Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 10., 1965)
XV. fejezet. Többfeladatú vízgazdálkodási nagylétesítmények összefoglalása
b) A Sajócsatornázás A Tiszához csatiakozó Sajóvölgyi víziút kérdése több, mint 50 éves múltra tekint vissza. Az erre vonatkozó terveket és a főbb eseményeket röviden a következőkben foglaljuk össze: 1. Az Országos Vízépítési Igazgatóság keretében működő Folyócsatornázó osztály 1907. évben ismertette (Vízügyi Közlemények XXIII. füzet) az általa készített terveket. Közöttük szerepel a Sajó folyó Tiszától Bánrévéig terjedő 115 km hosszú szakaszának csatornázása. A terv Miskolcig 6. Bánrévéig 17 vízlépcsőt tartalmazott. A beruházási költséget kereken 10 millió koronára irányozták elő. A számítások szerint évi 600 000 t forgalom mellett a beruházás már rentábilisnak lett volna tekinthető. Egyedül a szénbányászat ennél nagyobb forgalmat biztosított volna. Ezenkívül a gömöri vasérc és a mezőgazdasági termények forgalmára is lehetett számítani. A folyó csatornázása — a vízi közlekedés mellett — 3200 LE összteljesítményű vízerőművek létesítését is lehetővé tette volna. Mindezekre való tekintettel a Sajó csatornázását feltétlenül jövedelmezőnek tekintették. 2. A vízi beruházásokról szóló 1908. évi XLVX. te. előírta a Sajó folyó Bánrét alatti szakaszának csatornázását. A munka első ütemeként a Tiszától Miskolcig terjedő 58 km hosszú szakaszt tekintették, amelynek részletes terveit is elkészítették. (A terveket Dieter János ismertette a Vízügyi Közlemények 1915. évi 1—3 füzetében, 211—240 о.) A terv 8 duzzasztómű és 9 hajózsilip építését irányozta elő. A vízforgalmat 600 t hordképességű vontatott uszályokkal kívánták lebonyolítani. (Zsilipméretek: 82,00x10.00x3.00). A beruházás költségét 12 millió koronában állapították meg. Az építést a tiszai torkolattól Miskolc felé haladva akarták elvégezni. 1913. végén versenytárgyalást tartottak a munkák vállalatba adása céljából, de a túl magas ajánlati árak miatt a házi kezelésben való építést határozták el. Az építkezésből mindössze egy — az építést ellenőrző személyzet rendelkezésére álló — Tisza- szederkénynél létesített szolgálati épület készült el. Az első világháború miatt az építést abbahagyták. 3. Az első világháború előtt készített tervet — amelyet annyiban módosítottak, hogy a tiszai torkolatot lejjebb, Tiszapalkonyára helyezték és innen Nagycsécsig, 12 km hosszú szakaszon a folyó csatornázása helyett egy hajózás céljára szolgáló oldalcsatornát terveztek — 1943. évben próbálták ismét megvalósítani. A gazdasági indokok között ekkor már az Alföldnek kaviccsal való ellátása is szerepelt. 1943. június 16-án megkezdték a tisza- palkonyai hajózsilip építését és annak alaplemezét el is készítették. A zsilip többi részének megépítésére azonban nem került sor. A hajócsatornából az alsó 4,5 km hosszú szakasz földmunkája készült el. Az építkezést a második világháborút követő infláció és az előtérbe nyomult másirányú gazdasági feladatok ismét megállították. 4. A KPM XIII. főosztálya 1952. évben elkészítette a Sajó folyó csatornázásának tervfeladatát. Ebben a tervben az oldalcsatomát még egészen Felsőzsolcáig vezették és folyócsatornázást csak a Felsőzsolca feletti folyószakaszra irányoztak elő. A gazdasági indokok közé a már említetteken felül ekkor lépett be a tiszapalkonyai T4 erőmű szénnel való ellátása. A tervfeladatban ugyan még nem szerepelt, de a Tiszamenti Vegyi Kombinát telepítésénél lényeges szempont volt annak a leendő Sajó-csatorna melletti elhelyezése. 5. 1960. évben az Országos Vízügyi Főigazgatóság egy javaslatot készített a borsodi kohászati alapanyagoknak és az Alföld kavicsszükségletének a Sajóvölgyi víziúton és a Tiszán történő szállítására. Ez volt az első tervezet, amely az import kohászati alapanyagok hazai földön történő szállításának víziútra való terelését javasolta. 6. Az 5. alatti javaslatnak megfelelő víziút tanulmánytervét 1961. évben a Kohó- és Gépipari Minisztérium Tervező Irodáinak megbízásából a VtZITERV készítette el. Ez a tanulmányterv már gondolt az Alföldnek műtrágyával való ellátására is, de nem szerepelt még benne az ún. kiskörei hőerőmű szénnel való ellátása. A terv a víziút kialakításánál 1000 t hordképességű bárkákkal való tolóhajózást vett alapul. Ezt a tervezetet aKGMTI beépítette az általa készített és a vasúti szállítással való összehasonlítást tartalmazó tanulmányba. 7. 1962. év első felében a VlZITERV az Országos Vízgazdálkodási Keretterv összeállítása céljára alapdokumentációként elkészítette a Berentéig tartó Sajó-völgyi csatorna vázlattervét. Ez a terv a berentei szénosztályozóból származó szén szállítását is figyelembe veszi. A csatorna várható évi forgalmát a VÍZITERV hegymenetben 5,45, völgymenetben pedig 6,72 millió tonnára becsülte. Az alapdokumentáció rámutat arra is, hogy 20 m‘/s Sajó-vizet a Hernádba átvezetve és a meglévő kesznyéteni vízerőmű által hasznosítva kereken 5,4 millió kWó elektromos energia nyerhető. Ezekkel a tanulmánytervekkel a Sajó-vögyi víziút tervezésének és gazdasági értékelésének kérdése még nem záródott le. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság az Országos Tervhivatal felkérésére vizsgálatot végeztet, amely a Sajóvölgyi iparvidék és Záhony között létesíthető víziút kérdését vízgazdálkodási vonatkozásban átfogó, komplex szemlélettel világítja meg. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság az Országos Tervhivatal álláspontjának kialakításáig a Területi Vízgazdálkodási Kerettervbe a 7. pontban említett változatot építjük be, amit némileg módosítottunk az OMFB tanulmánya szerint. A korábbi változatokban előirányzott munkák közül elkészültek a tiszapalkonyai hajózsilip alapozása, a zsilipkezeő személyzet lakóházai, az üzemi épület és irodák, valamint a csatorna tiszapalkonyai szakaszának földmunkája. Ezeket a következőkben ismertetjük részletesebben: A Tiszapalkonya környékén elkészült művek A tiszapalkonyai hajózsilip közvetlenül a Tisza mellett épült. Az igen laza üledékek miatt a talaj erősen vízáteresztő és emiatt a munkagödörben a talajvízszint a Tisza mindenkori vízállásával kb. 375
