat volt a harmadik vízgazdál­kodási távlati terv hazánkban, amely megelőzte a népgazdasági hosszú távlatú tervek készítését. 1.3 A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 2001/1961. sz. határozata Országos Vízgazdálkodási Keretterv készítésének szükségessége Az 1952—54. években készült Országos Vízgaz­dálkodási Keretterv vázlat jóváhagyásra nem ke­rült, továbbá csupán 20 példányban készült, és így a tervező szervek nehezen jutottak hozzá. 10 év után is elmondható, hogy a feldolgozás műszaki megfontolásai főbb vonásokban helyesek voltak, csak a megvalósítás ütemezése bizonyult a valóságtól eltérőnek. Azok, akik ismerték a Keret­terv anyagát, a távlati tervek összeállításához az elmúlt években is gyakran felhasználták. A szocialista társadalomban — az 1954. évi Or­szágos Vízgazdálkodási Keretterv vázlat elkészítése után eltelt 7 év alatt bekövetkezett anyagi és kul- túrális fejlődés, valamint a vízgazdálkodásnak a természeti feltételekkel összhangban álló tervszerű fejlesztése azonban szükségessé tette Országos Víz­gazdálkodási Keretterv készítését. Ezért a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány 2001/1961. (I. 17.) sz. határozata „Or­szágos Vízgazdálkodási Keretterv készítését” ren­delte el. »

Next

/
Oldalképek
Tartalom